THE REALEST SHIT

A napokban mondta vissza egy barátnőm, hogy egy régi, közös ismerősünk, akivel véletlenül összefutott, felőlem is érdeklődött, szó szót követett, majd a csaj feltette a kérdést rám vonatkozóan: " hogy siklott ki ennyire az élete? " Az ilyesmin érdemes eltűnődni, egyébként is régóta kutatom a magam módján, miért látják úgy kívülről az emberek, hogy ez az élet rossz, elherdált, félresiklott, úgyhogy mindig helye van egy kis felszínkapargatásnak, hátha kisül belőle valami. Mindig ott kezdem, hogy visszamegyek Ádámhoz & Évához, azaz a nagyszüleimhez. Ők olyan kapcsolatban élték le az életüket, ami tökéletesen ideálisnak mondható. Szerették egymást, lettek gyerekeik, viszonylag jó módban éltek, megdolgoztak érte. A nagyanyám egy igazi konzervatív, trendibb kifejezéssel élve: antifeminista asszony. Az élete arról szólt, hogy a férjét és minden hímnemű rokonát maximálisan kiszolgálja, önmagát pedig a sarokba ültesse, és csak akkor álljon fel onnan, ha szólítják. A lányt...

Különböző női oldalakon, hírportálokon időnként belefutni olyan hírekbe, amik arról szólnak, hogy prostiknak állt lányokat a stricijeik bezárják és napokon át erőszakolják, hogy elfeledtessék velük, hogy emberek és megszokják a bántalmazást. Biztosan van ilyen a kényszerítettek világában, amit azonban mi "betörésnek" nevezhetünk a saját világunkban, egész másról szól és máshogy zajlik. Az első és legfontosabb továbbra is az, hogy önkéntes ez is, mint a munka maga. Senki sincs bezárva, senki sincs olyasmire kényszerítve, amit nem akar, senki sem sérül, senkinek sem esik bántódása, hiszen épp ez a lényege! Gyakorlatilag egy próbanapként fogható fel, egy oktatással egybekötött tesztként, ami mindenki érdeke. Egy ilyen alkalom az utolsó, amikor még valaki meggondolhatja magát, rájöhet, hogy ez az egész nem neki való, rossz érzései vannak tőle, nem bírja, nem akarja csinálni. Élesben már sokkal rizikósabb, az félremehet, lehet belőle igazi kényszerítés, összeszedhet valódi se...

Nemrég reagáltam egy exprosti levelére a volt klienseinek , akkor most jöjjenek a pasik és az ő briliáns meglátásaik nőkről és férfiakról, hülye picsákról és hős lovagokról a napokban történt, M3-ason megesett, cserbenhagyásos gázolás kapcsán. A Férfihang nevű antifeminista magazin nem bírta megállni, hogy ne költse tovább a sztorit, ne adja hozzá a magáét, levonja a konklúziót, hogy a történetben csakis egy Miss Picsa és egy Erőszak Árán Is Nőket Óvó Úriember szerepelhet Az M3-as baleset margójára című cikkében. Először is, az egyértelmű, hogy a csaj baromságot csinált. Éjszaka az autópálya szélén kóvályogni nem életbiztosítás, nem csak a saját életét, de másokét is kockára tette, meg is fizetett érte, halott. Egy 20 éves fiút is belekevert a magánéleti drámájukba, egyetértek azokkal a véleményekkel, hogy a gázoló valóban csak rosszkor volt rossz helyen, nem számíthatott rá, hogy egy gyalogossal találkozik az út szélén, nem hibás a lány haláláért. Na de nézzük, mit mond...

Ha valaki prosti, az első kérdések egyike, amit megkap, hogy: és a szüleid tudják? Anyád / apád büszke rád? Úgy szokott ez lenni, hogy a többség nem szeretné, ha az ő gyereke szexmunkából élne, sőt egyenesen megtiltaná, inkább menjen el vécésnéninek vagy tartsa el az ura, de prosti vagy pornós semmiképpen se legyen, mert milyen kínos már. A mi családunkban ez úgy zajlik, hogy nem beszélünk róla. Mindenki tudja, de nem hozzuk fel. A szülőkkel mármint, a húgommal időnként igen. Amikor Belgiumba kerültem, nyilvánvalóan nem szóltam arról senkinek, hogy miféle munkát is vállalok éppen azért, hogy ne akarjanak lebeszélni róla. Az első egy-két évben még kamuzgattam ezt-azt, hogy gyorsétteremben gályázok, pultozok, felszolgálok, de hát nem hülyék ők sem, hogy ne szúrták volna ki, hogy egyre jobban élek, láthatóan olyan összegekre teszek szert, amit egy pincérnőcske aligha keresne meg. Természetesen alakult ki minden, én nem játszottam, hogy csóró lennék, ők pedig befejezték a kérdezgetése...