THE REALEST SHIT

A téma végre ismét a szex lesz, mármint hogy működik ez ebben a helyzetben, és valóban ártalmas vagy sem szexmunkát végezni, ha disszociális identitászavarod vagy hasonló betegséged van. A válaszom röviden: attól függ. Tényleg, mert onnan indulunk, hogy tudni kell: két különböző okból alakulhat ki általában ez a betegség. Az egyik a folyamatos gyerekkori szexuális bántalmazás, a másik pedig a nárcisztikus/pszichopata bántalmazó szülő. Tehát a DID nem alakul ki egyetlen traumatikus élmény hatására, hanem éveken át tartó bántalmazás eredménye. Maga a DID alapja a C-PTSD, amiben a C a komplex szót takarja, ha bővebben érdekel benneteket, mi is ez, úgyis rágugliztok. Szóval valószínűleg nem egészséges ez a munka olyanoknak, akik az első csoportba tartoznak, azaz szexuálisan bántalmazták őket. Mondhatjuk, hogy persze, logikus, de azért nem olyan egyszerű ez a DID-ben. Arról már beszéltem, hogy az agy ilyenkor a különböző emlékeket és az azokhoz kapcsolódó érzéseket más-más szem...

Az elmúlt napokban eléggé szétestem, mondhatjuk. Nem igazán mentem ebbe bele eddig, de most úgy érzem, hogy ki akarom írni magamból, mit is jelent egy rossz nap vagy napok. Alig funkcionálsz, bár ezt van, hogy csak ti tudjátok. Folyamatosan disszociálsz, és csak robotszerűen mész át a napi rutin dolgokon, miközben szembesülsz azzal, hogy közben nem vagy képes bekapcsolni a tévét vagy csatornát váltani. Nem tudod, hogy kell. Ez tarthat pár percig, de órákig is. Minden triggerel. Az égvilágon minden. Megfogadod, hogy semmi olyat nem nézel vagy nem hozol fel egy beszélgetés során, ami disszociációt válthat ki, de már fogalmad sincs, hogy mit kellene elkerülj. Semmi logika sincs abban, hogy ugyanaz a dolog miért vált ki belőled két különböző és mértékű reakciót rövid időn belül. Néha szinte nincsenek gondolataid, másik pillanatban ezernyi átfut az agyadon, és fogalmad sincs, azok a sajátjaid-e. Az egész rendszer disszociál, nem csak te. Az "átérzés" állandóan jelen v...

Nemrég csatlakoztunk egy olyan kis csapathoz az egyik közösségi oldalon, amely küzd azért, hogy a DID/OSDD-vel diagnosztizált, traumát átélt emberek megtalálják a maguk közegét, támogató csoportját, bajtársait, ha így jobban tetszik. A politikai korrektség jegyében ugyanis többnyire olyan csoportok alakulnak csak, akik az "elfogadunk mindenkit" jegyében mindenféle kitalált személyiségekkel és rendszerekkel bíró személyeket is befogadnak, azokat, akik "endóknak" (endogenic systems) nevezik magukat, ami azt jelenti, hogy nincs a múltjukban trauma, ami kiválthatta volna a mentális betegséget. Szerintük léteznek multik "csak úgy" vagy éppen szándékosan létrehozva, ami nonszensz, mármint olyan értelemben, hogy közük volna a DID-sekhez. Nyilvánvalóan van valami mentális gondjuk az ilyeneknek, egy fantáziavilágban ( alterverzumban? ) élnek, téveszmések, de nem disszociatív identitászavarban szenvednek. Ez már az agyára megy mindenkinek, aki valódi közöss...

A blogon egy egész posztsorozatot olvashattatok tőlem a témáról, de egy történet nem példa, a disszociatív identitászavar annyira összetett és egyedi, hiszen minden agy máshogy működik és különböző életutakat járunk be. Emiatt született meg a fejemben a gondolat, hogy bemutassak nektek valaki mást is, pontosabban: másokat, kíváncsi voltam, mi sülhet ki egy efféle online kávéházi beszélgetésből, amelyben több alter együtt vesz részt, bár persze időben eltolódva, utólagos szerkesztés segítségével. Az eredmény megdöbbentő. Ha kérdéseitek volnának King of Shadows rendszeréhez, a kommentekben nyugodtan feltehetitek őket, biztos szívesen válaszolnak rájuk. SERI : Nagyon örülök, hogy ezt összehoztuk végre, kezdjünk is bele akkor. Röviden felvázolod, hogy pontosan kikből is áll a ti kis csapatotok? KING : Vagyok én, a domináns alter . Van Sithis, aki többek között a háttérmunkálatokat irányítja, Volsung az agresszióra reagál, ő egyébként persecutor. Boethia és Agrael a k...

Nagyon furcsa állapotban vagyok egy ideje, nem tudom megmondani, pontosan mióta, talán pár hete. A pasim szerint pár hete. Kicsit szeretnék erről is írni, és legfőképpen azért, mert érdekes lesz visszaolvasni nemsokára, másoknak pedig talán rávilágít néhány igen problémás tünetére a disszociatív identitászavarnak. Beszéltem már arról, hogy az ember memóriája nem a legjobb, hajlamos lyukacsos lenni, szétesni, az idővonal összekeveredik, na hát valami ilyesmiben vagyok éppen. Ennek az oka talán az, hogy valamit dolgoz fel az agyam a háttérben, zajlik egy konkrét esemény, egyfajta szortírozás, újrarendeződés talán, ami amúgy elég para, de nem tudok tenni ellene. Annyi van, hogy ezt naponta átélem, és részleteire emlékszem a dolgoknak. Több barátomnak próbáltam már elmagyarázni, milyen érzés is ez. Alapból, amikor nem emlékszel valamire, az nem teljes, totális amnéziát jelent ebben az esetben, mint a filmekben vagy amikor váltás történik és "beájulsz", hanem inkább olyas...

Van ez a petíció, hogy vegye ki a Netflix a kínálatából a Széttörve c. filmet, mert sértőn ábrázolja a DID-t. Bővebben itt olvashattok erről. Igazán nem szeretnék ezzel az üggyel foglalkozni, csak azért írok róla ennyit is, mert többen kérdezték már, egyetértek-e ezzel a követeléssel. Röviden: nem. Bővebben: nem tiltanám meg, hogy készüljenek ilyen filmek, ha rajtam múlna, viszont azt nem értem, miért kell a valódi mentális betegséget belerángatni a történetbe, és azzal gyakorlatilag elásni mindazokat, akiket személyesen is érint. Mert való igaz, hogy a mozi negatívan ábrázolja a disszociatív identitászavart, és az altereket is elég gagyin vagy legalábbis creepyn játssza a csávó. McAvoy be is vallotta, hogy sosem ült le beszélgetni egy rendszerrel sem, YouTube videókból utánozta az altereket. Akad egyáltalán ANP a történetben? De ha ennyi volna, senki egy szót sem szólna. Nagyobb probléma, hogy mivel egy horrorról/thrillerről van szó, csak annyit mutat be a DID-ből, a...

Haboztam megírni ezt a posztot, nagyjából ez az ötödik változata, mert mindig eldobtam végül, nem akarok én megmondóembereskedni (annyiszor :)), közben mégis gyűlnek a tapasztalatok, és úgy érzem, haszna lehet egy ilyen kis összefoglalónak. Ez a poszt azoknak szól, akik úgy döntenek, nem lesznek szándékosan faszfejek, mert annak lenni egyébként alapjog, senkitől sem vehető el, hacsak tán egy munkahelyen nem, de az teljesen más lapra tartozik. Biztos vagyok benne, hogy én is megbántottam már utam során sok embert, aki hasonló problémákkal küzdött, mint én; hát ezen már nem tudok változtatni, csak annyit tehetek, hogy az új információk birtokában elfogadóbb, türelmesebb leszek másokkal. Akkor kezdjük is: tehát mit ne mondj olyan embereknek, akiknek súlyos traumából vagy traumákból eredeztethető mentális problémáik vannak, ha nem akarsz érzéketlen tuskó lenni. ( A DID-t veszem alapul, mert mi mást tehetnék? Ahhoz "értek". ) Ne kicsinyítsd le a problémáit Legyen...