Ezt a posztot az aktuális, jobboldali mémek és vélemények ihlették, amik szerint társadalmi és politikai témákban megmutatkozik, hogy az emberek jó része valójában csak egy NPC. Tényleg azok, vagy ez rosszindulatú feltételezés? Képes az agy ilyen szinten beprogramozottá válni, hogy a végére csak üres, irányítható, előre megírt és jelentéktelen karakterré válunk még a saját életünkben is? Kezdjük ott, hogy mi az az NPC? Egy szleng a videojátékok világából, az angol non-player character rövidítése, amivel azokat a játékokban látható karaktereket írják le, akik csak ott vannak arra a célra, hogy sétáljanak az utcán, élettel töltsék meg a kávézókat, esetleg elmondjanak neked néhány mondatot, de ennél többre nem képesek, hiszen nekik nem osztottak szerepet. Az NPC-nek nincs személyisége, nem gondolkodik, nem képes többet mondani annál, mint amit a fejlesztők előre a szájába adtak, így hamar elkezdik önmagukat ismételni, már amelyiket úgy írják meg, hogy folyamatosan beszéljenek. Az NPC vise
Most már tudom, milyen "bekerülni a rendszerbe", azt, amiről inkább az idősek beszélnek, hogy elmész egyszer az orvoshoz, aztán sosem szabadulsz, mert mindig találnak valamit, sőt egyre több mindent, és ennek sosincs vége, csak mindenki jól belekeveredik az egészbe. Így vagyok én a pszichiátriával. Isten tudja, hányféle címkét rám aggattak már, mindig van valami új, és ez nem úgy működik, hogy helyette, hanem mellette. A disszociatív identitásokról általában úgy vélekednek, hogy ilyen igazából nincs is, csak mindenféle pszichózisod van helyette. Ezt is próbálták, csak nem működött, most megint ott tartunk, hogy jó, hát azod IS van, DE még ez meg az meg amaz, meg ez ezzel függ össze, az azzal, ez nem is tünet, az viszont talán csak tünet, de nem azé, hanem ezé, és akkor erre szedjünk ezt, de mégse, inkább arra azt, na jó, inkább mindkettőre valami harmadikat. Szerintem ezeknek fogalmuk sincs. Tök komolyan. Faszt se tudnak. Kapom a diagnózisokat, amikben ebben a pillanatban mo