THE REALEST SHIT

Már egy hete nem igazán vagyok magamnál, teljesen elkapott a gépszíj. Két olyan munka is elém gördült, amik teljesen lefoglalják a gondolataimat, olyannyira, hogy ezeket saját magam szervezem. Illetve az egyik már múlt idő, de a komolyabb - amire a poszt címe is utal - még előttem áll. Az elsővel kapcsolatban gyakorlatilag nevettem magamon, tök nagy hülyeség, hogy ráparáztam valami olyasmire, ami a szakma velejárója, ráadásul nyolc év tapasztalattal a hátam mögött azért elég szánalmas. Egy szexshop bulijára hívtak két másik kolléganőmmel együtt, ilyenkor az a módi, hogy gyakorlatilag "élő pornó", tehát amolyan beépített emberekkel dolgozunk, akik ugyanolyan fizetett szereplők, mint mi, az efféle játékokban tapasztalatlan egyének számára viszont úgy tűnhet, mintha valamiféle spontán szexparti alakult volna ki. Na és az egyik barátnőm indította be a lavinát azzal, hogy rám írt, hogy közölje: képzeld, az egyik pasas az lesz, akinek 30 centis farka van. WTF?! De, ő ezt hallo

Látom az indexen , hogy Magyarország pornónagyhatalom, nálunk a legtöbb az egymillió főre eső pornósok száma. Képzelem, ezen hogy forgatja a szemeit az átlag nyárspolgár, hogy remek, egy újabb mélypont, pedig szerintem ez jó. A pornó egy alulértékelt műfaj, ömlengünk meg elcsöppenünk mindenféle hollywoodi meg független filmes alkotáson, amikre másnap már nem is emlékszünk, amit meg naponta nézünk csak gyors kielégülésért, egyszerű szórakozásra vágyva, nem vagyunk hajlandóak figyelembe venni, a jelentőségét elismerni. Persze, kicsit képmutató vagyok én is, hiszen egyébként nem ismerem a szexfilmek legnépszerűbb sztárjait, inkább az amatőröket, félprofikat bírom, de ez csak ízlés kérdése; maga a műfaj szereplői védelmében kívánok szólni röviden. Bár sosem csináltam klasszikus pornófilmet ( apukám megtiltotta ), azért nagyon pici kötődésem van hozzá: egy rendezvénysorozaton megy a nekik forgatott videóm (montázsok), illetve a kedves, mélyen tisztelt vevők is szeretik időnként feltölt

Először magáról a feminizmusról szerettem volna néhány gondolatot megfogalmazni, ám végül úgy döntöttem, hogy egy kizárólag neki szentelt posztot egyszerűen nem érdemel ( köp egyet) , úgyhogy inkább írok egy összefoglalót a politikai korrektséget többé-kevésbé mellőző hozzáállásomról a legégetőbb társadalmi problémákhoz. Feminizmus Kezdjük azért ezzel, ha már belengettem a témát. Szóval én sosem voltam egy nagy feminista, mert pár éve még abszolút nem foglalkoztatott egy kérdés sem, amivel általában ezek a nők foglalkoznak. Vegyük az üvegplafont: elhittem, hogy létezik, mert azt mondták, biztos így igaz, de annyira sosem háborított fel, hogy kampányokba szálljak be vagy csak vitatkozzak róla a net legsötétebb zugaiban. Igazából akkor kerültem valamennyire képbe, amikor elkezdtem férfihangozni, na aztán ott olvastam, kaptam töményen egy-két alaktól az antifeminista dumát, ami egy olyan zsigeri reakciót váltott ki belőlem, hogy viszonzásképpen gyakorlatilag femi szövegeket nyomt

Ez a szerencsétlen popkultúra, mindenki csak rugdossa. Ciki a popsláger, a blockbusterért rajongás meg bárki, aki már feltűnt a People címlapján. Szar, szemét, értéktelen, az nem művészet, csak olcsó szórakozás, pletykaéhség, agysejtpusztítás. Az Oscar is, nyugodjál meg, normális filmeket úgysem díjaznak . Na én ezt pont leszarom, éppen ezért számra is veszem a kedvenc popkulturális momentumaimat,  érdekes előadókat, mert ez egy jó kis kikapcsolódásnak hangzik, ti meg esetleg velem együtt nosztalgiáztok vagy csak megértitek, ki és miért számít. Szóval úgy kezdődött, hogy én már nagyon kicsi koromtól kezdve hallgattam a zenét, talán a nálam idősebb szomszéd kölykök bömböltethették, és akkor szerettem bele a popba, fogalmam sincs, nem emlékszem, viszont arra igen, hogy onnantól sorra kellett írni nekem a mindenféle válogatás CD-ket, amikre a '90-es évek jelentősebb klubslágerei kerültek, koraibb nem igazán, talán csak egy-kettő csúszott be. Nagy filmfogyasztóvá azonban csak