THE REALEST SHIT

Meséltem már arról, hogy közös hobbink a párommal a szex és a pornó mellett a játék is. Ami onnan jön, hogy ő gamer gyerekkora óta: konzolon, PC-n, mindegy. Igen, van Xbox One X és PS4 Pro is , csak hogy ne kelljen választani. Mondtam már, hogy elég kocka a maga cuki módján, ami nekem pont jól jön, mert világ életemben szerettem a játékokat, de én magam sosem voltam elég ügyes ahhoz, hogy profi szinten nyomjam őket, úgyhogy már tinikoromban is inkább azt néztem, mások hogyan játszanak. Ebből aztán közös elfoglaltság lett, ő játszik egyedül vagy barátokkal, én meg nézem. Ő is megszokta már, az elején nem igazán hitt benne, hogy őszinte az érdeklődésem, aztán lassan belátta, hogy valóban az, azóta kifejezetten igényli a jelenlétemet. Menjek és nézzem, jön a parancs. Ha csapatban játszanak, az a kedvencem, ez persze időnként olyan vicces helyzetekbe hoz bennünket, hogy éppen szinte gyerekkel vitatkozik online, én meg ezt megjegyzem és másnap, például sorban állás közben benyögöm nek...

Eltűntem kicsit megint, mert az elmúlt pár hétben üzlet volt, nem egy, hanem többféle. Jelenleg próbálok egy új vállalkozás beindításához segítő kezet nyújtani, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy én is szervezem a dolgokat, utánajárok, telefonálok, emailezgetek. Ami persze idegtépő, mert egyik probléma megoldása generálja az újabbat, de nem baj, megy ez. Lassan, de odaérünk. Meg volt egy ritka szar napom is, tudjátok, az a fajta, amikor az égvilágon semmi sem jön össze, és mintha valami titokzatos erő a véremet akarná (karma?) , úgyhogy másnap már remegve szálltam ki az ágyból, mintha a Végső állomás 6-ot forgattam volna éppen, hogy úristen, remélem, nem esik a fejemre a csillár így éhgyomorra. Szóval úgy kezdődött az a bizonyos nap, hogy felébredtem kellemesen emberi időben, ahogyan azt szeretem. Benne vagyok ebben a prEP dologban (nehogy megfertőzzenek, csodaszer amúgy) , ahogy azt már említettem korábbi posztjaim egyikében, ennek vannak bizonyos mellékhatásai azért, egyik köz...

Már többen említették, hogy érdekes lenne kielemezni a nők szerepét az ilyen csoportos szexes bulikban, amiről persze mindenkinek egyszerre például a felcsatolható farkas idétlenkedés jut eszébe, pedig ez aztán az esetek jó részében egyáltalán nem jellemző, úgyhogy elmesélem, mi is a tapasztalatom a nőkkel kapcsolatban, okulásul elsősorban. Szóval a nők többnyire passzívak. Részt vesznek benne, de közben mégsem. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sok olyan - hát nevezzük kapcsolatnak - van, ami arról szól, hogy van a menő vállalkozó/gazdag ember, akinek ott van a trófeafelesége vagy barátnője, aki a valóságban inkább csak a házi kurvája, és ezek gondolnak egyet, kiruccannak mondjuk Miamiba egy hosszú hétvégére, simán egy üzenet nélkül otthon hagyva a csajt, vagy összejönnek a hasonszőrű haverjaikkal, és csapnak egy kurvázós estét valamelyikük lakásában, házában, telkén. A részvétel ebben, úgy tűnik, a nőiknek is kötelező, ők a kísérők, ahova megy apuci, követik, amikor tehetik. T...

A tegnap estém azzal kezdődött, hogy elvállaltam egy olyan munkát, amilyet nem szoktam. Egy barátnőm megkért, hogy vegyek részt egy házibuliban, ahol így összesen négy-öt lány forogna azok között, akik nem barátnővel érkeznek; legyen nekik is jó az estéjük. Mivel volt bőven egyéb vállalásom szombat estére, annyit ígértem csak, hogy két órára be tudok ugrani, az a maximum, aztán lépnem kell. Nem baj, akkor két órára, már az is valami. Szóval az ilyenektől kicsit tartok, mert ez nem egy tisztázott helyzet általában, amikor te ott vagy a vendégek között és keresned kell azokat, akik esetleg rád szorulnak, de az ismerősöm megígérte, hogy finoman el fogja terjeszteni az infót, hogy hivatásosok is vannak a meghívottak között, bár a megrendelő ezt titkolni akarta volna, mert ő már csak ilyen jótét lélek, nem igazán gondolt bele, hogy azzal többet ártana, mint használna. Vannak ilyenek és sosem értünk velük egyet, de ha tényleg letilt arról, hogy felfedd magad, hisz ő fizet úgyis, akkor ú...

Erről csak pár szóban, mert nem én vagyok csakazolvassa , hogy mindenkit vigyázzba akarjak állítani, aki ide merészkedik, tényleg csak az alapokat szeretném tisztázni. Ezen blognak egyetlen célja van: az ismeretterjesztés. Lehet belőle tanulni, tájékozódni (ez az ajánlott), de akár fel is lehet hördülni a tartalmán, ezen kívül semmi. Hozzászólni szabad még regisztráció nélkül is, pozitívat, semlegeset, negatívat, én ezért nem fogok cseszegetni senkit, maximum nem értünk egyet. Persze, biztos van egy határ, pl. floodolás, valóban kifejezetten ártó szándékú jelenlét, bepróbálkozás, de ezeket az eseteket majd egyedileg bírálom el, remélhetőleg sosem kell rá sor kerüljön. Szabad kérdezni, érdeklődni, akár emiatt felvenni velem a kapcsolatot privátban, amire tudok, válaszolok, segítek, ha arról van szó, hogy megértsük egymást, félreértéseket tisztázzunk. Viszont amit nem szeretnék, és amit mindig el fogok utasítani, akármennyire elszántan is próbálkozik valaki: - NEM itt árulo...

Ajánlották, hát megnéztem ezeket a régi, a '80-as évek vége felé készült dokukat a nappali és az éjjeli pillangókról. Nem szoktam ilyesmit gyakran megtenni, mert a mai filmek többsége csak feltolja a vérnyomásomat azzal hogy iszonyú manipulatívnak és műnek érzem őket, amikor például a legalja, crackfüggő réteget képesek csak mutogatni, miközben ma már van minden, mint a búcsúban. Vagy amikor mindenképpen kell egy szomi háttértörténet, egy hamar feldolgozható indíték, mert ma már nem emiatt lesznek kurvák a kurvák, hanem ezernyi más okból. A klasszikus sarki kurvák hétköznapjaiba persze magam is szeretek bepillantást nyerni, mert pont annyit tudok róluk, mint bárki más, még csak nem is ismerek olyat, aki kint áll egy kamionparkolóban vagy valami sötét út szélén, úgyhogy adtam egy esélyt a filmeknek, és nem bántam meg, még ha azt is olvasom, hogy egyes jeleneteik megrendezettek. Összességében mégis csak valós személyeket, élethelyzeteket mutatnak meg. Az első, amit persze megm...