Szombati túlóra

A tegnap estém azzal kezdődött, hogy elvállaltam egy olyan munkát, amilyet nem szoktam. Egy barátnőm megkért, hogy vegyek részt egy házibuliban, ahol így összesen négy-öt lány forogna azok között, akik nem barátnővel érkeznek; legyen nekik is jó az estéjük. Mivel volt bőven egyéb vállalásom szombat estére, annyit ígértem csak, hogy két órára be tudok ugrani, az a maximum, aztán lépnem kell. Nem baj, akkor két órára, már az is valami.

Szóval az ilyenektől kicsit tartok, mert ez nem egy tisztázott helyzet általában, amikor te ott vagy a vendégek között és keresned kell azokat, akik esetleg rád szorulnak, de az ismerősöm megígérte, hogy finoman el fogja terjeszteni az infót, hogy hivatásosok is vannak a meghívottak között, bár a megrendelő ezt titkolni akarta volna, mert ő már csak ilyen jótét lélek, nem igazán gondolt bele, hogy azzal többet ártana, mint használna. Vannak ilyenek és sosem értünk velük egyet, de ha tényleg letilt arról, hogy felfedd magad, hisz ő fizet úgyis, akkor úgy próbálsz belőle jól kijönni, hogy az a sztorid, hogy te egy vadmacska vagy, aki tényleg nem akar mást a férfitól, mint baszni egy jót itt és most, és épp őt szúrtad ki a tömegből, őt találtad a legalkalmasabbnak erre a célra. Így legalább kicsit megmarad az illúzió, hogy vágyból választottad, ez volt a szerencsenapja. Azért vannak, akik ezen a ponton elkezdenek gyanakodni, de a többség ilyenkor tényleg beveszi vagy legalábbis úgy tesz, mert el akarja hinni. Nem jó ez, amikor trükköznöd kell, neked sem, nekik sem. Ilyenkor azért valamennyit dumálni kell, még ha próbálod is a szex felé terelni minél hamarabb. Legalább bemutatkozol, mondasz pár szót magadról... na igen, hát mit mondj? Miért vagy ott, kit ismersz, mi a munkád? Ilyenek. Persze, vannak már begyakorolt szövegek, nem vagyunk elveszettek, meg időnként az is megesik, hogy már rögtön azzal kezdtünk, hogy jöjjön szobára, csak ez nem működik mindenkinél. De bekavarhat a többi bulizó is, volt már ebből kínos jelenet, hogy én nyomtam a kamut, ahogy elvárták, aztán egy félrészeg fasz meg odalépett és közölte, hogy ez kurva ám. Az elég megsemmisítő mindkettőnknek, és olyankor persze én viszem el a balhét ráadásul. Én vagyok a szemét, aki át akarta verni. De olyan is van, hogy bár megértette, hogy csak egy kaland volt egy misztikus idegen nimfománnal, azért csak bepróbálkozik: cseréljünk számot, add meg a facebookodat, viberedet, mert hátha egyszer még valamikor megismételhetjük, ez megint csak szar. Vagy mennél tovább valaki másra, elvileg általában figyelik, hogy a pénzedért dolgozz is, de ő még rád van tapadva, még meghív egy piára, kicsit beszélgessünk is, ami csak egy emberi dolog, mert jó fej, mert érdekled, mert talán ilyet még nem csinált és kicsit zavarban van, de neked le kéne ráznod, mert könnyen lehet, hogy leordítják a fejed, hogy nem társalkodónőnek béreltek fel. Nem neki tartozom, hanem a megrendelőnek, aki azt várja el, hogy pörögj, ne egy embernél ragadj le. Oldd meg. Hát megoldom. Akkor jó, amikor a házigazda gondolkodik és előre bejelenti, hogy kurvákat is hívott, az egy stresszmentes, tiszta munka. Ez a ritkább sajnos.

A barátnőm tehát azt mondta, hogy bár a megrendelő elsunnyogná, ő azért tesz róla, hogy a pletyka elterjedjen, ez így még mindig nem az igazi, de egy fokkal jobb. Nem tudtam, mire fogok jutni két óra alatt, azért az nem egy nagy idő, pláne még a buli elején, ráadásul az ismerősömet sem találtam meg, akinek odaköszöntem volna némi iránymutatásért, ez a másik, amit utálok, hogy ő szervez be, aztán a helyszínen meg eltűnik. Normál esetben ilyenkor neki figyelnie kéne a tömeget, átlátni egészben az estét, tippeket adni nekünk, de hát már az elején elment szopni ezek szerint, akkor bassza meg. Úgyhogy fogtam magam és én eldöntöttem akkor, hogy kinél fogok próbálkozni, oda is mentem egy kisebb társasághoz, akikkel nőket nem láttam, csak egymás mellett álltak piával a kezükben, kicsit ismerkedtem, kérdezgettem őket, terelgettem a megfelelő válaszok irányába, elég levágós volt szerintem, mert különösebben nem igyekeztem titkolni a dolgokat, persze, ki nem mondtam, de akinek van füle a hallásra, az értette. Így a két óra alatt három pasit elcsábítottam szépen, az egyiküknek ráadásul a nője is ott volt a buliban, hát a megfelelő felügyelet nélkül ez is becsúszik, nem az én bajom. Távozás előtt nem sokkal futottam bele a barátnőmbe, közöltem vele, hogy nemsokára lépek, ha esetleg gyorsan ajánlana még valakit, itt az ideje, de hát a világáról nem tudott, már akkor szét volt esve, becuccozva, úgyhogy ott is hagytam a picsába, letöltöttem a maradék időmet a vendégek között, majd eljöttem. Vele többé nem üzletelek.

Reggelig még másik két bulit látogattam meg, amik már a saját munkáim voltak: egy másik házibulit és egy aftert, azokkal már nem volt semmi probléma, mentek gördülékenyen, még a társaságra sem lehetett panaszom, mert kivételesen mindenki jó arc volt olyannyira, hogy az afteren a csajok még sminktippeket is kértek tőlem, és volt egy kissé bizarr, úgy negyed órás, kanapén döglős beszélgetésünk a témáról a fiúkkal közösen, mert mindenki szívott és elkezdett faszságokon elmélkedni, de ez aranyos. Nem szoktam ilyet csinálni, mert nekem nem jön be a fű, de most én is rámentem pár slukkra, ha már megkínáltak. Van az a pont, amikor már olyan kimerült vagy, hogy eléred a totális mélypontot, és onnan egy furcsa állapotban jössz vissza: még mindig kibaszottul fáradt vagy, de közben mintha fel is ébredtél volna, elkezdesz pörögni, picit olyan álomszerűen látod a dolgokat, és ilyenkor már érzem, hogy akármennyire is próbálkozom, nem tudok pihenni, csak szenvedni fogok egész nap. Ezért szívtam egy kicsit, és valamennyit segített is, mert aztán délelőtt aludtam is egy-két órát. Már ennyi egy áldás.

Úgyhogy ez volt a szombat, túlvállalás gyakorlatilag, de néha ilyen is kell, kicsit kijönni ebből a kényelmes beosztásból, na meg így pár napig folyamatosan dicsérhetem és jutalmazhatom magam, hogy ilyen keményen dolgoztam.