Egyszer régen csak úgy belém hasított egy felismerés, valami olyasmi, hogy úristen, boldog vagyok! Úgy zavarba jöttem tőle, hogy elkezdtem sorolni magamban, mi miatt is nem kéne annak lennem, mert nem tudtam mit kezdeni vele, az érzés mégsem múlt, kitartott egy pár órán át. Nincs rá logikus magyarázat, de talán nem is számít, a lényeg, hogy kurva jó volt, még ha nem is tudtam igazán kiélvezni.
Arra viszont rájöttem az évek folyamán, hogy az nem boldogság volt, csak gondtalanság. Az a dolog, amiben sosem volt részem, nem emlékszem olyan pillanatra, amikor ne nyomasztott volna legalább egy valami, még gyerekkoromból sem, akkor legfőképpen a szüleim szoktak. Szóval ez nekem kimaradt, a kicsik öröme, tudatlansága, felhőtlen fűben ugrándozása, és ez az, amit valami különös okból kifolyólag abban a pillanatban megéreztem.
Nagyon jó lenne ezt még egyszer megtapasztalni, de nem látom újra esélyét, hacsak el nem kap valami hormonsokk, ami ez is lehetett. Egyszerűen azért nem, mert az élet nem gondtalan, ez az érzés a gyerekek kiváltsága, akik még annyi mindent nem tudnak és nem láttak, felnőttként tisztában vagy vele, hogy a világ egy elég geci hely tud lenni, és valami probléma mindig lesz.
A boldogság - tudom, közhely - átmeneti. Pillanatok, percek, néha pár óra, de nem marad olyan sokáig. Jön és megy, ám addig nincs nagy baj, amíg gyakran meglátogat. A címben feltett kérdésre tehát ritkán lehet igennel felelni, bár mostanában mintha mindenki bizonygatná, hogy ő boldog, mert nem annak lenni lúzerség. Szerintem úgy általában "jól vagyunk" vagy semlegesen, és ez épp elég ahhoz, hogy motiváltak maradjunk.
Zene, tánc. Eltávolodik minden probléma, elfog egy általános jó (boldogság?) érzet, órákra kiszakadok, fáj visszatérni a valóságba. Szeretem a keserédes dalokat mostanában, kiadni magamból mindazt, amin nem tudok változtatni, kiénekelni újra és újra, amíg már nem vált ki semmit, csak egy dalszöveg marad belőle.
I can't see straight, I can't see me
There's too much hurt caught in between
Wish I could be what I know I am
This moment's hijacked my plans
Ez az érzés nem csak a gyerekekre vonatkozik, hanem arra is, aki épp gyerekekkel foglalkozik, szerintem ezért örökfiatalok a jó pedagógusok is. És a szülőséggel is járnak ilyen ilyen pillanatok, amikor a gyerekek időtlensége és gondtalansága a felnőttre ragad. :)
VálaszTörlés