Bár sosem szántam ezt a helyzet kizárólag prostiblognak, nekem is feltűnik, hogy épp arról nem írok, ami miatt a néhány szem olvasóm idejár (mind az öt), szóval elég kontraproduktív itt összevissza lelkizni. Van vagy hat-hét félig összerakott posztom szakmai témákban, de egyszerűen nincs kedvem folytatni őket.
Az emberi lélek nagyon összetett ugyebár, és érdekes időszakon megyek át, alakulok valamerre, de nem olyan értelemben, amit nüanszolná egy nyomi. Nem fordultam el sem a szextől, sem a kurválkodástól, sem a pornótól, sőt a valóságban szerintem még jobban rajtuk vagyok, mint korábban. Figyelemelterelés lett belőle. Épp ezért nem írok róla.
Ez egy személyes blog, nem véletlenül kategorizáltam be annak, még ha sok oktató anyag fel is került rá; most más a személyes. Nehéz feladat úgy megfogalmazni a jelent, hogy ne tűnjön önsajnáltatásnak, nyűglödésnek, ne legyen lehúzó. Minden posztommal megpróbálom azt sugallni, hogy a nap mindig felkel másnap, és semmi baj azzal, ha éppen nem így érzed, ezt csak tudd. Kivételes dolog dokumentálni egy amolyan lelki utazást, visszaolvasom magam itt-ott, és elmosolyodom. Örülök, hogy látom, erősödöm. Annyi mindent tanultam és éreztem az elmúlt időszakban, amiért csak hálásnak lehet lenni, így még azt sem állíthatom biztosan, hogy rossz, ami zajlik.
Emellett, még ha nem is agresszíven, de igyekszem személyes recepteken alapuló túlélési technikákat tanítani, ezek sokféle élethelyzetre alkalmazhatók. Gyógyulni úgy lehet, ha először leásol a valódi érzelmi vetületig, majd megküzdesz azzal, amit ott találsz; megölni nem fog, ne félj, csak több leszel tőle.
A szextéma visszajön majd, nem kell feladni a reményt; addig is olvasgassátok Szubrina blogját, tök szórakoztató a csaj, és még banánokat is... dobál. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése