Igen, most kicsit rinyálni fogok, mert olyanom van. Oké, ez így talán erős, inkább úgy mondanám, hogy éppen nincs kedvem szépítgetni, és van is pár kínom, amit most szívesen kiírnék magamból. Kezdeném talán azzal, hogy elmúltak a "mézeshetek", és nem, nem a friss házasságomról beszélek, hanem a DID-ről. Bizarr, de igaz, hogy úgymond nagy elánnal "ugrottam bele" a diagnózisba, a tünetek elemzésébe, feljegyzésébe, az utánajárásba, beszéltem rengeteg emberrel, meghallgattam nagyon sok történetet, megosztottam a sajátomat, az agyam gyakorlatilag követte a tempót, inkább kalandosnak tűnt, mintsem rossznak, aztán beköszöntöttek a szürke hétköznapok. Ami kb. annyiból áll, hogy e köré szervezem az életem, mindig azon jár az eszem, hogy remélem nem baj, hogy ma reggel keltem, hiszen a délelőtt problémásabb, de nem is, mostanában inkább a kora délután, és már később sötétedik, jobb lesz majd akkor aktívnak lenni, átrakom az időpontot este hétre, megyek azon a napon, amik
29/N, host, hoe, shuffle dancer, groundbreaker, monster hunter, a rose from concrete.