THE REALEST SHIT

A posztot igazából a menedzserekről szándékozom írni, de előtte gyorsan felvázolnám, szerintem mi a különbség a stricik és köztük. Előbbinek én a klasszikus kényszerítő, durva alakokat tartom, akik maffiamódszerekkel félemlítik meg, tartják fogva a lányokat, bántalmazzák őket és maximálisan kihasználják. Európán belül az albánok és a szerbek között van a legtöbb ezekből, de a magyarok is hírhedtek azért. Aztán vannak, akik nem rabolnak, zsarolnak, de olyanok, mint az uzsorások: relatíve keveset adnak, cserébe sokat kérnek. Bajba jutott csajokat keresnek fel, akiknek az egyetlen kitörési lehetőségük a velük való üzleti kapcsolat, ami gyakran azt jelenti, hogy ők segítenek nekik egy nyugati országba kerülni, ám ennek ára van, meghatározzák, hány eurójukba került és azt bizony le kell dolgozni, ami gyakran évekbe telik. Sok lány ezért dolgozik kupiban vagy kirakatban. A menedzserek azonban egyrangú partnerek, nincs fölé-alárendelt viszony, és mára belőlük van a legtöbb, mert ez e

Ez az a mondat, amit már mindenki ezerszer hallott, dokukat is forgattak belőle, és engem személy szerint halálra idegesít. Miért? Mert kamu. Hagyjuk most az egyedi eseteket és a kényszerítetteket, akik a prostituáltak között egyébként is a kisebbség, valójában a kurvák 90%-a önkéntes. Boncolgathatjuk, mit jelent az önkéntesség, lehet, hogy van benne gazdasági kényszer, de ennyi erővel az utcaseprő és az árufeltöltő is megmentendő, az emberek többsége sosem lesz teljesen elégedett a munkájával vagy a társadalmi státuszával. A prosti legalább jól keres, igen, még a sarki is ahhoz képest, hogy saját erejéből mennyit kaparna össze a csavargyárban. A nem tudok kitörni a valóságban azt jelenti, hogy "nem igazán vagyok kibékülve a helyzetemmel, ciki ez a meló, de még nem ajánlottak olyat, ami miatt kiszállnék", vagy még ennyit sem. Elmesélek egy történetet, ami ismerősi körön belülről jön. Van egy német, barátnőfílinges prosti, aki EU-n kívüli országból származik, eredet

Nyilván észrevettétek, hogy az utóbbi pár hétben nem igazán posztoltam a munkámról, nem foglalkoztam a prostitúcióval mint témával. Ennek nem az az oka, hogy megjavultam és beálltam körömreszelgetős titkárnőnek vagy ilyesmi, csak volt ez a brutális melóm, amiről említést tettem az Into the madness c. posztban, emiatt legalább egy hónapos szünetet kellett tartanom, és még csak most kezdek visszarázódni, ami nem olyan könnyű egyébként, miután heteken át csak lógattam a lábam, sőt eleinte még ki is szolgáltak, mert elég nehezen mozogtam. Szabinak teljesen jó volt, bár az zavart, hogy nem dughattam jó ideig rendesen, úgy éreztem magam, mint valami tinilány, aki még csak a pettingig jutott el. A pornónézésről is le kellett mondanom, mert csak kínoztam volna magam vele. Hát élet ez így? Jó újra úton lenni, persze, még mindig csak lájtosan csinálom, az azóta elvállalt munkák nem voltak különösebben fárasztóak, sem extrém módon megterhelőek fizikailag, pedig azért a gangbang egy olyan mű

Örülnünk kéne, hogy végre megjelent Madonna 14. stúdióalbuma, ami általában egy komoly popzenei esemény annak ellenére is, hogy a róluk származó dalok hosszú évek óta nem tudják megmászni a slágerlistákat. Maga a teljes mű kerek egészként továbbra is várt és kelendő. Ami mindig erős és dicsérendő, az látványvilágba és a promócióba ölt eszméletlen energiája a művésznőnek. Pontosan tudja, milyen tulajdonságokkal akarja felruházni az alkotásait, egy komplett, vizuálisan is kielégítő korszakban gondolkozik, nem véletlenül baszta a Holdig az ideg annyira a múltkor, amikor egy izraeli hekker keresztül húzta a számításait és feltette jóval a megjelenése előtt az összes Rebel Heart c. lemez demóit és reklámfotóit a netre. Ez alkalommal óvatosabb volt, így minden tervei szerint alakulhatott. Elsőként kaptunk néhány tökéletesen kivitelezett rövidfilmet a közösségi médiáján keresztül, melyekben felépítette az alteregóját. "Madame X is a secret agent. Traveling around the world.

Na hát volt itt szó arról, hogy nőnek lenni jó , ez igaz és fontos! Kommentben ajánlottak egy újabb cikket a már korábban vizsgált genderizé oldalról, Egy transz férfi 25 pontja a hirtelen ajándékba kapott férfi privilégiumokról a címe, én meg úgy éreztem, hogy ennek áttekintése megérdemel egy önálló bejegyzést. Egy fordításról van egyébként szó, az angol eredetije az Everyday Feminism oldalán jelent meg, egy James St. James nevű emberke klavijából esett ki. Az alapoknál kell kezdeni, mert nem biztos, hogy mindenki azonnal érti, ki is a transz férfi: nő, aki "hímnemű" lett. A szóban forgó "pasas" úgy érzi, hogy a többi  fehér, cisz, heteró  krapek jobb fej vele azóta, hogy átalakult. Néha úgymond megszólítom, néha távolságtartóbb hangnemet fogok megütni, ahogy épp kényelmes. Nem leszek kíméletes, mert egy-két kivételtől eltekintve csak egy zagyva az egész. Azzal kezdi, hogy most már röhögnek a viccein , pedig ugyanazok, ugyanolyan stílusban adja elő őket.

"Nagyon ijesztő történet, remélem, ilyen a valóságban nem történhet meg" - írta az HBO öt részes minisorozatának befejező epizódja után egy tini az egyik közösségi oldalon. Már én is, de legfőképpen ő az a generáció, aki már csak annyit tudhat, amit a szüleink, a tankönyvek és esetleg a National Geographic elmeséltek róla (már, akinek). Számunkra csak történelem, ahogy maga a Szovjetunió is. Mégis, nézve ezt az öt órás filmet olyan érzésem volt, mintha én is megéltem volna, annyi minden ismerős: a panellakások, a bútorok, az autók, megannyi apró részlet, és emiatt könnyebb kapcsolódni annak ellenére is, hogy mindez a születésem előtt történt. De nem ez az egyetlen pozitívuma a sorozatnak, ez csak külsőség, a sorozat erőssége és tanulsága egész másban rejlik. Csernobilt bemutatni, mondhatni, nem egy nehéz feladat. Egy jól dokumentált, viszonylag friss történelmi esemény, az elmúlt néhány évtized alatt pedig a kirakós minden egyes darabja a helyére került, nincsenek megvál