THE REALEST SHIT

Valahogy odakeveredtem erre a durván elszállt, "genderrel" foglalkozó oldalra, ahol aztán megakadt a szemem a Kíváncsi vagy, milyen érzés nőnek lenni? című, erősen hatásvadász cikken. A lényege, hogy szinte magát a női létet, de legalább a hétköznapjainkat a tökön rúgáshoz hasonlítja. Mert hogy minket mindenki csak meg akar baszni, minden egyes nap áldozatokká válunk. Legalábbis azt hiszem, ezt akarta mondani ez a zavaros poszt. Úgy gondoltam, akkor én meg összeírom a női lét előnyeit a hétköznapokban, amiről az ilyen megélhetési rettegők mélyen kussolnak. Szubjektív lista lesz, persze, csak az enyém, de biztos vagyok benne, hogy nem csak én tapasztalok hasonlókat. Szándékosan kihagyok olyan "előnyöket", amit a feministák erőltettek a világra, és szerintem igazán nem azok, ugyanez vonatkozik az extra jogokra. Lehet, hogy jelenleg léteznek és kihasználhatnánk őket, de nem  volna etikus. Az emberek kedvesek velem. Akkor is, ha hülyeséget beszélek, akkor is,

Beleolvasgattam a sorozatrandizós blogba, hát úristen! Mármint amiatt, hogy mennyiféle ember, micsoda sztorik, mennyi picsa van! A szexrandis oldalakkal én jó ideje hadilábon állok, pár havonta felnézek, esetleg másnap is, ha épp unatkozom, de igazából szökőévente fordul elő, hogy olyannal beszélek, akiben látok is valamit. Nem lenne rossz ez, hogy spontán csak összebaszni valakivel, néha úgy igényli az ember lánya, hogy kiszakadjon, ismerkedjen a saját szabályai szerint, csak valahogy mindenki ugyanolyannak tűnik. Úgyhogy az én "sorozatrandizásom" ez lett, hogy jobban rápörgök egy-egy munkára, mint a többire, ha nem találom átlagosnak, vannak kifejezett kedvenceim. Szexuális fantáziaként nagyon vonzott ez a stoppolós dolog, de a koraibb években nem nagyon jöttek hasonló kérések, aztán népszerű lett ebből egy pornósorozat és dőltek. Még mindig nem unom, számomra pont tökéletes, beöltözök valami szakadt diszkós ribancnak és kiállok az út szélére, persze, megbeszélt szaka

Amikor elkezdtem ezt a szakmát, teljesen fel voltam készülve arra, hogy ebben az ember lánya magára marad, fogad maga mellé, akiket fogad vállalkozóként, de gyakorlatilag kiírja magát a társadalomból, mert hát ez így is van. Akik segítségét kikérheted, mind szakmabeliek, ezért nem árt jóban lenni néhány tapasztaltabb kolleginával vagy menedzserrel, mert ha baj van, ők azok, akik értik a nyomorodat és melléd állhatnak. Ezekről a különféle jogvédő és szexmunkásokat segítő szervezetekről pont annyit tudtam, mint Mariska néni az Eperfa közből, hogy vannak, biztosan végeznek valamiféle áltevékenységet, amire fel támogatókat szereznek, de velük sosem találkozik egy valódi prostituált sem, maximum az a három, akiket körbemutogatnak bizonyítékképpen arra, hogy csinálnak is valamit. Az utolsó gondolatom volna egy ilyen szervezethez fordulni, mert mentálisan valahogy annál nincs rosszabb, amikor azok is leszarják a fejed, akik elvileg belőled élnek. A véleményem ezekről a seg

A dívány ismét megihletett, egyik posztjukban a következő okosságot olvashatjuk a mélytorkozásról: Na igen, megint a pornó. Kedves tőled, meg minden, ha belevágsz a technika elsajátításába, de a legtöbb férfi szerint ez inkább a „szép, szép, de otthonra nem kéne” kategória. Állítólag nem könnyű jól csinálni, és amúgy is, szerencsére nem ezzel keresed a kenyered. Arról nem is beszélve, hogy kis kreativitással sok más izgalmasabb dolgot tudsz csinálni a kezed és az ajkaid segítségével. Jó, ha tudod, hogy sok férfi számára egyébként is inkább zavarba ejtőek a nagyon pornós forgatókönyvek, hiszen ezekben nekik is úgy kellene teljesíteniük, mint a filmbéli alfáknak. Szóval állítják, hogy a pasik nem szeretik, sőt kifejezetten frusztrálja őket, ha egy nő "technikásabb", mert akkor nekik is oda kell tenniük magukat. Bullshit, a valóság az, hogy rengetegen szeretnék legalább kipróbálni, milyen érzés, csak még sosem futottak bele olyan nőbe, aki bírta és/vagy nem fogazott. A

Régen volt már párkapcsolati poszt, nem? Az előző nem számított annak, akkor sem, ha egyesek többet láttak bele. :) Az egyik kedvenc témámat veszem elő, ezek pedig az apróságokon évek óta folyó piti kis vitáink, amik nem is valódi konfliktusok igazából, inkább már csak a poén kedvéért zajlanak. Most már hat éve vagyunk együtt, nagy veszekedéseink nem is igazán voltak, biztos alapokon áll a kapcsolatunk, úgy tűnik, minden nagy dolgon átrágtuk magunkat, közös célokat tűztünk ki a jövőre nézve és minden ilyesmi, szóval rendben vagyunk. Azt mondják, a nők a drámakirálynők, akiknek mindig kell valami feszkó, hogy ne legyen unalmas az élet, hát kettőnk közül nem én, hanem a pasim ilyen. Időnként felidegesít, ha épp rossz passzban talál meg a hülyeségeivel, de általában inkább csak jókat nevetek rajta és benne vagyok a játékban. Ő is mosolyog közben, ott az a cinkos vigyor a szája sarkában, de azért megpróbálja kibírni röhögés nélkül, amikor épp azon pattog, hogy miért vágom a körmömet e

Mondhatjuk úgy, hogy nekem van egy elég sajátos véleményem ezekről a férfi-nő dolgokról, a nők helyéről a világban, arról, hogy kik is vagyunk mások szemében, és talán arról is, hogy mit kéne tenni magunkért. Pöccre pontosan persze nem mondhatom meg, mert ha meg tudnám, akkor valamiféle istennőként kellene tisztelni. Elég borús a jövőképem, viszont mindazt, amit ebben a posztban kifejtek, már jó ideje az élet nagy igazságának tartom, én ezzel már megbarátkoztam, átgondoltam, és nem tudok másra jutni, úgyhogy: ez van. Elsőre elég eszetlennek fog tűnni az, ahogy a világot látom, nem fogsz vele egyetérteni, sőt kikéred magadnak, de azért olvasd végig, hátha elgondolkodtat, különösen, ha nő vagy, mert ez neked szól. Vannak az én édes kis kutyusaim, ezek a drága kis szőrmókok, akiket nagyon szeretek, igyekszem megadni nekik a legnagyobb szabadságot, ami lehetséges, örülök, ha jól érzik magukat, játszanak, felfedeznek, ismerkednek; ez nekem, mint gazdájuknak is egy kellemes látvány,