Nőnek lenni jó, világos?

Valahogy odakeveredtem erre a durván elszállt, "genderrel" foglalkozó oldalra, ahol aztán megakadt a szemem a Kíváncsi vagy, milyen érzés nőnek lenni? című, erősen hatásvadász cikken. A lényege, hogy szinte magát a női létet, de legalább a hétköznapjainkat a tökön rúgáshoz hasonlítja.

Mert hogy minket mindenki csak meg akar baszni, minden egyes nap áldozatokká válunk. Legalábbis azt hiszem, ezt akarta mondani ez a zavaros poszt.

Úgy gondoltam, akkor én meg összeírom a női lét előnyeit a hétköznapokban, amiről az ilyen megélhetési rettegők mélyen kussolnak. Szubjektív lista lesz, persze, csak az enyém, de biztos vagyok benne, hogy nem csak én tapasztalok hasonlókat. Szándékosan kihagyok olyan "előnyöket", amit a feministák erőltettek a világra, és szerintem igazán nem azok, ugyanez vonatkozik az extra jogokra. Lehet, hogy jelenleg léteznek és kihasználhatnánk őket, de nem  volna etikus.

• Az emberek kedvesek velem. Akkor is, ha hülyeséget beszélek, akkor is, ha értetlenkedek, akkor is, ha útban vagyok, általában kedvesek és türelmesek, elég hozzá egy kedves mosoly vagy cukira változtatott hang. A legmorcosabb emberek is visszafogják magukat még akkor is, ha érződik, hogy különösebben nem vagyok szimpatikus nekik.
• Ha nem értek valamihez vagy szerencsétlenkedek, akkor segítenek. Lehet, hogy van mögötte egy adag lenézés, de a tény az, hogy tényleg nem tudom megcsinálni magam és jól jön, hogy ők hajlandóak rá. Egyáltalán nem ciki segítséget kérni.
• Ha bajban vagyok, jó esélyem van rá, hogy valaki megvéd. Sokkal nagyobb, mint a pasiknak.
• Lehetek gyenge, gyáva, a saját lelkiismeretemmel kell elszámolnom csak, de azért senki sem cseszeget, hogy miért nem védtem meg én puszta kézzel a pasimat, a kutyámat vagy az értéktárgyaimat.
• A férfiak többsége továbbra is udvarias velem, hiába a feminista kampányok. Még mindig nem akarják, hogy én cipeljem a nehezet, előre engednek az ajtóban vagy úgy általában maguk elé különféle szituációkban, rengeteg hasonló figyelmességet kapok. Rajtam áll, elfogadom-e vagy csak udvariasan visszautasítom a felajánlást.
• Ha rossz napom van és pokróc vagyok, sokkal kisebb az esélyem rá, hogy pofon vágnak, mert "nőt nem ütünk meg".
• Tarthatok cuki kisállatokat anélkül, hogy homokosnak, kreténnek vagy nőietlennek tartanának. De nagyokat is, mert a kemény csaj is szexi.
• Bárhogy öltözhetek, ahogy csak akarok. Lehetek lazán fiús (póló, farmer, sportcipő), lehetek szexis, nyáron a lenge, kényelmes ruhába, szoknyába bújhatok. A lányok öltözhetnek pasisan, a férfiak nem öltözhetnek nőiesen anélkül, hogy buziknak vagy transziknak kiáltanák ki őket.
• Sminkelhetek. Nekem ezernyi lehetőségem van arra, hogy javítsak a külsőmön, változtathassak rajta kedvem szerint, eltakarjam a nem alvás vagy a korán kelés tüneteit, ezáltal magabiztosabb legyek, viszont nem is elvárás. Csak rajtam áll, hogy érzem magam a legjobban.
• Ahogy olyan filmet, zenét, játékot, hobbit, sportot, autót, sőt szakmát választok, amilyet akarok. Lehetek vagány csaj anélkül, hogy leszbinek tartanának, elítélnének.
• Nekem még mindig nem ciki sírnom egy szomorú filmen.
• Nem néznek vissza rám gyanúsan méregetve, ha odalépek egy idegenhez az utcán kérdezni valamit, senki sem feltételezi rólam, hogy ártó szándékaim volnának.
• Szabadabban ismerkedhetek és beszélhetek a szexről. Az én közeledésem nem zaklatás.
• Ha gyerekem lenne sem figyelnék árgus szemekkel a mozdulataimat, annyit ölelgethetném, puszilgathatnám nyilvános helyen, amennyit akarom, hiszen "ez az anya dolga".
• A barátnőimet is bármikor megsimogathatom, megpuszilhatom, megölelgethetem idegenek előtt, akár még foghatom is a kezüket, még mindig nem vagyok buzigyanús, ez csak olyan "női dolog".
• Akkor szexelek, amikor akarok. Szó szerint.
• Úgy érzem, nőként változatosabb a szexuális életem, mint a férfiaké. Fizikailag is jóval több lehetőségem van kiélvezni a dolgot. Emiatt néha sajnálom is őket.
• Senki sem firtatja, milyen hosszú a vaginám. A kis mell sem ciki, de ha zavar, megnagyobbíttathatom.
• Ugyanez a magassággal. Sokan buknak a pici lányokra.
• Nem kell udvarolnom, feldolgoznom az elutasítást, ami egy elég szar dolog lehet, főleg, ha gyakori és bunkó.
• Ahogy nem kell minél korábban összekaparnom a pénzt az autóra, lakásra, nem kell kiemelkedően jól keresnem ahhoz, hogy a férfiak észrevegyenek.
• Viccesnek sem kell lennem, nem elvárt, elég, ha csak értem és értékelem a humort, a szórakoztatást pedig meghagyom másnak.
• Egy csomó mindenhez hozzájuthatok ingyen. Sokszor akkor is, ha akarom, ha nem. A legtöbb esetben még adnom sem kell cserébe semmit, némi sértődésen kívül nem történik semmi más. Ismét csak lelkiismereti kérdés, hogy (vissza)élek-e ezzel a lehetőséggel.
• A gyerek az enyém. Sosem merül fel bennem a kétely, hogy tőlem van-e egyáltalán.
• Egész életemben "apám lánya" maradok, aki még mindig úgy kezel, mint tinikoromban, de egyébként nem kritizálja a döntéseimet. A férfiak a lány mostohagyereket is jobban elfogadják, mint a fiúkat, gyakran sajátjukként szeretik.
• Többféle lehetőségem van a fogamzásgátlásra.
• A boltok, szolgáltatók, éttermek, kávézók, magánklinikák sokszor kifejezetten a mi igényeinket helyezik előtérbe, minket kívánnak becsalogatni, küzdenek a figyelmünkért.
• Annyit járok szépítkezni, wellnessre vagy kényeztetni magam, amennyit csak akarok, mert a "szép szeretnék maradni" egy tökéletesen elfogadható indok. Arról nem is beszélve, hogy ezek a szolgáltatások is elsősorban értünk vannak.
• Sokszor kapok virágot, édességet ajándékba. A férfiak többsége csak piát.
• Gyakoriak a bókok, amik megerősítenek abban, hogy jól nézek ki, és ettől a napom is szebb lesz. Ha meg még szexi is akarok lenni, gyakorlatilag bármit elérhetek.

Hirtelen ennyi jutott eszembe, de nem kizárt, hogy bővül a lista. Arról is írhatnék, mik a női lét valódi negatívumai, amiket magam is tapasztaltam már, talán egyszer megteszem, de az nem annyira fontos. A csapból úgysem folyik semmi más.