Ugrás a fő tartalomra

A szexrandikról

Beleolvasgattam a sorozatrandizós blogba, hát úristen! Mármint amiatt, hogy mennyiféle ember, micsoda sztorik, mennyi picsa van! A szexrandis oldalakkal én jó ideje hadilábon állok, pár havonta felnézek, esetleg másnap is, ha épp unatkozom, de igazából szökőévente fordul elő, hogy olyannal beszélek, akiben látok is valamit. Nem lenne rossz ez, hogy spontán csak összebaszni valakivel, néha úgy igényli az ember lánya, hogy kiszakadjon, ismerkedjen a saját szabályai szerint, csak valahogy mindenki ugyanolyannak tűnik.

Úgyhogy az én "sorozatrandizásom" ez lett, hogy jobban rápörgök egy-egy munkára, mint a többire, ha nem találom átlagosnak, vannak kifejezett kedvenceim. Szexuális fantáziaként nagyon vonzott ez a stoppolós dolog, de a koraibb években nem nagyon jöttek hasonló kérések, aztán népszerű lett ebből egy pornósorozat és dőltek. Még mindig nem unom, számomra pont tökéletes, beöltözök valami szakadt diszkós ribancnak és kiállok az út szélére, persze, megbeszélt szakasz a forgatókönyvnek megfelelően, szóval a spontaneitás nem kap szerepet, de egy fasza kis illúziót azért ad.

A sötétség, a kihalt vagy útszéli helyek, ez a misztikum, a rosszban járás nagyon vonz. Évekig csináltuk ezt a pasimmal is, amikor olyanunk volt; csak kitaláltuk, hogy menjünk valamerre céltalanul, nézzük meg, mi van itt, mi van ott, dugjunk mindenfelé, teljesen jó volt még akkor is, ha aztán különösebben komoly sztorik nem kerekedtek ki belőlük, minden percét élveztem. Mostanában másfajta közös szexhobbijaink vannak, ez valahogy feledésbe merült, mert megunta. Meséltem már róla, hogy ő parázósabb, mint én, nem sorolná a top 5-be a perverzió között az "outdoor"-t, én viszont rögtön azzal kezdeném. Ráadásul én éjféltől élek, úgy érzem, az előtt igazából hasznavehetetlen vagyok, az én napszakom mindig is az éjszaka volt.

Megesett már olyan, hogy unottan kattintgattam valamelyik randioldalon, olvastam vissza a 250 üzenetet, amik hónapok óta ott rohadtak a fiókban, és úgy felbasztam magam ugyanazokon az unalmas szövegeken, hogy elhatároztam: aki legközelebb rám ír és vállalható lesz, annak azonnal előadom az ötletemet, mert menni akarok kifelé a picsába innen. Aztán kb. a harmadik srác felelt meg ennek a kritériumnak, úgyhogy a fejéhez vágtam a kérdést, hogy van autód? Nincs. De tudsz vezetni? Tudok, miért? Mert akkor add meg a címed, oda megyek és húzzunk el valamerre. Bolondnak nézett szerintem, de benne volt. :) Megálltunk aztán mindenfelé, főleg kamionparkolókban, leállókban, amik biztonságosnak tűntek, de azért kaptunk szurkolótábort is, mert úgy izgibb, szóval teljesen eszetlen volt a dolog, de nagyon működött. Aztán még párszor csináltunk hasonlókat, ami végül egy szórakozóhely parkolójának távolabb eső részében csúcsosodott ki, az aztán fel is került az amatőr pornóoldalakra, amiért jól lebasztak, de megérte. Azt hitték, forgatunk. Konkrétan azt hitték emberek, dacára annak, hogy senkinél sem volt kamera, egyedül ők kapkodták elő a telefonjaikat, de ezt annak a számlájára írom, hogy a többség nem volt már színjózan. Az ilyen bevállalós dolgok még mindig ennyire ritkák, hogy az emberek valami turpisságot sejtenek mögöttük.

Berlinben is volt egy hasonló húzásom pontosan akkor, amikor a terrorakció történt, jól emlékszem, mert az ilyesmi megmarad. Akkor a városban voltunk egy hotelben, és azzal voltak tele a hírek, hogy a karácsonyi vásárba hajtott az a vadparaszt, akit aztán végül az olaszoknak kellett kilőniük hetekkel később. Bejelentkeztem onnan még talán a badoo-ra, hogy legyen valami, és persze mindenki házhoz akart jönni, én meg bedobtam, hogy miért be akarsz jönni, miért nem kint találkozunk valahol? Végül egy parkot találtunk, és valamiért azt nem vettük számításba, hogy mi van a térfigyelő kamerákkal, de igazából én leszartam, mert nem vagyok német, azt meg kétlem, hogy országokon át hajkurásznának, csak mert dugtál egy parkban. Helyben ne kapjanak el, aztán kész. Szóval spontán találkoztunk ott, nem is találtuk meg elsőre olyan könnyen egymást, mert nagyobb volt az a hely, mint hittem, de egyszer csak szembe jött végre, és keffentettünk egyet egy fa tövibe', ahogy azt illik a zöldben. Kielégítő dugásnak nem nevezném az ilyesmit, már ha mondjuk orgazmusban gondolkozunk, de lelkileg, élményileg jól esett. Aztán ilyet csináltam már párat, míg végül megkaptam, hogy kurvára nem kéne a sötétben tök idegenekkel járni a várost, aminek igazat adtam, úgyhogy befejeztem.

Pedig ezeknek az akcióknak a fénypontja talán az volt, amikor az egyik csávó nem is azt hozta ki belőle, hogy ő akar dugni, hanem hogy én keressek valakit, akivel együtt leszek, ő meg nézi a bokorból, mert leskelődni szeret. Az is érdekes, hogy én mindig előre közlöm, hogy mi a munkám (amit hajlamosak félreérteni, és ellenkezni kezdenek, hogy nem fizetnek), pedig csak azért teszem, mert mindenhol azt olvasom a pasiktól, hogy ők kurvákkal aztán soha, ezért csak korrekt akarok lenni, hogy szólok róla. Még soha senki, szó szerint senki nem rázott le emiatt. Ezért is nem veszem komolyan, amikor különböző viták során a fejemhez vágják, hogy prostikkal úgysem áll szóba senki, mert de, elég tapasztalatom van arról, hogy totálisan figyelmen kívül hagyják ezt a tényt. Persze, barátnőnek vagy feleségnek nyilvánvalóan nem kellenék, de nem is arról szól a dolog, szóval nem számít.

Valamiért alapvetően bízom azokban a pasikban, akik csak szexet akarnak. Normál esetben veszélyes lehet egy idegennel mászkálni, mert hátha megerőszakol vagy rosszul viseli a visszautasítást, de amikor direkt azért találkozunk, hogy dugjunk, akkor ez a veszély nem áll fenn, annak meg azért tényleg igen kicsi az esélye, hogy Hasfelmetsző Jackkel futok össze. Arra mindig figyeltem, hogy azért ne szakadt emberek legyenek, inkább a lelkes, fiatalabb  (kora huszonéves) korosztályból válogattam, akik még nyitottak az ilyen spontán őrültködésekre, és mint emberekben, nem csalódtam bennük.

Manapság nem igazán csinálok ilyeneket, pedig lehet, hogy volna rá igényem. Most legalábbis így érzem, hogy beleolvastam a fent említett blogba. Ma inkább az van, hogy munka után még úgy érzem magamban az energiát és simán odamegyek emberekhez, hogy nem akarsz dugni? Pénzért, persze, de nem sokért, csak a fíling kedvéért. Elég útszéli kurvás viselkedés, de ez a jó benne, számomra inkább erről az élményről szól ez. Tesztnek is jó, hogy a férfiak tényleg nem utasítják vissza a szexet, ha szembe jön a lehetőség.

Nőnek lenni ennyiből jobb, nincs macera, hopp, ugorj szépen és ugrik. Igazából az már csak lelkiismereti kérdés, hogy meg akarod-e ezt csinálni egy nős, kétgyerekes apukával vagy annyira nem vagy genyó, mert simán megteszi, valamiért a többség úgy véli, hogy kihagyhatatlan. Ezért is olvasom kicsit megmosolyogva a pasik csajozós blogjait, mert a mi oldalunkon azért ez nem tűnik akkora produkciónak, pedig egyébként az, mert a nők többsége, akkor is, ha ribanc, elsőre csak a szűzkurvát szereti hozni, aki felháborodik azon, hogy csak szexre kelljen. Én ettől megőrülnék, és elismerésem annak a férfinak, aki évek óta kitartóan randizik és elviseli mindazt a sok faszságot, ami azzal jár, csak hogy dughasson már végre.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megasztár 1. rész

Mint azt tudjátok, főállásban csoportszexszel foglalkozom, 1:1 felállást jóval ritkábban vállalok el, egyszerűen, mert nem éri meg anyagilag. A kettecskén szex legtöbb esetben egy filler . Komolyabb munka előtt vagy után, esetleg két nagyobb akció között, ha épp már úgyis arra járok, ha épp úgyis hosszabb üresjárat lenne, ha épp többet fizet érte, mint indolt volna, vagy a csoportból valaki privátba akar menni... olyankor belefér. Átgondoltam, miféle felkéréseim is voltak az elmúlt időszakban, gondoljatok rá úgy, mint a Megasztár 1. részére, tudjátok, amikor némely versenyzőtől egyszerűen csak annyit kérdeznétek, hogy " de miért? " Az önjelölt pornósztárok Vannak ezek a fickók, akik gyűjtik a dugásaikról készült felvételeket, egy részük csak saját magának, a többiek pedig, feltételezem, meg is osztják ezeket az ismerőseikkel vagy beküldik pornóoldalaknak (pedig az tiltott), emiatt az egész csak arról szól, hogy ők a saját jövőbeli énjüknek próbáljanak megfelelni, an

Életjel

Gáz, hogy egy hónapja posztoltam utoljára, pedig azért zajlott az élet, csak hát a lustaság, nem a blogból élés, mint rosszabb helyeken... :) Ott tartottam legutóbb, hogy van ez az élményhajhászat projekt, amiről a német kolleginák csupa szépet és jót mondtak, hogy igen, van rá érdeklődés, izgalmas találják a vevők az ötleteket, sajátokat is hoznak. Pár hétig teszteltük, de már az első héten látszott, hogy ez egy működő dolog lehet, úgyhogy nekiálltunk mi is, hogy törvényes keretek között megvalósítsuk. És persze itt kezdődtek a problémák! Mert nem úgy van az, hogy csak kitalálod magadnak és csinálod, ahogy jónak látod, dehogy! Létre kell hoznod egy új céget, meg kell felelned különböző követelményeknek és előírásoknak, hiszen többek között utaztatsz, vendéglátózol, programszervező vagy, biztosítást kell kötnöd, felelősséget kell vállalj minden apróságért te magad. Még az sem mindegy, hány fokot fúj az autó klímája, amivel a vevőt elviszed a helyszínre, na itt kaptam agyfaszt, de

Pasiügy

Az egyik legzavaróbb dolog az emberekben, hogy amikor a barátomat említem, rögtön megjelenik előttük egy kép valami striciről. Vagy egy kidobóról. Vagy valami kokós bűnözőről. Igazából mindennek képzelik, ami rossz, mert mi más lehetne egy pasi, aki prostival jár? Az én párom messze áll ezektől a karakterektől, de az biztos, hogy egy egyedi és megismételhetetlen hópihe. Teljesen átlagos, kisvárosi családban nőtt fel, igazi nyárspolgárok a szülei, amivel ő nem tud azonosulni. Ő nem az a típusú ember, akinek egyébként nagyra törő vágyai volnának, nem akarta soha bejárni a fél világot, nem akart hihetetlen karriert befutni, nem akart kacsalábon forgó palotát és luxusautót, csak ösztönösen, hogy szeret élni és azt igyekszik megvalósítani. Ha munkáról van szó, ő az év dolgozója - szó szerint, egyszer tényleg megkapta a plecsnit. Az a fajta, aki sosem késik, aki mindig bevállalja a túlórát, aki utálja a lógósokat, a link alakokat, a hazugokat, a folyton kifogásokat keresőket, megveti ők

Ez húzós lesz (1. rész)

Nem, még mindig nem arról fogok írni, amit amúgy egyes emberek már találgattak, azaz hogy mi durvát is csináltam a múltbeli munkám során, ami után hosszú szabira mentem. Nem, nem, nem, azt lezártam, átrágtam, nem éri meg megosztani, bocs. Viszont hosszú poszt lesz és egész másról fog szólni, illetve úgy is fogalmazhatnék, hogy valami olyannak a kezdete, amiről inkább egy tök új blogot kellene nyitnom. Ez tervben is van, mert totál nem illik ennek a profiljába az egész, már ha van olyanja neki, amiben szintén nem vagyok biztos. Általában csak firkálgatok mindenféléről. :) Ezt még átgondolom. Amiről én úgy döntöttem, hogy írni fogok ezentúl (ide vagy máshova), az egy olyan probléma, sorsfordulat, ami még nekem is új. Relatíve. Fél éves körülbelül, már amióta ezzel foglalkozom aktívan. Kérem ezért azt, aki olvassa, hogy ne tekintsen úgy erre az irományra, mint valami tudományos beszámolóra, vagy egy mindenre választ adó posztra, mert én még nem vagyok ott. Összeszedem, amit t

Nem tudok kitörni

Ez az a mondat, amit már mindenki ezerszer hallott, dokukat is forgattak belőle, és engem személy szerint halálra idegesít. Miért? Mert kamu. Hagyjuk most az egyedi eseteket és a kényszerítetteket, akik a prostituáltak között egyébként is a kisebbség, valójában a kurvák 90%-a önkéntes. Boncolgathatjuk, mit jelent az önkéntesség, lehet, hogy van benne gazdasági kényszer, de ennyi erővel az utcaseprő és az árufeltöltő is megmentendő, az emberek többsége sosem lesz teljesen elégedett a munkájával vagy a társadalmi státuszával. A prosti legalább jól keres, igen, még a sarki is ahhoz képest, hogy saját erejéből mennyit kaparna össze a csavargyárban. A nem tudok kitörni a valóságban azt jelenti, hogy "nem igazán vagyok kibékülve a helyzetemmel, ciki ez a meló, de még nem ajánlottak olyat, ami miatt kiszállnék", vagy még ennyit sem. Elmesélek egy történetet, ami ismerősi körön belülről jön. Van egy német, barátnőfílinges prosti, aki EU-n kívüli országból származik, eredet