THE REALEST SHIT

Beszéljünk kicsit magukról az alterekről, elsősorban az enyémekről akarok, részletesebben bemutatni a feladataikat, hogy megértse az olvasó, a DID hogyan is működik, mi is a célja voltaképpen, mert néha ez elveszik az egyéb, sokkal érdekesebb infók tengerében. A DID maga egyfajta menekülés a valóság elől, ez az egész lényege dióhéjban. Ezt olvashatjuk sok helyen, az elsők között írják le a betegségről, de hogy mit is jelent pontosan, azt most példákkal illusztrálva szeretném elmesélni. Az én három aktív alteremnek megvannak a maguk feladatai, már erről esett szó. Bele lehet erőltetni őket egy dobozba, tehát le lehet írni, hogy egyikük a védelmező, másik a lelki védelmező, harmadik a gatekeeper, de ez így önmagában sokat nem mond, mert minden rendszerben mást és mást jelenthetnek ezek a pozíciók. A feladatok hasonlóak, de nem mindenütt ugyanazok, sőt a személyiségek válthatnak "szakmát" is, tehát felcserélhetik a szerepeket egy idő után, vagy újabbakat csapnak hozzá a

Nemrég beszélgettem egy sráccal, aki elmesélte, hogy gyerekkorában úgy menekült el a problémái elől, hogy létrehozott a fejében valamiféle belső világot, egy biztonságos, kedves helyet, ahova vissza tudott húzódni, amikor beütött a szar, vagy éppen csak feltöltődésre, békére vágyott. A DID rendszerek belső világa ennek épp az ellentéte: a traumák földje. Kezdjük azzal, mit is jelent a belső világ szó szerinti értelmében. Egy fizikailag is valósnak tűnő hely a host és a többi alter számára, amit az agy hoz létre abból a célból, hogy könnyebben átlásd a problémáidat, és a személyiségekkel való kommunikációt is segítse. A legtöbb ember vizuális típus, az agy tehát képekkel magyaráz. Érzéseket, érzelmeket, hangulatokat, múltbeli eseményeket, emlékeket visszaidézni, elemezni egy nehéz, megfoghatatlan, átláthatatlan feladat, csak bízhatsz a szakember útmutatásában. Az agy tehát segíteni akar azzal, hogy testet ölt mindez a szemed előtt, és a legegyszerűbb szimbólumokat, metaforákat

Mióta tudom, hogy mi a szitu, és elkezdtem mesélni róla családtagoknak, barátoknak, kapok érdekes kérdéseket, hozzáfűznek okos és kevésbé okos gondolatokat, én magam is elmerengek vagy nevetgélek dolgokon a DID-del kapcsolatban, hát most ezeket gyűjtögetném kicsit össze. Az első és legfontosabb, hogy a neten, főleg tiniktől sok helyen olvastam, hogy " de jó lenne, ha nekem is lenne több személyiségem, mert sosem lennék egyedül; mindig lenne, aki megvéd, kiáll értem; más lennék, mint a többiek; lenne egy érdekes saját világom "... folytathatnám. Hogy a picsába lenne már jó egy mentális betegség? Mert kívülről úgy tűnik, hogy van néhány pozitív hozadéka? Feldobja a szürke hétköznapokat? Ezt nem egy személyiségzavartól kell várni, hanem tenni érte. A belső világ is érdekes lehet olvasmányként, de nem létezik valójában, csak egy vizualizáció az agy részéről, és nem mondhatjuk egészséges dolognak. Ezzel kicsit magamat is korholom, ugyanis időnként, bár egyre ritkábban, magam

Megtörtént a bevezető , akkor talán kicsit menjünk bele jobban, mi is a DID. Az alapokba legalább, mert egyébként a disszociatív identitászavar egy nagyon komplex probléma, és ahogy már korábban is írtam, még az alapok sem rövid téma. Igazán azt sem tudom, hol kezdjem, viszont azt el kell mondjam, hogy számomra az egyik legnagyobb segítség egy DissociaDID nevű youtuber volt, ő egy brit kiscsaj, aki egy hatalmas rendszer (20 feletti) hostja, és rendkívül közérthetően, pontosan magyaráz, remek videókat csinál, könnyen emészthetőek, rengeteg példát hoz, sok altert is megismertet a csatornáján, szóval nehéz nem másolni őt, mert egy csomó minden már úgy van a fejemben, ahogy azt tőle hallottam. De azért igyekszem. Mi a disszociáció? Mindenki disszociál időnként, ez normális. A disszociáció olyasmi, mint amikor ülsz egy unalmas értekezleten vagy tanórán és elkalandoznak a gondolataid, aztán hirtelen felszólítanak, és azt sem tudod, mi történt az elmúlt 5-10 percben. Nem voltál