Pipik & arabusok

Elreppent két hónap, és fogalmam sincs, hova tűnt. Szex, az volt. Meg is untam kicsit, mármint azért nem teljesen, mert az képtelenség, csak ezt az ide-oda kószálást idegenekkel. Sok ember, sok sztori, sok nyavalygás, hogy de miért csak alkalmi; de én utálom, ha tudom, hogy csak egyszer dugunk; de miért nem ülünk le beszélgetni is, meg egy csomó ilyen agyzsibbasztó faszság. Már elnézést, de gondolnám, hogy épp a férfiak azok, akik tökéletesen elégedettek egy olyan helyzettel, amikor a nő nem akar tőlük semmit, nem hagyja ott a fogkeféjét, nem kezd bele magánéleti történetekbe, semmi lelkizés, csak dugás van és jó napot kívánok! Mégsem működik, több bajom lett ezekből az elmúlt hónapokban, mint amennyire egyáltalán megérte, most úgy látom.

A párom is visszatalált az életbe, persze, voltak ajtócsapkodások, üvöltve elmélkedések az élet értelméről, aztán lehiggadtunk, azóta béke van, és én is inkább tortákat sütögetek itthon, mint egy tisztességes háziasszony. Nem voltak ezek olyan súlyos balhék, amik a kapcsolatot veszélyeztették volna, de ki kellett beszélni egy-két dolgot a "merre akarunk továbbhaladni" témában, mert mindketten elkezdtünk másfelé menni. Engem ez az airbnb téma már szabályosan idegesít, nem is akarok hallani róla, helyette inkább megleptem azzal, hogy vettem néhány tyúktojást, amiket egyelőre egy ismerős gondjaira bíztam (pénzért), szóval kijelentettem, hogy megvannak a tikok, most már csak a ház kell, úgyhogy mozdulj meg. Aztán ebből lett némi feszültség, hogy miért nem haladunk lineárisan előre, miért nem egyik dolgot a másik után, miért magánakciózok. Mert szóltam sokszor, hogy lépjük meg a következő lépést, miért nincs meg a ház már, amit te nem hagytál megvenni, mert jobbat tudsz, és így tovább.

Aztán hasonló volt a fiúkkal is. Kitaláltuk ezt az új irányt, mégis úgy éreztem, megálltak a dolgok, nem történt semmi, mindig csak vártunk valamire. Aztán amikor elkezdtem ezen egyre többet balhézni, megindult az ügymenet, hirtelen a lehetetlen lehetővé vált, és szépen összeállt minden, amit elterveztünk. Gyakorlatilag létrehoztunk egy franchise-rendszert a szexpiacon, na ez a nem semmi! :) Mostantól Európán belül többen is használják azt a szolgáltatást, amit mi találtunk ki és teszünk lehetővé. Ez csak a kezdet, amiért vért izzadtunk, ez még nem jelent sikert, de mindazok után, amennyi gondot okozott ez, most kicsit fellélegezhetünk, hogy talán kevésbé lesz szívatós az egész. Aki nem értené, miről is beszélek, az olvassa át ezt a posztot.

Szóval volt stressz és frusztráció, viszont ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ilyet csak az érez, aki dolgozik és megpróbál előbbre jutni, úgyhogy voltaképpen ez jó dolog. Csak, hogy rendszerezzem, mit is akarok, és min is feszkózom az utóbbi időben:

• beindítani az Élményhajsza nevű szolgáltatást,
• befejezni a lakásfelújításokat és végre elkezdeni ezt a szaros airbnb-t,
• megvenni a házunkat, amit szép lassan, komótosan egy kisebb farmmá fogok átalakítani.

Csak úgy ennyi a nyomorom az elkövetkezendő pár esztendőre. Egyik sem kis dolog, és abban a páromnak igaza lehet, hogy nem párhuzamosan, hanem egymás után, átgondoltan kell mindegyiket csinálni, én viszont ezzel teljesen nem tudtam egyetérteni, ugyanis ha most jön szembe egy jó lehetőség, akkor azt most kell kihasználni, és ez történt például a méregdrága Ayam Cemani tojásokkal. Tudjátok, ez az az indonéz tyúkfajta, ami úgy néz ki, mintha beleesett volna egy vödör szurokba, teljesen fekete. Jelenleg még kevesen próbálkoznak vele Európában, hiszen egyrészt nagyon drága, másrészt elég trükkös is a dolog, de mivel nem ebből akarunk megélni, ezért úgy gondoltam, hogy menjünk neki, aztán majd útközben tanulunk a hibáinkból. Az ismerős gazda, aki jelenleg kelteti őket, és aki szintén vásárolt magának tojásokat, ennek a fajtának a keltetésében és tartásában nem jártas, viszont úgy általánosságban nagy tapasztalata van az állattenyésztésben, úgyhogy ha mellette nem tanuljuk ki a "szakmát", akkor sehol máshol. Drukkoljatok, hogy legalább a fele kikeljen és egészséges legyen, én azzal már elégedett volnék!

Emellett lett egy egyiptomi kis barátunk is, aki a páromat tanítja üzleti angolra online, viszont mi nagyobb barátságba kerültünk, sokat dumálgatunk, és rengeteget tanultam a kultúrájukról, sőt még kicsit arabusul is, bár abban elég béna vagyok, egyelőre annyi van meg biztosan, hogy la' és Ah. :) Erről talán egyszer írok egy külön posztot is, de előbb a szexrandisat kéne, mert nem akarok segget csinálni a számból, ha már beígértem, kiszenvedem.

Végezetül csak annyit írnék most: El Camino. Rajongóknak kötelező, aztán beszámolókat is kérek az élményről vagy annak hiányáról akár ide, akár privátba. Köszi! :)