THE REALEST SHIT

Az első epizód osztatlan sikert aratott, a legolvasottabb poszt azóta is, köszke amúgy! Jöjjön akkor hát a folytatás, viszont előre szólok: most nem kategorizálok, hanem csak leírok pár furcsa, (szerintem) vicces, elszomorító vagy elképesztő esetet. Kezdeném azzal, amit viszonylag gyakran emlegetek: egyszer el akart venni 5 évre egy török pasas Svájcban. Ne kérdezd, mit értett pontosan ez alatt, szerintem csak úgy képzelte, hogy vele élek, utazgatok, nem gyűrűt húzni az ujjamra ( habár a marrying szót használta ), és arról sincs fogalmam, miért éppen öt évre. Viszont nagyon komolyan gondolta, be is jelentette, hogy elindult ak  a hotelhez ezt megbeszélni velem, mi meg futottunk az életünkért, nem akartuk kideríteni, pontosan kik és jönnek és lebeszélhetők lesznek-e erről az agyrémről. Az aranyásás sosem volt a véremben, így egyenesen megrémültem a gondolattól, hogy három hétre el kellene utaznom a vevővel egy nílusi hajóútra, amely során nyilvánvalóan kaptam volna kosztot és

Tiniként természetes volt, hogy besegítek a ház körüli munkákba, értem ezt elsősorban arra, hogy volt egy kisebb gazdaságunk, ahol mindig elkelt a két extra kéz, sőt el is várták, hogy vegyem ki a részem, viszont ezért némi fizetséget is kaptam. Nem sokat, csak keveset, de arra hamar megtanított, hogy jól bánjak a pénzzel, ne verjem el mindenféle hülyeségre, megéri gyűjtögetni és valami komolyabb holmira vagy programra szánni, szóval egyáltalán nem bántam a gyerekmunkát. Apám még mindig emlegeti, amikor nyaranta sürgettem, hogy induljunk már ki a határba répát kapálni, ne halogassuk a munkát, hogy micsoda derék dolog volt az tőlem. Szóval megállapíthatjuk, hogy már fiatalabb koromban is elég anyagias voltam, de sosem kértem csak úgy a két szép szememért. Téved a közmondás, hogy a pénz nem boldogít, mert dehogyisnem. Egy fokkal realistább az amerikai, aki úgy tartja: pénzen nem vehetsz boldogságot, de azért még így sem egészen pontos; én úgy fogalmaznék, hogy csak a pénz, a javak n

Néhány hete már dolgozunk egy új projekten, ami jövő héttől fog elindulni, egyelőre csak tesztüzemben, hogy úgy mondjam. Úgy vettük észre, hogy egy újfajta trend van kialakulóban, amit érdemes volna meglovagolni így az elején, ez pedig az élményhajhászás, vagyis szexélmények gyűjtése. Mindig is része volt a programunknak, hogy valóra váltottunk minél több álmot, fantáziát, sokféle extrémebb kérést, de nem volt ez igazán kiforrott, elintéztük annyival, hogy vannak furcsább ötletek, megcsináljuk, aztán kész. Azonban mostanában egyre gyakrabban bukkannak fel olyan arcok, akiknek gyakorlatilag fogalmuk sincs, konkrétan mit is szeretnének, csak úgy valamit. Mondjuk meg mi, találjunk ki valami jót, amiről aztán még évekig lehet mesélni, ami maradandó. Ma már vállalkozások százai szólnak erről, hogy élményeket adnak, sőt már ajándékba is azt veszünk a szeretteinknek: fizetünk nekik egy wellness hétvégét, egy dunai hajókázást, belépőjegyet a szabadulószobába... amit akarsz, most már a leg

Volt itt már oktató jellegű írás a mélytorkozásról , miért ne legyen az anális szex előkészületeiről is egy rövid összefoglaló? A beöntés undi. Igen, az. De szükséges, nem szabad félvállról venni még évek rutinjával sem, mert egyrészt gusztustalan a szarcsík, másrészt komoly fertőzéseket lehet kapni, ha utána ugyanaz a farok a hüvellyel vagy a száddal érintkezik, szóval én azt kérném mindenkitől, hogy vegye komolyan ezt a feladatot, készüljön fel a legalaposabban! Nem állítom, hogy feltalálom a spanyol viaszt ezzel a poszttal, rengeteg honlapon kapni információkat arról, hogyan kell csinálni a beöntést, újat nem lehet mondani, inkább csak megerősíteni szeretném ezt, felhívni a figyelmet a fontosságára. Elöljáróban néhány gondolat magáról az análszexről: én, immáron nyolc év rutinnal a szakmában még mindig nem tudom elképzelni, hogy lehet úgy dolgozni, hogy aznap rád csöröghetnek, hogy kérnek este egy kiadós anált, és ez nem ritka dolog. Én tervezek, úgy alakítom az életemet, h

Igazán mostanra tűnt fel, mennyire félreérthető vagyok. Lassan két éve létezem az online térben, mégsem jöttem rá, hogy amikor arról beszélek, hogy élvezem a munkámat, az emberek nem pontosan úgy értelmezik a szavaimat, ahogy én azokat gondolom. Ha előbb leesik, már rég megírtam volna ezt a posztot, de jobb későn, mint soha, úgyhogy szájba rágás következik, mert szeretném, ha minden olvasó értene. Azt szoktam mondani, hogy a kurvaság egy életstílus, egy életérzés, ezt rohadtul senki sem fogadja el, nem tudja értelmezni, amit persze valahol megértek, mert én vagyok fura, de olykor azért bosszantó, hogy nem jön át, mit akarok mondani. Szóval össze fogom szedni mindazt a kisebb-nagyobb dolgot az életemből, amik remélhetőleg segítenek ezt megérteni. Ott kezdődik, hogy ösztönös, belülről fakadó, őszinte vágy van bennem, ami mindig is próbált utat törni magának a megvalósulás felé. Többféle területét kipróbáltam korábban a szexmunkának, erről koraibb bejegyzéseimben beszéltem is, az

Egy brit divatfotós, bizonyos John Rankin Waddell egy nagyon érdekes projektbe kezdett: átlagos tinilányokat fényképezett le, akiktől aztán azt kérte, hogy Photoshop segítségével alakíttassák át az arcukat olyanná, amit már szívesen megmutatnának a közösségi oldalaikon is. Az eredmény elszomorító lett, a 18 évesek szinte alien-szerűre manipuláltatták a saját fotóikat, mindannyian vékonyabb orrot, vastagabb ajkakat, nagyobb szemeket, természetellenesen ragyogó bőrt kértek. Külön érdekesség, hogy bár nem volt tini, aki ne változtatott volna a képein, a többség a végén az eredeti képmását jobban kedvelte. Néhány példa: Ma már olyan, hogy természetes szépség talán nem is létezik, annyira megszoktuk a túlsminkelt, retusált, tökéletes arcokat, hogy a többség a természetest nem is látja annak. Persze, emellett mindenki állítja, hogy ő a valódi szépséget keresi, csak hát az nagyon ritka. Tényleg annyira ritka volna? A természetesen tökéletes valószínűleg igen, mindenkin van