Az első epizód osztatlan sikert aratott, a legolvasottabb poszt azóta is, köszke amúgy! Jöjjön akkor hát a folytatás, viszont előre szólok: most nem kategorizálok, hanem csak leírok pár furcsa, (szerintem) vicces, elszomorító vagy elképesztő esetet.
Kezdeném azzal, amit viszonylag gyakran emlegetek: egyszer el akart venni 5 évre egy török pasas Svájcban. Ne kérdezd, mit értett pontosan ez alatt, szerintem csak úgy képzelte, hogy vele élek, utazgatok, nem gyűrűt húzni az ujjamra (habár a marrying szót használta), és arról sincs fogalmam, miért éppen öt évre. Viszont nagyon komolyan gondolta, be is jelentette, hogy elindultak a hotelhez ezt megbeszélni velem, mi meg futottunk az életünkért, nem akartuk kideríteni, pontosan kik és jönnek és lebeszélhetők lesznek-e erről az agyrémről.
Az aranyásás sosem volt a véremben, így egyenesen megrémültem a gondolattól, hogy három hétre el kellene utaznom a vevővel egy nílusi hajóútra, amely során nyilvánvalóan kaptam volna kosztot és kvártélyt + némi zsebpénzt a béremen felül, de ez valahogy csak az apróbetűs részben szerepelt, mert a fazon inkább azt emelte ki, hogy szeretne velem úgy vonulgatni a szállodahajó vendégei előtt, hogy ő öltönyben, én pedig bikiniben feszítek. Na már nekem csak két dolog jutott eszembe. Egyrészt: normális vagy, hogy te nyakig begombolkozva akarsz járni-kelni, mint valami eszetlen sznob? Hát megpusztulsz! A másik, hogy a franc se menne ki fürdőruhában ott mindenféle egzotikus állattól dögvészt kapni, és a hab a tortán az volt, hogy valamiért úgy gondolta, rendkívül vonzó és szexi, ha azzal csábítgat a munkára, hogy képzeljem el, hogy esténként kiülünk a kellemes egyiptomi naplementébe, bort iszunk és sajtot eszegetünk. Hogy még én a büdös sajtot szagolgassam a negyven fokban? Szerintem valami szappanoperából vehette ezeket a baromságokat, minden ötlete rendkívül közhelyes és mű volt, semennyire sem életszerű, a végén aztán ki is derült, hogy semmi tapasztalata nem volt ebben, sosem csinált hasonlót, csak éppen összekuporgatott némi pénzt, és el akarta szórni a maga kis együgyű álmaira. Azért remélem, hogy valaki más bevállalta, mert egyébként jó szándékú ember volt, és hát kinek mi a kikapcsolódás.
Aztán volt egy nem hétköznapi felkérésem, aminek a lényege az volt, hogy sétáljak végig több napon keresztül egy általam kiválasztott útszakaszon a megadott idősávban, ő pedig egyszer majd kiugrik egy bokorból vagy parkoló kocsi mögül, és akkor hűha mi lesz. Szerepjáték. Persze, volt annyi eszem, hogy véletlenül sem egy olyan hely felé tipegtem, ahova egyébként bármikor is mennék, pláne nem gyalog és egyedül. Kiválasztottam egy tőlünk viszonylag távol eső kis pékséget, majd becsületesen minden nap kocsiba ültem, kiszálltam a startvonalnál, mármint a helynél, amit annak kijelöltünk, és elindultam a bolt felé, egy nagyjából másfél kilométeres szakaszt kell elképzelni az egyik kertvárosi(as) részén a városnak. Egészségügyi sétának sem volt utolsó. A sok kakaós csigától és túrós batyutól már hányni bírtunk volna, amit ez idő alatt elfogyasztottunk itthon, mert hogy élethű legyen a dolog, be is vásároltam mindig. Sejtettem egyébként, hogy az első pár nap azzal fog eltelni, hogy nyomát sem látom, de biztos megfigyelt valahonnan, hiszen ez volt benne az izgalmas számára. Ha jobban belegondolok, lehet, hogy egy kukkoló és nemi erőszakoló volt igazából, bár az talán nem fizetne egy ilyen élményért, hanem csak megtenné egy idegennel.
A szerepjátékos felkérések jók, többször felhoztam már ezt a stoppolós témát, onnan az egyik legemlékezetesebb egy balfaszkodás. Egészen pontosan a munka legutolsó mozzanatánál esett meg, hogy hát finoman kipenderítettek az autóból forgatókönyv szerint, úgy tűnt, egy útszéli, kicsit magasabb füves részre fogok térddel, tenyérrel érkezni, aztán hogy, hogy nem, az igazából egy árok volt, és szerintem az nem is normál fű. Sikerült fejre állnom benne, míg a térdem fennakadt valahogy a szélén, szóval kibillenve az egyensúlyból, pofával és kézzel kikotortam az mélyedés alját, és úgy meglepődtem ezen egy pár másodpercre, hogy bennem akadt minden szó, majd hallottam a röhögést és én is elkezdtem, de nagyon. Végül óbégattam, hogy húzzatok már ki, mert csak hátrafelé tudtam araszolni, így hát a segítségükkel megfordultam és kicsit még ücsörögtem ott, végigmértem magam: tiszta kosz lettem, a fű harmatos volt vagy egyenesen vizes, volt benne néhány ágdarabka és kavics is, amik itt-ott felsértették a kezem, karom, de semmi komoly szerencsére, viszont ezen még vagy tíz percen át kacagtunk szívből jövően, úgyhogy jó emlékként maradt meg.
Nem mindig vagyok jó kedvű, például látványosan lelankadt a mosolyom, amikor naivan elvállaltam egy olyan többes szexet, ahol a megrendelő egy hatvanas úr volt, de még az a fajta, akire azt lehet mondani, hogy idősebb kora ellenére egész fitt és úgy általában "rendben van". Szólt róla, hogy a nagyjából vele egykorú barátait tervezi még hívni, de valamiért azt feltételeztem, hogy akkor biztos velük sem lesz különösebb probléma, ezek egy ilyen magukat jó kondiban tartó falka lehetnek, aztán persze a lófaszt: a többiek elhízottak és iszonyú öregesek voltak, cserébe kellően perverzek, szóval undi. Nagyon. De talán mégsem ez volt a legrosszabb, hanem még Lengyelországban történt, ahol pár hetet eltöltöttünk, hogy egy 1:1 felállású szex végén kérdezte a csávó, hogy lennék-e annyira jó fej, hogy leápolóm a lakótársát is, tudja, nem volt előre megbeszélve, de ő egy elég szegény sorsú fiú, akivel senki sem akar törődni. Érzelmi zsarolás, és akkor ennek engedtem, mert valamiért elfogott az a félelem, hogy egy rohadt szemétláda vagyok, ha nemet mondok. Mint amikor valaki nyomást gyakorol rád, hogy adakozz egy beteg kisgyerek életmentő műtétjére, hiszen ki az az állat, aki megtehetné, mégsem ad. Csakhogy ő itt az alamizsnát egy mozgássérült fiatalnak gyűjtötte, akinek volt még valami enyhe agykárosodása is, de állítólag azért nagyjából ép eszű volt, csak nehezen kommunikált, viszont nem egy szép látvány. A nyála nem folyt legalább, de akkor is rám tört az enyhe rosszullét tőle, és nem emlékszem, hogy éltem túl. Arra igen, hogy ez az élmény sokáig nyomasztott.
Szintén Lengyelországban tapasztaltam meg azt, hogy valamiért kiemelkedően magas arrafelé az impotens perverzek aránya, tehát akik nem dugnak, csak mindenféle fura és extrém kéréseik vannak, többnyire bdsm-vonalon, és ez alatt azt kell érteni, hogy teljesen komplett, berendezett "játszószobáik" voltak, bennük mindenféle eszközzel. bútorral és kosztümmel, amit el lehet képzelni. Vannak ilyenek másfelé is, de nem ennyien. Igen, impotensek, ez ugye elég nyilvánvaló tud lenni. Azóta hangoztatom, hogy szerintem Európa legperverzebb és egyben legkiábrándítóbb országa az övék. Az osztrákok sem panaszkodhatnak, hozzájuk kötődik egy szexbáros eset, amikor jeleztem, hogy kimennék pisilni, mert leért a Sex On The Beach, és erre fel vagy négy faszinak felcsillant a szeme, hogy semmi gond, szívesen elkísérnek a budira. Úgy kellett ürítenem, hogy a nyitott fülkeajtóval szemben, és talán ketten közvetlenül mellettem is álltak és kéjesen néztek, beszéltek hozzám. Rólam tudni kell, hogy számomra az ilyesmi egy végtelenül intim dolog, egyedül szeretem csinálni zárt helyiségben, sőt szerintem a pisiben semmi szexi nincs, úgyhogy nagyon nehezen tudtam kipréselni magamból ott mindenki előtt, a wc csésze felett állva, mert még csak rá sem ülhettem. Egy örökkévalóságnak tűnt, míg végeztem, és kurvára bizarrnak találtam az egészet. Meg szerintem az ülőkét is lehugyoztam.
Olyan is volt, hogy a fiúkra csörgött egy nő, de nem akart velük tárgyalni, csakis velem. Nekem aztán a világ legfapinább stílusában, lassú, elnyújtott szavakkal elmagyarázta, hogy ő az Ura (capital U, szigorúan!) rabszolgája, aki azt a feladatot kapta, hogy hajtson fel egy igényeinek (mármint a férfiének) megfelelő prostituáltat, aki majd engem megdug, ő meg ehhez segédkezik. Szó szerint nem bírtam ki röhögés nélkül, bocs, tudom, hogy van, akinek ez komoly dolog, perverziókon nem illik vihorászni, de hallanotok kellett volna, hogy adta elő magát és milyen szavakat, kifejezéseket használt. Nem is úgy fogalmazott, mint egy szexrabszolga, hanem mint valami szektás papnő, az jutott róla eszembe, röhejesen komolyan vette magát. Szerintem akkor gurult el a pöttyös labda, amikor azt kezdte ecsetelni, hogy ő engem majd megfürdet és még a seggemet is kimossa, onnantól szakadtam a röhögéstől, kitört belőlem, mint egy vulkán, aztán elhajtottam a fenébe. Kár, hogy erről nem készült hangfelvétel, YouTube sztárt csináltam volna belőle.
Ha már komolytalankodás, akkor azt is el kell mesélni, amikor azt kérte egy pacák, hogy csábítsam el a lakásán, kötözzem meg és raboljam ki. Aztán, amikor ezt szó szerint megtettem, magára hagytam és valamivel később jött a hívás, hogy wtf, akkor V. csak annyit mondott, hogy "örülj, hogy a lapostévét nem vittük". (Nem komoly értékeket tulajdonítottam el egyébként, csak egy kis extra pénzt a tárcájából.) Még nem mindig nem értem, hogy gondolta ezt akkor, hiszen ezt akarta, ennyiről szólt a megállapodás, akkor miért visított? Vannak, akik tökön rúgásokat rendelnének meg, ki kell menni velük egy forgalmas helyre, térre, metrókijárathoz vagy ilyesmi, és jó nagyot lendíteni, ők pedig azt élvezik, hogy ott idegen emberek (nők?) előtt fetrengenek a fájdalomtól, a kiszolgáltatott, megalázott helyzetben levést, gondolom. Nincsenek ezek annyira kevesen, életem során szerintem három-négy ilyennel találkoztam már, nem kell őket bántani; egy gyors, szinte semmi munka, abszolút szexmentes.
Régi szép idők, mostanában alig futok bele igazán hülyékbe, kicsit hiányoznak is. Az ilyeneket főleg az 1:1 munkák adják, csoportban nem mutatkozik meg ez az oldaluk, úgyhogy talán többet kéne vállalni. Na de majd az élményhajsza bevonzza őket, az szinte egyenesen nekik lett kitalálva!
Mára ennyi, de lesz még folytatás, van még bennem ezekből, remélem, közmegelégedésre. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése