Nyilván észrevettétek, hogy az utóbbi pár hétben nem igazán posztoltam a munkámról, nem foglalkoztam a prostitúcióval mint témával. Ennek nem az az oka, hogy megjavultam és beálltam körömreszelgetős titkárnőnek vagy ilyesmi, csak volt ez a brutális melóm, amiről említést tettem az Into the madness c. posztban, emiatt legalább egy hónapos szünetet kellett tartanom, és még csak most kezdek visszarázódni, ami nem olyan könnyű egyébként, miután heteken át csak lógattam a lábam, sőt eleinte még ki is szolgáltak, mert elég nehezen mozogtam. Szabinak teljesen jó volt, bár az zavart, hogy nem dughattam jó ideig rendesen, úgy éreztem magam, mint valami tinilány, aki még csak a pettingig jutott el. A pornónézésről is le kellett mondanom, mert csak kínoztam volna magam vele. Hát élet ez így?
Jó újra úton lenni, persze, még mindig csak lájtosan csinálom, az azóta elvállalt munkák nem voltak különösebben fárasztóak, sem extrém módon megterhelőek fizikailag, pedig azért a gangbang egy olyan műfaj, ami azzal jár, hogy a buli végén már rendesen szorítod egymáshoz a fogaidat.
Apropó: csoportszex. Megígértem régebben, hogy elmesélem egyszer az elsőt. Szórakozásból korábban is voltam már együtt több pasival, de az teljesen más élmény, mint egy munka. Egy időben összejártunk többen laza, dugós hétvégékre vagy csak szombatokra, főleg nyaranta valamelyik balatoni kisvárosban, voltunk többen csajok és fiúk vegyesen, aztán megesett párcserélgetés, többes kis szerepjátékkal, vadulással. De ez totál nem ugyanaz! Ha haverokkal vagy, az egy egyenrangú kapcsolat, mindig csak annyit csinálsz, amennyi jól esik, semmi kényszer, akkor szállsz ki vagy mész el pihenni, amikor akarsz. Csak egy laza buli.
A gangbanghez közelebb jutottam már a szexszínházas időkben, mert voltak jelenetek, amikben többen is szerepeltünk, elég komolyan, beleéléssel kellett tolni, azt már a hardcore kategóriába soroltam volna, de még mindig ugyanaz: olyanokkal voltunk együtt, akiket ismertünk és nem is tartott sokáig egy-egy aktus, sőt nem is volt annak nevezhető, csak kis ízelítő.
Aztán jött a live pornós korszak, amit a "fiaimmal" csináltunk, a partibuszos munkáink. Abban a pláne annyi volt, hogy egymással keféltünk csak, a vendégeknek, nézőknek maximum egy kis tapi volt megengedett, viszont a programba beleszólhattak, jogot kaptak, hogy utasításokkal lássanak el minket azzal kapcsolatban, hogy egészen pontosan mit csináljunk, hogyan, meddig. Itt már voltak keményebb akciók, de még mindig baráti szexről volt szó.
Valódi elsőnek tehát azt nevezem, amikor már nem ismerősökkel, hanem idegenekkel kellett kefélni. Nagyon sok kurva vetít, hogy az ő munkája mennyire fancy, hát az 1:1 felállásban dolgozó, barátnőfílinges luxusprostiké lehet, hogy alkalomadtán annak nevezhető, a gangbang nem ez a műfaj. Van, amikor valóban szép házakba, hotelekbe megyünk, de dugtam már olyan helyen is, ahol csak egy lefedett matrac volt lecsapva a szoba közepére és harapni lehetett a fűszagot a lakásban. Ennyire nem lehet válogatni, ha kifizetik, kifizetik, nem az a dolgod, hogy ítélkezz felettük, húzd az orrod a szerinted nem elég puccos környezetre. Az emberek ápoltságát várhatod el, pl. hogy ha buliban voltak és afterre rendeltek meg, akkor zuhanyozzanak le, hiszen megizzadtak, de hogy miért nem takarítanak rendszeresebben, vagy miért nem igényesebb környezetben kell dolgoznod, azt nem.
Szóval az első munkám egy javarészt fiatalokból álló csapattal volt, akik csak egyikük albérletébe szerveztek egy házibulit. Nem volt lepukkant, de nem is mondanám, hogy túlzottan igényes, olyan tipikus fősulis szextanya a maguk ízlése szerint berendezve; elég rendetlen, de azért nem ragadt a kosztól. A huszonéves srácok igazán tuskók tudnak lenni és végletesek, mindent nagy hévvel csinálnak és nem gondolják meg kétszer, valamint akkor is vagánykodni próbálnak, amikor semmi szükség nem volna rá. Emlékszem, rögtön piával kínáltak, de nem mutatkoztak be, a neveikre én kérdeztem rá, aztán volt, aki elárulta, volt, aki nem, annyira nem erőltettem. Feltekerték a zenét, valamit még sztorizgattak egymás között, ki-be jártak az erkélyről cigizni, aztán benyomták a stroboszkópot, abból tudtam, hogy kezdünk. Ez azért érdekes, mert így azért viszonylag sötétbe kerültünk, nem sokat láttunk egymásból, és talán épp ez volt a cél, mármint hogy a haverok ne nagyon lássák egymást. A dübörgő zene és a villódzó fények kurvára idegesítettek, ez a kettő a halálom munka közben, cseszi a szemem, felidegesít, hogy nem látok rendesen és sokkal feszültebb leszek. Első munka ennél rosszabbul nem is kezdődhetett volna, amúgy is bennem volt az ideg. Az érződött, hogy nem csak én, de ők sem csináltak még így ilyet, láttak már gangbang pornókat és azokat másolták elég ügyetlenül. Arra gondoltam közben, hogy az egész lényege valószínűleg az lehetett, hogy elmondhassák, micsoda bulit csaptak, de igazán nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Az étlapot persze végigették: anál, orál, kényszerfrancia, dp szerencsére nem, eszközöket nem kértek. Durvák voltak és határfeszegetők, a rájuk jellemző empátiahiányt is jól prezentálták, de mivel még tapasztalatlan voltam, eleve sem reméltem mást, tehát csalódni nem csalódtam, kellemesen sem. Annyi maradt még meg bennem, hogy nem köszöntek el, mármint nyilván nem várok egy ölelkezős, puszizkodós búcsút, de egy "csá"-t odanyomhattak volna, talán ezt egy ember tette meg, akinek közvetlenül szóltam, hogy csörgettek, megyek. Ki nem kísért senki. Manapság ilyeneknek már odaszólok, hogy ne fáradjatok, majd bezárok magam után. Azért a szám nagyobb lett.
Ügyetlenség alatt egy csoportos szexnél egyébként azt értem, amikor úgy találom, hogy az illető nem igazán tudja, hogy mit is akar voltaképpen, nincs egy íve a dolognak, nincs felépítve, csak ötleteket dobál egymásra, hátha kisül valamelyikből valami, de a végére inkább csak lefárasztja magát. Gangbangnél fontos volna a csapatmunka, felosztani az időt egymás között, összedolgozni, ha valami olyat akarnak. Főleg a fiatalokra nem jellemző, hogy kicsit gondolkodnának, a tapasztaltabb harmincasokkal, negyvenesekkel emiatt jobb együtt lenni, hogy sokkal gördülékenyebben megy minden, nem feszkóznak, nincs az a fokú önzés, mint a huszonévesekben. Jobban koreografált a dolog és ez tetszik, nagyobb biztonságban is érzem magam olyankor, ha látom, hogy tudják, mit csinálnak, van egy terv, értelem. Az idősebbekben a szégyen is kevesebb, nem ők azok, akik elbújnak egymás elől villanylekapcsolással meg hasonló hülyeségekkel, ahogy az egyéni igényeiket is merik vállalni, a fiatalabbak inkább csak megjátsszák magukat egymás előtt.
Akárhányszor egy leendő kollegina azt mondja, ő szíve szerint csak suhancokkal dolgozna, mindig elmagyarázom neki, hogy értem én: ők szépek, frissek, jópasik, de hidd el, vevőnek nem a legideálisabbak. A külső nem minden, amúgy meg a harmincas-negyvenesek is még lehetnek vonzók, kopaszodás vagy némi sörhas mellett is akár.
Na hát az első ilyen volt, most már tudom, hogy én basztam el azzal, hogy fiatalokhoz ragaszkodtam, de okultam belőle. Eleinte viszonylag egyszerű munkáim voltak, nem bonyolítottuk szerepjátékokkal, bele kellett jönni, kitapasztalni, hogy mit tudok és akarok vállalni, mit hagyjunk inkább. Miután ez megvolt, már egyre magabiztosabban vállaltam el valóban kihívást jelentő felkéréseket, és akkor kezdtem el úgy igazán élvezni is a dolgot. A mottóm továbbra is az, hogy én álmokat szeretek valóra váltani, izgi, amikor valami egyedit találnak ki, valami mást, legyen az egy helyszín vagy valami olyan történet.
Itt a nyár, a szúnyog- és kullancsszezon, de jó, meg amúgy mindenki izzad, és ellepték a piacot a hobbikurvák, akik gyűjtenek a fősulira... mármint nem a tandíjra, hanem hogy szexi rucijaik legyenek, meg hát a fesztiváljegy sem veszi meg magát, szóval majd meglátjuk, hogy alakul az élet szeptemberig. Ilyenkor nem árt némi reklámot dobnom magamnak, ami a csoportos szex világában a szexbáros rendezvényeket jelenti. Nem menő, nem fancy, de kurva jól fizet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése