Sok férfi panaszkodik arra, hogy a nőknek nincsenek hobbijaik, mármint azon kívül, hogy vásárlás, trécselés a barátnőkkel és maga a szerelem (pasin lógás). Hát én nem tartozom ezen csajok közé, nekem van egypár, a fele gyakori, mint például a zenehallgatás és filmezés, és néhány ritkább, ezek közé tartozik a mozirelikviák gyűjtése és a maga a pusztító természet.
Utóbbi furcsán hangzik így elsőre, úgyhogy kifejteném, miről is van szó. Van egy emlékem kislány koromból, egészen pontosan a második osztályból, amikor a tanítónéni megkérdezte, mik leszünk, ha felnövünk, én pedig nagy meglepetésre azt válaszoltam, hogy meteorológus. A többség állatorvos akart még lenni, nálam az csak a B terv volt akkoriban, mert azért a különböző kutyafajták tanulmányozásával is szívesen töltöttem az időmet. Szóval meteorológus, ez pedig onnan jött, hogy láttam a Twistert, és azonnal lenyűgöztek a tornádók. A szüleim azt mondták nagy fejvakargatások közepette, amikor megkérdeztem, hogyan lehetne hozzájuk közelebb kerülni, hogy hát legyél meteorológus. Később persze rájöttem, hogy ők mindössze adatokat elemeznek, elég unalmas, száraz meló, nem tűnt izgalmasnak, mindenesetre a tornádók iránti szenvedélyem sosem hagyott alább. Később bővítettem az érdeklődési körömet egyéb pusztító jelenségekkel, többek között sokat olvastam a villámokról (különösen a gömbvillámokról), a szupercellák kialakulásáról, hurrikánokról, földrengésekről, cunamikról, mindenféle bámulatos légköri képződményről. Újabban a futótűz is érdekel, jó film a témában az Only The Brave (A bátrak) című, a Granite Mountain Hotshots emlékére készült dráma. Hallottam az esetről korábban, és reméltem, hogy a mozi válaszokat ad ennek a szerencsétlenül járt 19 tűzoltónak a halálára, de aki hasonló reményekkel indulna neki a műnek, annak előre szólok, hogy nem így lesz.
Szoktam természeti katasztrófákkal álmodni, tornádó már sokszor lecsapott rám, ahogy villám is a réten, de néztem már végig álmomban egy szökőár betörését is a városba valami felhőkarcoló tetejéről, és ilyenkor rettenetesen félek. Egyszerre nyűgöz le és nyomaszt ez a sok minden, amit láttam, olvastam a témában, éppen ezért nagy álmom, hogy egyszer lássak egy valódi tornádót a saját két szememmel, aztán az már kérdéses, túlélném-e a találkozást, haltak már bele ebbe a hobbiba néhányan. Mind közül azért a forgószél különleges számomra, mert az az egyetlen, aminek "elébe mennék", míg arra egyáltalán nem vágyom semmi szín alatt, hogy az orrom előtt csapódjon bele egy gömbvillám a konyhaszekrénybe, vagy dőljön össze a ház egy földrengés hatására. A tornádót elvileg nézegetheti az ember lánya és fia tisztes távolból is, míg minden mást jobb csak felvételről megcsodálni, én így gondolom.
Barátok és hát a pasim is ugratnak ezzel időnként, hogy szokásomhoz híven nyögjek be valami fun factet vagy okoskodást (Sheldon büszke volna), mert előbb-utóbb minden közeli ismerőssel eljutok addig a pontig, hogy felvilágosítom olyasmikről, hogy például mi a jele annak, ha két másodperc múlva bele fog vágni egy villám, vagy mi a teendő, ha földrengés vagy tornádó zavarja meg a délutáni szunyókálást, szóval kenem-vágom ezeket, és a "sosem lehet tudni" mottójára fárasztom oktatom a társaságot.
A pusztítás, amit maguk mögött hagynak, végtelenül elszomorít, sosem lennék katasztrófaturista, kifejezetten fontosnak tartom a felvilágosítást, ismeretterjesztést, hiszen bármilyen (akár csak apróbb) információ életeket menthet. Mindig eltöprengek, miért vállalják be az emberek, hogy olyan vidékeken verjenek tábort, mint pl. az oklahomai pusztaság, ahol elég nagy a sansza, hogy életükben legalább egyszer a földdel teszi egyenlővé a házukat egy áthaladó forgószél. Mi ezt a védett, nyugis Kárpát-medencében soha nem érthetjük meg, nekem már az is túl sok volt a jóból, amikor elkapott a fővárosban egy-két durvább szélvihar és felhőszakadás.
Hadd ajánljak egy kis néznivalót: a National Geographic készített egy hátborzongatóan pontos, rengeteg helyszíni felvételt felhasználó dokumentumfilmet a 2013-ban El Renóra lecsapó EF3-as tornádóról, ami szélességében a mai napig rekordméretűnek számít, innen is jött a cím: Rekordok tornádója. A doksi maga emléket állít a tanulmányozása során életét vesztő viharvadásznak, Tim Samarasnak és fiának, illetve Carl Youngnak. Na ez a coki, sajnos benne van a pakliban, hogy túl közel mész (vagy mint ez esetben: ő hozzád), és akkor neked annyi. A másik kedvencem egy 2016-os felvétel Coloradóból, melynek különlegessége, hogy elképesztően közelről rögzít egy EF2-est. Azt hiszem, nekem nem volna ennyi vér a pucámban, hiszen egy ilyen bármikor irányt válthat. Kedvelem a családi házak udvarán vagy épületekben elhelyezett biztonsági kamerák videóit is, mert azokon mindig jól látni, milyen hirtelen lecsapnak, mekkora pusztítást képesek végezni és ahhoz képest mennyire hamar odébb állnak ezek a tornádók. Ezen a Brazíliából származó felvételen jól látszik, milyen lehet, ha az otthonodban csap le rád, és ez még relatíve lájtos. Utánanéztem: ez elvileg a 2015-ben Xanxere városát megtépázó EF2-esről készült, ami három ember életét követelte, és majdnem száz sérültet hagyott maga után.
Nyugi, azért nem vagyok megszállott, de tény, hogy időnként órákon át tudom nézegetni a hasonló videókat némi utánaolvasással egybekötve, mert szeretem a lehető legtöbbet megtudni az eseményről. Kinézted volna belőlem? Nagyon sok mindenhez hülye vagyok, különösen például a történelemhez, én úgy szoktam mondani, hogy "a kis színesek" érdekelnek a világból, azaz olvasok valami érdekességet és elkezdek kutakodni, ami aztán sokszor messzire visz. Hogy ezt a tudást mennyire tudom hasznosítani, még nem mértem fel. Néha meglepő infók és történetek ugranak be, vannak rámcsodálkozások ilyenkor, de igazából inkább annak örülök, hogy kíváncsi típus vagyok (szerintem ez egy jó tulajdonság), sokféle téma leköt, érdekel, mi van a nyúlon túl, mi miért, hogyan és hol, viszont abszolút kiszámíthatatlan, hogy mi kelti fel az érdeklődésemet. A tűzhányók például totttál hidegen hagynak.
Nektek van valami szokatlan vagy bizarr hobbitok,? A szexjátékok (most) nem érnek. :)
Serike, ne okozz csalódást! A zenehallgatás és a filmezés nem hobbi! :) A filmes relikviák gyűjtése és a természet pusztító erejének tanulmányozása viszont rendben van.
VálaszTörlésEgyébként tényleg nem az szerintem sem, ez csak olyan kikacsintás volt azoknak, akik pl. társkeresőkön azt írják az adatlapjukra, hogy hobbim a zene, filmnézés és kutyasétáltatás. :)
TörlésBár talán van egy szint, amitől annak lehetne nevezni, amikor tényleg szenvedélyesen hajtod a filmeket és az új zenét, de ez rólam azért nem mondható el, szerintem én olyan átlagosan vagyok vele.
De érdekes kérdés, hogy ezek a sokak által művelt, átlagos tevékenységek mikortól számíthatnak hobbinak? Mint mondjuk a kertészkedés. Csak, mert kiültetsz néhány muskátlit az erkélyre, még nem hobbid. Vagy a túrázás. Csak, mert néha járogatsz a természetbe, még nem a hobbid (sokan ezt is felírják jobb híján a hobbik listájára). Szerintem onnantól, hogy az időd jelentős részét ráfordítod, pl. hogy minden arra alkalmas hétvégén járod az erdőt, vagy csinálsz egy minél nagyobb növénykertet.
Pontosan erre gondoltam én is. De valljuk be a legtöbb embernek nincs hobbija, ezért ír be ilyen f***ságokat. "Hobbim a kávéfőzés, a körömvágás és a habfürdőzés.":D
TörlésJól fogalmaztál, definícióm szerint is amennyiben a szabadidő jelentős részét vagy rendszeresen egy részét valamely tevékenységre fordítod a magad örömére, az hobbi. Nem válaszoltam az első hozzászólásban: Mivel kizártad a szexuális perverziókat, így marad a fotózás és madárpókot tartok. :)