Tisztázzuk a szexet

A téma végre ismét a szex lesz, mármint hogy működik ez ebben a helyzetben, és valóban ártalmas vagy sem szexmunkát végezni, ha disszociális identitászavarod vagy hasonló betegséged van.

A válaszom röviden: attól függ.

Tényleg, mert onnan indulunk, hogy tudni kell: két különböző okból alakulhat ki általában ez a betegség. Az egyik a folyamatos gyerekkori szexuális bántalmazás, a másik pedig a nárcisztikus/pszichopata bántalmazó szülő. Tehát a DID nem alakul ki egyetlen traumatikus élmény hatására, hanem éveken át tartó bántalmazás eredménye. Maga a DID alapja a C-PTSD, amiben a C a komplex szót takarja, ha bővebben érdekel benneteket, mi is ez, úgyis rágugliztok.

Szóval valószínűleg nem egészséges ez a munka olyanoknak, akik az első csoportba tartoznak, azaz szexuálisan bántalmazták őket. Mondhatjuk, hogy persze, logikus, de azért nem olyan egyszerű ez a DID-ben. Arról már beszéltem, hogy az agy ilyenkor a különböző emlékeket és az azokhoz kapcsolódó érzéseket más-más személyiségben tárolja, tehát egy ilyen gyerekkor után a betegség általában úgy néz ki, hogy a rendszer tartalmaz egy szexuális altert, aki "felügyeli" az ilyen jellegű eseményeket és segít a hostnak, vagy akár ő önállósítja magát. Emellett az is nagyon jellemző, hogy maga a host (mivel nincsenek emlékei a traumáról) teljesen átlagos szexualitással rendelkezik, szóval mintha meg sem történt volna az a sok szar, de az is nagyon gyakori, hogy a host vagy akár több személyiség kifejezetten hyperszexuális, míg a rendszerben ennek megtalálni az ellenpárját, az aszexuális részt is. Ilyenkor vállat ránthatnánk, hogy igaz is, miért lenne káros ez a szakma a host számára, ha ő maga nem traumatizált, sőt kifejezetten élvezi a dolgot. Éppen azért, mert nincs egyedül, ő maga egy darabkája az egésznek, az agya nem dolgozta fel a traumákat, csak elosztotta őket, hogy a fő személyiség tudjon funkcionálni, de ettől még a probléma létezik. Az egész rendszerre nézve tehát valószínűleg inkább ártalmas a szexmunka, az alterek újra átélhetnek olyan dolgokat, amiket nem kéne, a rendszer instabillá válhat.

Én nem tudok szexuális traumáról, legalábbis olyanról nem, ami meghatározta volna a gyerekkoromat, nyilván később összeszedtem ezt-azt, belefutottam olyan dolgokba, amiket el kellett volna kerülni, de magához a DID-hez ezek nem valószínű, hogy kapcsolódnak. Az én rendszerem tehát egészen máshogy épül fel és más nyomorunk van, emiatt nem látom ártónak folytatni a tevékenységet, igaz, ez sem ennyire egyszerű, mert ettől függetlenül van olyan alter, akinek ebből ki kéne maradnia, ne lássa, tapasztalja, mert ő az amolyan érzékeny rész. A munkám során őt el kell különíteni, hogy véletlenül se bukkanjon fel még csak co-con vagy megfigyelő szintjén sem. Erre a másik két alter odafigyel. Na de mi történik, ha van egy szar napod, és az irányítás kicsúszik a kezeitek közül, és senki sem tudja garantálni, hogy távol marad? Szívás. Dolgozni akkor a legbiztonságosabb, ha mindenki el tudja látni a feladatát, amikor viszont nem, akkor más eszközökhöz kell nyúlni, konkrétan gyógyszerhez, ami segít elérni egy relatíve stabil állapotot. Alapvetően én gyógyszerellenes vagyok, a DID maga nem is igényli, attól még vannak pirulák, amik alkalomadtán helyre pofozhatnak. Hosszútávon nem látom őket megoldásnak, ezeket a problémákat a megfelelő megküzdési stratégiák alkalmazásával kell megoldani, nem pedig csak elnyomni őket.

Ismerősök ilyenkor szoktak értetlenkedni, hogy de hát miért éri meg ez így, hogy munkában begyógyszerezed magad alkalomadtán, ha egyszer nem kenyérre kell? Azért, mert úgy gondolom, nem ártalmas, és mivel szeretem, amit csinálok, emiatt nem terveztem abbahagyni, pláne így, hogy heti pár alkalomról van szó. Még mindig megéri. A célom az, hogy a lehető legminőségibb életet élhessem így is, kihozzam belőle a legtöbbet, és ne azt érezzem, hogy túlságosan korlátoz; mondhatjuk úgy is, hogy visszakapni a régi életemet, csak megújult formában.

A másik érdekes jelenség, hogy még jobban "radikalizálódtam" a szexuális élet tekintetében (ebbe beleértem a melót is), ezt a jelenséget még nem fejtettem meg igazán, csak elméleteim vannak róla. Sanszosan az történt, hogy kaptam egy megerősítést. A világunk úgy néz ki, hogy hiába gondolsz valamit és ragaszkodsz ahhoz az életstílushoz, ami neked bejön, ömlik a nyakadba az a sok károgás, amit a többi embertől kapsz. Csak leépíted magad, nem tesz jót, biztos emiatt van a DID, önértékelési zavaraid vannak, önbántalmazás stb., nem is akarom tovább sorolni, mert csak felbassza az agyam. Mindeközben épp abban erősített meg a betegség, hogy nem, nekem nem árt a szakmám, tehát ebben végig igazam volt, bármennyire is próbáltak elbizonytalanítani. Ha stresszt okozna vagy bármi egyéb problémát, nem is tudnám többé csinálni, arra ugyanis az alterek reagálnak és igyekeznek megvédeni tőle. A szexmeló nem kelt bennem rossz érzéseket, nem tesz instabillá, nem kell menteni belőle, és ez mára tagadhatatlan ténnyé szilárdult. Annál jobb nincs, mint amikor végre bizonyítékot kapsz, többé nem lehet megingatni, mert te pontosan tudod, hogy mi a stájsz. Emiatt sokkal szabadabban vetem bele magam olyan dolgokba és olyan döntésekbe, amikkel kapcsolatban kifejezetten a külvilág bizonytalanított el korábban. Elegem lett az ellenérvekből, ha valami rossz, akkor úgyis megállítanak, érzem a saját bőrömön, mentális egészségemen. Ha viszont nincs ilyen, akkor kurvára rendben van számomra, és minden károgó bekaphatja. Kijelenthetem, hogy ez nagyon is pozitív hozadéka a betegségemnek. Bizonytalanná váltam egy csomó minden másban, de ebben épp megerősített.

Szóval úgy gondolom, hogy az embereket, pláne ha rendszer szinten léteznek, csak békén kell hagyni, nem kell nekik rikácsolni, hogy mi a jó mások szerint, mert a saját agyuk majd úgyis reagál a meghozandó döntésekre éppen úgy, ahogy neki az jó. Nem szabad elfelejteni, hogy az életünk egy pontján mi védtünk meg saját magunkat, nem a szakemberek és más okoskák meg aggódók, hanem csak mi. Innentől jogos azt mondani, hogy támogatsz és úgy segítesz, ahogy az hasznos, vagy ha nem megy, csak maradj csendben.

Köszöntem a figyelmet! :)