THE REALEST SHIT

Ez sem egy szexi poszt lesz. :) Azoknak írom, akiket a pszicho téma érdekel ( tehát az olvasók 1-2%-ának ), mindössze azért, mert van ezzel kapcsolatban néhány olyan gondolatom, megfigyelésem, amit szívesen vetek a képernyőre. Tisztázzuk először azt, mi is az az OSDD. Képzeljétek el a disszociációs zavarokat egy skálán. Az egyik oldalon ott van az, hogy normális vagy, a másikon maga a disszociatív identitászavar, azaz a végállomás. Mondhatjuk úgy is, hogy ez a legsúlyosabb változat, de erre még visszatérek, mert ellentmondásos a dolog. Azt viszont senki sem állította, hogy nincsenek köztes állapotok. Az egyik ilyen az OSDD, ami az angol Other Specified Dissociative Disorder rövidítése. Régen, amikor még csak olyan diagnózis létezett, hogy Multiple Personality Disorder (MPD; multiplex személyiségzavar), akkor az OSDD-t is ide sorolták. Ma már értik, hogy vannak színek, árnyalatok, ezért lett külön diagnózisa a DID-nek, az OSDD-nek, és még utóbbit is bontják tovább. ( Azt már csak halkan...

Gyorsan írok egy rövid összefoglalót arról, mi is van, ha már néhány online ismerős érdeklődött, én meg nem igazán adtam választ, mert röviden nem lehet, és ez a téma nem is fér el máshol. A " hogy vagy? "-ra adott válaszom függ a napszaktól, a naptól, az időszaktól, egyéb hatásoktól. Most azt mondom, hogy jól, ha az egészet nézzük. Amikor rossz, az sem egy konstans rosszullét. A napokban épp újranéztem a Paranormal Activity filmeket, és a C-PTSD ugrott be róla, szóval valami ilyesmi, hogy nem kísért folyton, de van, amikor egyre többször elkap, és attól félsz, hogy végleg leránt. Csak itt azért happy end van, mert végül nem, összeszeded magad, kikeveredsz belőle, tanulsz belőle, de visszatér újra és újra. Végtelen kör. Ha már ennél a filmnél tartunk, rendkívüli módon triggerelt minden olyan jelenet, ami arról szólt, hogy a szülő nem hisz a gyereknek, ő pedig emiatt csak tehetetlenül benne marad a szituációban, pedig tudja, hogy baj van, bántják, fél, de nincs mit tenni, ninc...

A téma végre ismét a szex lesz, mármint hogy működik ez ebben a helyzetben, és valóban ártalmas vagy sem szexmunkát végezni, ha disszociális identitászavarod vagy hasonló betegséged van. A válaszom röviden: attól függ. Tényleg, mert onnan indulunk, hogy tudni kell: két különböző okból alakulhat ki általában ez a betegség. Az egyik a folyamatos gyerekkori szexuális bántalmazás, a másik pedig a nárcisztikus/pszichopata bántalmazó szülő. Tehát a DID nem alakul ki egyetlen traumatikus élmény hatására, hanem éveken át tartó bántalmazás eredménye. Maga a DID alapja a C-PTSD, amiben a C a komplex szót takarja, ha bővebben érdekel benneteket, mi is ez, úgyis rágugliztok. Szóval valószínűleg nem egészséges ez a munka olyanoknak, akik az első csoportba tartoznak, azaz szexuálisan bántalmazták őket. Mondhatjuk, hogy persze, logikus, de azért nem olyan egyszerű ez a DID-ben. Arról már beszéltem, hogy az agy ilyenkor a különböző emlékeket és az azokhoz kapcsolódó érzéseket más-más szem...

Az elmúlt napokban eléggé szétestem, mondhatjuk. Nem igazán mentem ebbe bele eddig, de most úgy érzem, hogy ki akarom írni magamból, mit is jelent egy rossz nap vagy napok. Alig funkcionálsz, bár ezt van, hogy csak ti tudjátok. Folyamatosan disszociálsz, és csak robotszerűen mész át a napi rutin dolgokon, miközben szembesülsz azzal, hogy közben nem vagy képes bekapcsolni a tévét vagy csatornát váltani. Nem tudod, hogy kell. Ez tarthat pár percig, de órákig is. Minden triggerel. Az égvilágon minden. Megfogadod, hogy semmi olyat nem nézel vagy nem hozol fel egy beszélgetés során, ami disszociációt válthat ki, de már fogalmad sincs, hogy mit kellene elkerülj. Semmi logika sincs abban, hogy ugyanaz a dolog miért vált ki belőled két különböző és mértékű reakciót rövid időn belül. Néha szinte nincsenek gondolataid, másik pillanatban ezernyi átfut az agyadon, és fogalmad sincs, azok a sajátjaid-e. Az egész rendszer disszociál, nem csak te. Az "átérzés" állandóan jelen v...

Nemrég csatlakoztunk egy olyan kis csapathoz az egyik közösségi oldalon, amely küzd azért, hogy a DID/OSDD-vel diagnosztizált, traumát átélt emberek megtalálják a maguk közegét, támogató csoportját, bajtársait, ha így jobban tetszik. A politikai korrektség jegyében ugyanis többnyire olyan csoportok alakulnak csak, akik az "elfogadunk mindenkit" jegyében mindenféle kitalált személyiségekkel és rendszerekkel bíró személyeket is befogadnak, azokat, akik "endóknak" (endogenic systems) nevezik magukat, ami azt jelenti, hogy nincs a múltjukban trauma, ami kiválthatta volna a mentális betegséget. Szerintük léteznek multik "csak úgy" vagy éppen szándékosan létrehozva, ami nonszensz, mármint olyan értelemben, hogy közük volna a DID-sekhez. Nyilvánvalóan van valami mentális gondjuk az ilyeneknek, egy fantáziavilágban ( alterverzumban? ) élnek, téveszmések, de nem disszociatív identitászavarban szenvednek. Ez már az agyára megy mindenkinek, aki valódi közöss...

A blogon egy egész posztsorozatot olvashattatok tőlem a témáról, de egy történet nem példa, a disszociatív identitászavar annyira összetett és egyedi, hiszen minden agy máshogy működik és különböző életutakat járunk be. Emiatt született meg a fejemben a gondolat, hogy bemutassak nektek valaki mást is, pontosabban: másokat, kíváncsi voltam, mi sülhet ki egy efféle online kávéházi beszélgetésből, amelyben több alter együtt vesz részt, bár persze időben eltolódva, utólagos szerkesztés segítségével. Az eredmény megdöbbentő. Ha kérdéseitek volnának King of Shadows rendszeréhez, a kommentekben nyugodtan feltehetitek őket, biztos szívesen válaszolnak rájuk. SERI : Nagyon örülök, hogy ezt összehoztuk végre, kezdjünk is bele akkor. Röviden felvázolod, hogy pontosan kikből is áll a ti kis csapatotok? KING : Vagyok én, a domináns alter . Van Sithis, aki többek között a háttérmunkálatokat irányítja, Volsung az agresszióra reagál, ő egyébként persecutor. Boethia és Agrael a k...