Az interjú, amit el KELL olvasnod

A blogon egy egész posztsorozatot olvashattatok tőlem a témáról, de egy történet nem példa, a disszociatív identitászavar annyira összetett és egyedi, hiszen minden agy máshogy működik és különböző életutakat járunk be. Emiatt született meg a fejemben a gondolat, hogy bemutassak nektek valaki mást is, pontosabban: másokat, kíváncsi voltam, mi sülhet ki egy efféle online kávéházi beszélgetésből, amelyben több alter együtt vesz részt, bár persze időben eltolódva, utólagos szerkesztés segítségével.

Az eredmény megdöbbentő.

Ha kérdéseitek volnának King of Shadows rendszeréhez, a kommentekben nyugodtan feltehetitek őket, biztos szívesen válaszolnak rájuk.

SERI: Nagyon örülök, hogy ezt összehoztuk végre, kezdjünk is bele akkor. Röviden felvázolod, hogy pontosan kikből is áll a ti kis csapatotok?

KING: Vagyok én, a domináns alter. Van Sithis, aki többek között a háttérmunkálatokat irányítja, Volsung az agresszióra reagál, ő egyébként persecutor. Boethia és Agrael a két protektor, Akachi meg az... intim dolgokra van.

SITHIS: Rendet kell tartani, vigyázni arra, hogy ne vegyenek észre minket, és néha ki kell magyarázni dolgokat. Napirend, határidőnapló, lenyomozni személyeket, ehhez név- és asszociatív memória. A protektorok beavatkoznak, ha szükség van rá, például a szociális fóbia, vagy befelé Volsung miatt.

SERI: Mit gondolsz Volsungról, akivel valószínűleg az eredeti személyiség összeolvadt? Ő hozott létre téged, ugye?

SITHIS: Igen. Csak tudod, altereket létrehozni kicsit olyan, mint egy félig elégett feliratot lemásolni. A hiányzó részt emlékezetből írod… vagy sehogy. Le akarhatta tenni az unalmas feladatokat, illetve csökkenteni a veszélyt.

MILÁN: Nem zavar, hogy mások nem tudnak a létezésedről?

SITHIS: Nem, akkor fennállna az internálás veszélye vagy a gyámságé, és hát a titkosszolgálati munka erről szól.

SERI: Mik az első emlékeid magadról vagy a többiekről?

SITHIS: Részben megvannak a korábbi emlékek is, úgyhogy nem tudom, melyik saját.

SERI: Te mint host vállalsz egyéb rendszerfeladatokat is, vagy egyszerűen csak: élsz?

KING: Általában csak élek, de irányítói feladatom is van, közbe tudok avatkozni, ha valakit el kell távolítani a kontrollból. Vagy lemondatni a kormányt például... :)

SERI: Na igen, nektek van egy saját Parlamentetek...

KING: Igen, itt eléggé... szigorúan mennek a dolgok. Ha nem akarod, hogy az emberek kiszúrják, hogy multi vagy, akkor nem árt, ha a radar alatt tudsz maradni. Törvényekkel ez többnyire megoldható.

SERI: Hoznátok példákat a törvényeitekre?

KING: Például, hogy nem kéne közbe szólni egy külsőssel való beszélgetés során, vagy nem szabad önhatalmúan lelépni valahonnan, csak mert épp unatkozol.

SITHIS: Az is fontos, hogy figyeljünk oda az érzelmek, emlékek, gondolatok nem átadására. Végtagok felett sem lehet csak úgy átvenni az irányítást, illetve a nyílt agresszió tilos!

SERI: Ki áll hozzátok a legközelebb a rendszerből, kivel van bensőségesebb, bizalmasabb kapcsolatotok?

KING: Sithis. Ő irányítja a dolgokat a háttérben és intézi a „racionálisabb” problémákat (mint a Covid-járvány), és ki is tudja magyarázni, menteni magát helyzetekből. Tegnap téged is elterelt, mint egy csapat birkát. :) Valamit kérdeztél, erre gyorsan átirányította a témát.

SITHIS: Én a legközelebb Kinghez állok. Nem szeretetet, inkább csak törődést érzek.

SERI: Hogy élitek meg a Covid-járványt most? Okoz ez számotokra extra stresszt, feszültséget? Féltek tőle?

KING: Feszültséget nem feltétlenül, amíg nem kell zsúfolt helyre menni, vagy nem kell sokáig emberek közelében lenni. Vásárláskor is jobban szeretem az önkiszolgáló pénztárakat, mert akkor nem kell interaktolni. Volsung szerint ilyenkor jól lehetne lopni is. A franciáknál valaki bemérte a PlayStationt mint banánt. Ő hajlamos átértelmezni a szabályokat.

MILÁN: Eufémizmus at its best! :)

SERI: Említetted, hogy intro (introvertált) vagy, nehezen nyílsz meg, inkább kevesebbet mondasz, mint többet, ezt érzem. Mindenkit érint ez a rendszerben, vagy vannak közvetlenebb, csacsogósabb alterek is?

KING: Mindenkit érint. Az introverzió (is that a word?) az agyszerkezet eredménye, azon meg nem lehet változtatni. Ahogy az agy két felét összekötő "hidat" is el lehet vágni, és azt semmilyen alter nem tudná rendbe hozni vagy ignorálni. Aki intro, az mindenféleképp intro. Egy intro lehet egészen szociális, de attól még az, tehát fárad az interaktolástól.

SERI: Ezt most te mondod vagy Sithis érződik át? Ő a tudomány iránt érdeklődő a rendszerben, ugye?

KING: Igen, Sithist elég sok minden érdekli, és gyakran egyszerűbb tőle „lekérni” a dolgokat, mint nekem megtanulni, megjegyezni őket, akkor kevesebb clutter lesz, azaz olyan info, ami a hétköznapi élethez csak rövid időre vagy nem igazán szükséges, ám kiszoríthat jóval fontosabb dolgokat, például a bevásárlólistát - amit emiatt otthon hagysz, de ezt már csak a boltban veszed észre. De legalább felírtad, mi kell. :)

SERI: Ha már bevásárlás: eltérő az ízlésetek ételekben, italokban?

KING: Nem, többnyire amúgy is csak én szoktam enni. Dohányzom is, de a többieknek azt nem engedem.

SERI: Tényleg egy kis diktátor vagy. ;) Azért néha csak hagyod őket is élvezni az életet apró kis örömeit.

KING: Persze. Ehetnének, ha akarnának, csak az problémás egészségügyi okokból. Sithis olvasgat sok mindent az űrkutatástól kezdve a járványügyig, vagy éppen filmezik és IMDb-zik, szerkeszti. Volsung pedig inkább edz vagy vadászik.

SERI: Úristen, mire?

KING: Csótányra. Ha nem kapod el, még több lehet belőlük. Néha egérre, vagy patkányra, bár utóbbi szerencsére ritka. Volsung ebben éli ki az agresszióját, és így legalább nem gyullad ki a lakás. Az egér megrágja az elektromos vezetéket is, egy égő test meg lángra lobbanthatja a házat.

SERI: Ez nekem azért kicsit olyan irracionális félelemnek tűnik...

KING: Minden félelem csak addig irracionális, amíg nem válik valósággá. Inkább óvatos vagyok. Crazy prepared. :)

SERI: Mesélsz kicsit a saját belső világotokról?

KING: Van a közös tér, az olyan, mint a Parlament. Emellett mindenkinek van saját szobája vagy irodája is a pihenésre, elvonulásra, Volsungnak egy egész parkja, rezervátuma benne állatokkal, őket vadássza vagy kergeti el. Ablak a külvilágra nincs, sisak vizorral oldjuk meg a kapcsolódást.

SERI: Találkoztatok már személyesen is?

KING: Igen. A többiek is nagyon hasonlóan néznek ki, mint a test, kivéve Volsungot, ő inkább hüllőszerű, pikkelyes, leszámítva az arcán és a kezein. Ha láttál már kígyót, akkor el tudod képzelni. Emellett csuklyát hord. Ő Hive az Agents of Shieldből, Volsung őt másolta le, miután elkezdtem nézni a sorozatot; előtte más külseje volt, nagyjából úgy nézett ki, mint egy ember, csak hosszú karokkal, karmokkal, Jacobson-szervvel és hátracsapható méregfogakkal, mint a viperaféléknél.

SERI: Megrémített a külseje, amikor először megláttad?

KING: Nem, láttam én már előtte elég ijesztő dolgot. Nem véletlenül vagyok hozzászokva az erőszakhoz.

SERI: Sithis, te hogy emlékszel az első találkozásotokra?

SITHIS: Az első találkozásra nem nagyon emlékszem, mert sok ilyesmit nem jegyzek meg. Nekem ő olyan, mint a családom.

SERI: Beszéljünk kicsit a disszociációról és egyéb tünetekről. Ti hogy élitek meg ezeket, miket tapasztaltok?

KING: Reggel kell egy kis idő, míg „utolérem magam”, azaz rájövök, hogy épp mi van, mit kéne csinálnom. Memóriaproblémák és napirendi gondok. Nekem baj van a fájdalomérzékelésemmel is, nagyon gyengén érzem csak vagy semennyire.

SITHIS: Én nem disszociálok. Kevés dokumentumot kell tartani egy helyen, és akkor könnyen megtalálod, amit keresel. Kingnek viszont tudok benne segíteni: ki kell söpörni az utolsó néhány perc emlékeit, egyszerűen visszatekerem a szalagot, kiemelem a megfelelő részt és kidobom, vagy törlöm a jegyzőkönyvet.

VOLSUNG: Minek is kellek én ide?

SERI: Volsung! Örülök, hogy csatlakoztál a beszélgetéshez. Már sok jót hallottam rólad… :)

VOLSUNG: Gondolom.

SERI: Hogy érzed ma magad? Mit csináltál, mielőtt ide rángattalak?

VOLSUNG: Pihentem. Ma túl meleg van, és a testhőmérsékletre oda kell figyelni.

SERI: Egyetértesz azzal, ha azt mondom: te vagy a csapat bajkeverője?

VOLSUNG: Nem szoktam keverni. Akkor csinálok valamit, ha okom van rá. Veszély. Általában fizikai vagy annak az előzménye. Én megteszem azt, amit kell. Mások nem. A nagy képet kell nézni.

SERI: Miért hoztad létre a többieket?

VOLSUNG: Így nekem nem kell olyan feladatokkal foglalkoznom, amikkel nem akarok. Ezt csinálja minden vállalkozó, nem?

SERI: De.

VOLSUNG: Igen. Aztán vesz magának néhány képviselőt, majd bemegy a szerkesztőségbe kibaszni mindenkit, mert a volt barátja egy geci. Végül úgy picsán rúgják, hogy eltűnik a francba.

SERI: Látom, szeretsz politizálni. :)

VOLSUNG: Néha.

SERI: Érzel valamit a többiek iránt, nem is tudom: szeretetet, törődést, vagy mintha a gyerekeid lennének?

VOLSUNG: Igen, mondhatjuk így is.

SERI: Ez aranyos. Ők miért hiszik, hogy nem szereted őket?

VOLSUNG: Ha nem félnek tőled, diszreszpektelni fognak. Pedig az nagyon fontos, mármint a RESPECT!

(Volsung itt átcsapott személyeskedésbe, amin persze Serike egy percig sem lepődött meg, hanem türelmesen kivárta, amíg a mikrofont visszakapta.)

SERI: Többször váltottál már külsőt. Miért?

VOLSUNG: Olyan kedvem volt? Te miért fested a hajad?

SERI: Embernek vagy állatnak tartod magad?

VOLSUNG: Állatnak. Az ember is állat. Egy majom leesett a fáról, és aztán feltalálta az okostelefont. Röviden ennyi a történet.

SERI: Mit gondolsz a többiekről és a módszereikről?

VOLSUNG: Hát ezt nem lehet úgy csinálni, ahogy ők. Tekintettel vannak másokra. Pedig csak saját magadért vállalj felelősséget!

SERI: Mesélsz kicsit a rezervátumodról? Hogy néz ki, mik vannak benne, mit szoktál benne csinálni?

VOLSUNG: Mint egy szavanna, nagyjából a megfelelő állatokkal és növényekkel. Ott lehet vadászni vagy épp kerülgetni egymást a terep segítségével. Növényevőket érdemes vadászni, a ragadozókat pedig el kell kerülni. Megenni nem tudod őket, vagyis nem akarod. Feleslegesen meg minek megsérülni?

SERI: Történt már ilyesmi?

VOLSUNG: Persze! Közöltem egy hiénafalkával, hogy el lehet takarodni a picsába, ők meg úgy döntöttek, hogy nem mennek sehova. Általában nem feszítem addig a húrt, amíg verekedés lesz. Csak néha elszámolod magad. A végén aztán ott hagytam nekik a kaját.

SERI: Úgysem eszel bent.

VOLSUNG: Nem, de ez egy elvi kérdés.

SERI: Van háziállatod is, akit szeretgetsz?

VOLSUNG: Először két macskám volt kint, öregebbek, mint a test. Aztán egy kutya.

SERI: Szeretted őket?

VOLSUNG: Igen, ahogy a családtagjaimat is, mindnek ugyanaz lett a vége.

SERI: Szoktál ezekről a lelki dolgokról beszélgetni a többiekkel?

VOLSUNG: Nem.

SERI: Miért nem?

VOLSUNG: Mert nem emlékeznek ezekre. Csak tényeket tudnak.

SERI: Direkt úgy alkottad meg őket, hogy ne emlékezzenek?

VOLSUNG: Igen.

SERI: Így kevésbé fáj?

VOLSUNG: Normálisabban tudnak megjelenni. A többségiek (más emberek – a szerk.) engem simán megölnének.

(…)

SERI: Te miért tartottad meg az emlékeket, a traumát? Miért vagy hordozó?

VOLSUNG: Mert olyanok, mint a történelem. Ha megégsz a napon, de elfelejted, akkor újra meg fogsz égni és bőrrákod lesz.

SERI: És hogyhogy csak fiú altereket alkottál?

VOLSUNG: Ez bonyolult. Eleve azt sem tudtam, hogy kell csinálni. Én is el tudnám játszani ezeket a szerepeket, csak ahhoz folyton oda kellene figyelni. Egy extro színész tud intrót játszani és fordítva. Csak egy intro színésznek sokkal könnyebb intrót játszani.

SERI: Szóval magadhoz nagyon hasonló altereket alkottál meg, mert az tűnt biztonságosnak. És hogy keltek ők életre?

VOLSUNG: Amikor már simán mentek a dolgok, elkezdtem leválasztani őket. Nem saját magadat éled bele a szerepbe, hanem egy másik személynek tekinted a szerepet.

SERI: Mikor történik meg az, amikor valóban önálló emberek lesznek?

VOLSUNG: Amikor saját gondolatok jelennek meg tőled függetlenül is, tehát nem te szolgáltatod a tartalmat.

SERI: Megdöbbentél, amikor életre keltek, és már nem te irányítottad őket?

VOLSUNG: Először igen, aztán csak mentem az események után.

SERI: Már nem tudnád leállítani ezt, kikapcsolni őket?

VOLSUNG: Nem hiszem. A többieket talán, de a hostot nem. Túl erős.

SERI: Megbántad, hogy megalkottad őket, és gyakorlatilag ezzel mentális beteget csináltál magadból?

VOLSUNG: Az lettem volna amúgy is, csak máshogy, és az rosszabb lett volna.

SERI: Ez mentett meg.

VOLSUNG: Igen.

SERI: Köszi a beszélgetést, srácok!