Nagyon furcsa állapotban vagyok egy ideje, nem tudom megmondani, pontosan mióta, talán pár hete. A pasim szerint pár hete. Kicsit szeretnék erről is írni, és legfőképpen azért, mert érdekes lesz visszaolvasni nemsokára, másoknak pedig talán rávilágít néhány igen problémás tünetére a disszociatív identitászavarnak.
Beszéltem már arról, hogy az ember memóriája nem a legjobb, hajlamos lyukacsos lenni, szétesni, az idővonal összekeveredik, na hát valami ilyesmiben vagyok éppen. Ennek az oka talán az, hogy valamit dolgoz fel az agyam a háttérben, zajlik egy konkrét esemény, egyfajta szortírozás, újrarendeződés talán, ami amúgy elég para, de nem tudok tenni ellene. Annyi van, hogy ezt naponta átélem, és részleteire emlékszem a dolgoknak.
Több barátomnak próbáltam már elmagyarázni, milyen érzés is ez. Alapból, amikor nem emlékszel valamire, az nem teljes, totális amnéziát jelent ebben az esetben, mint a filmekben vagy amikor váltás történik és "beájulsz", hanem inkább olyasmi, mint amikor felkelés után pár percig emlékszel az álmodra, aztán elszáll, és csak érzések maradnak meg. Szóval tudod, hogy valami volt, de azt nem, hogy konkrétan mi, érzed, ha feszültséget keltett benned, valami miatt szorongsz, de nem tudod az okát, aztán ez is kezd elhalványulni, és az a görcs a gyomrodban megszűnik, annyi marad, hogy volt valami, de nem vált ki semmit. Az ilyesfajta emlékezetvesztés (ami valójában nem az, csak az agy máshová pakolja őket, más alterekbe "ássa el" vagy egyszerűen elzárja hét lakat alá) magánéleti eseményekhez kapcsolódik, tehát jól emlékszem a kedvenc popsztárom számaira, a sorozatepizódok tartalmára, a hírekre vagy akár a saját életemből is sok-sok történetre, de van sok, ami olyan ködös vagy csak az érzés van meg, és feltételezem, hogy még több, aminél semmi. Ezzel nincs baj, mert arra úgysem emlékszel, hogy mire nem emlékszel.
Viszont ez a folyamat, ez az átrendezés vagy akármi is zajlik, nagyon húzós. Képzeld el, hogy megvan egy csomó emléked és még talán meg is tudod mondani logikusan végiggondolva, hogy mi mikor történt, de nem érzed. Minden úgy érződik, hogy egy időben történt. Néha úgy, mintha szó szerint tegnap lett volna, máskor ami tegnap volt, távoli múltnak. Vagy felcserélődik, régi dolgok kerülnek előtérbe és hatnak frissnek.
Van, hogy úgy kelek, hogy ülök az ágyban még pár percig és erőltetem az agyam, mert nem tudom, hogy mi a fene van, próbálom összerakni a képet. Aztán valamire csak jutok a végén, szóval annyit előkaparok, összerakok, hogy az élet élhető legyen, de amúgy káosz. Bármilyen furcsán is hangzik, ezzel amúgy el lehet lenni még akkor is, ha rohadtul nem akar összeállni a kép, szóval azt mondod, szarom le. Kezdem megszokni, hogy olyan emlékek miatt drámázok vagy borulok ki, amik baszottul nem aktuálisak, aztán valahogy hátrébb kerülnek, miután persze már lemerítettem magam érzelmileg és lelkileg. Képzeld el, hogy hirtelen ismét aktuális egy 15 éve megtörtént esemény, pl. hogy egy buliban összevesztél a barátnőddel, tök köcsög dolgokat mondott, és ugyanazt érzed, amit akkor: dühös vagy, haragszol, megbántott, igazságtalan volt vagy éppen megbántál valamit. Tizenöt éve, mégis előhozza mindezt. Fel akarod hívni, hogy megbeszéld vagy lebaszd... tizenöt évvel később.
Ami viszont érdekes, és én ezt nem veszem észre, ezt mások mondják, hogy a személyiségem is valamennyire változik ilyenkor. Az biztos, hogy nem age slidingról van szó, tehát nem annyira durva, de egy kicsit közelít hozzá. Én ezt abból veszem észre, ha például visszaolvasom magam beszélgetésekben vagy kommentekben. Konkrétan olyasmiben, hogy egy vagy több nappal előtte pont a szöges ellentétét képviseltem valaminek, mint amit jelenleg gondolok, és ez ilyen wtf. Teljesen más élettapasztalatok, tudástár van mögötted az emlékeidtől függően. Volt, hogy észrevettem, hogy olyan véleményt fogalmaztam meg, amihez kellett az, hogy ne emlékezzek olyasmire, amire most éppen igen. Ez lehet a magyarázat. Egyébként ezekre emlékszem is, mármint amikor leírtam, de hogy miért pont úgy, arra nem igazán. Nagyon nehéz ezt elmagyarázni.
A dokim szerint amúgy ez megesik, és ő sem tudja megmondani, hogy ez éppen jó vagy rossz, mert még nem derült ki. Az alterek közül kettőt tudok elérni például most, ha nagyon akarom, szóval valami sunyulás van, hogy úgy mondjam. Legalábbis remélem, hogy ez van mögötte. Ez a két alter azt mondja, ők is érzik ezeket a folyamatokat, és én is észreveszem, hogy furcsák, mármint például másfajta véleményeket fogalmaznak meg vagy máshogy reagálnak dolgokra. Hangsúlyozom, ez nem annyira feltűnő, de közelről nézve azért látszik.
Az ilyen furcsa "beakadások" (így nevezem jobb híján) azért ijesztőek, mert nem tudni, mi lesz a végük. Nem tudom, hogy ez alakít-e a rendszeren, hogy mennyire komoly, nem látom át. Reményre az ad okot, hogy szerintem ha nagy dolog készülődne, már megtörtént volna, ezek inkább relatíve kisebb változások. Lehetséges következmények között van a személyiségváltozás (mármint most épp konkrétan a magaméra értem, de a többieket is érintheti), formálódhat új alter vagy válhat aktívvá valaki, akár lehet egy integráció előzménye. Mások is beszámolnak hasonlóról, megkérdeztem erről néhány DID-s ismerőst, és szokták ezt tapasztalni, szerintük az ilyesmi csak valami elhúzódó disszociáció.
Hát ez van most. A nap viszont ma is felkelt, és milyen korán, hogy rohadna le! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése