Pillangóhatás

Ajánlották, hát megnéztem ezeket a régi, a '80-as évek vége felé készült dokukat a nappali és az éjjeli pillangókról. Nem szoktam ilyesmit gyakran megtenni, mert a mai filmek többsége csak feltolja a vérnyomásomat azzal hogy iszonyú manipulatívnak és műnek érzem őket, amikor például a legalja, crackfüggő réteget képesek csak mutogatni, miközben ma már van minden, mint a búcsúban. Vagy amikor mindenképpen kell egy szomi háttértörténet, egy hamar feldolgozható indíték, mert ma már nem emiatt lesznek kurvák a kurvák, hanem ezernyi más okból. A klasszikus sarki kurvák hétköznapjaiba persze magam is szeretek bepillantást nyerni, mert pont annyit tudok róluk, mint bárki más, még csak nem is ismerek olyat, aki kint áll egy kamionparkolóban vagy valami sötét út szélén, úgyhogy adtam egy esélyt a filmeknek, és nem bántam meg, még ha azt is olvasom, hogy egyes jeleneteik megrendezettek. Összességében mégis csak valós személyeket, élethelyzeteket mutatnak meg.

Az első, amit persze megmosolygok: a divat. Azok a hajviseletek, ruhák. Mutatják a travikat is, akik úgy néznek ki, mint akik az Irigy hónaljmirigy castingjáról jöttek éppen, hihetetlen, hogy a férfias arcukat nem szúrta ki soha senki már tíz kilométerről, és bármikor el tudták adni magukat nőknek. Aztán az is feltűnő különbség, hogy a kora huszonéves csajok is legalább harmincas asszonyságoknak tűnnek, de nem csak a külsejük, a hangjuk, a beszédstílusuk alapján sem mondtam volna meg, hogy ennyire fiatalok. Jól válogattak szereplőket egyébként, a többség kifejezetten értelmesen beszél, jól fogalmaz. Ennyit a sztereotípiáról, hogy a kurvák ostobák. Az is pozitív, hogy nincs az a szépelgés, a pc, hogy "szexmunkás", mint ahogy ma illik megfogalmazni, mintha attól bármi változna.

Prostinak lenni anyagilag mindig is megérte, úgy tűnik, hiszen beszélnek a filmben olyanról, hogy egy gyárban négyezer forintot lehet megkeresni, míg ők egy nap ennek a sokszorosát kitermelik, és ilyenkor persze elgondolkodsz, hogy hova tűnik az a rengeteg pénzt. A választ meg is kapod rögtön: lenyúlják a stricik, elszórakozzák, elbasszák hülyeségekre - ma is mennyi csaj van, akik csak elköltik Gucci táskákra és Prada cipőkre, lásd az insta ribancok jó része. Akiknek az élete abból áll, hogy mutatni kell, hogy ki vannak tömve és menők. Az egyik arab melómnál is beszéltem ilyenekkel, ők is fiatal, 25 alatti csajok voltak teljesen szétműtve; előadták, hogy micsoda összegeket keresnek azzal, hogy minden szart bevállalnak, hogy vehessenek maguknak kacsalábon forgó palotákat, amiket persze nem tudnak hosszútávon fenntartani, a sok high fashion cucc, a luxusnyaralások, aztán persze elfogy és kezdik elölről. Fiatal koruk ellenére övék a világ, csak ez nem tart sokáig, nem terveznek, nem gondolkodnak, csak hajszolják ezt az életet, ezért persze sosem szakadnak ki ebből az életből. A kicsi, társas házi lakás nem jó a középkategóriás kocsival. Az emberek azt mondják ezekre, hogy luxuskurvák, pedig nem. Becsapós, mert jól keresnek, de nézd azt is, mivel.

Ez a gangbang dolog azért is éri meg, mert nem hajtja magát túlzottan az ember lánya. Nem az van, mint a barátnőfílingeseknél, hogy ha jó pénzt akarsz, akkor 0-24-ig fogadod a vevőket, hanem letudod egyben, rádobod a csinos programdíjat, megélsz belőle. Na nem domboldali villákban sportkomplexummal, medencével, mozival az alagsorban, hanem okosan, lassan, gyűjtögetve. Ha heti két munkám van, ismétlem: kettő, de legyen akár csak egy, már nem halok éhen, kifizetem a számláimat és még szórakozásra is futja. Ha a luxuscuccokat venném, akkor egy melóm árába kerülne, akkor a világ összes pénze sem lenne elég, ennyire meg nem vagyok nyomi. Fiatalabb koromban persze én is nagyobb tempóra kapcsoltam, mert akkor még az alapozzuk a jövőt, akkor még ott a cél, hogy el akarom érni az anyagi biztonságot, a lakást, a kocsit, a tartalékot, élményeket. Sokkal többet dolgoztam, mint ma, és gyűjtögettem. Az első lakásom egy olcsó panel volt, amit később csak bővíttettem: egybe nyittattam a felettem lévővel, így lett egy kétszintes lakásom (ne akard tudni!). Ettől függetlenül mindenki hülyének nézett, hogy a faszt rohadok a panelban, amikor az a legalja és beleférne, hogy vegyek valami jobbat. Nekem jó volt. Mindig az volt bennem, hogy egy panelt fenn tudok tartani, bármi is történjék, mert ez az, amire a többség nem gondol: hogy egyszer hirtelen vége lehet, aztán akkor mit csinálsz? A luxus királyi, csak fenn is kell tudni tartani. Szóval én a gyűjtögető, sokkal meggondoltabb típus vagyok, amin tudok, spórolok, ellenállok a kísértésnek, ha vásárolok is végül valami "nagyobbat", mert belefér, ritkán. Van ez a filmes relikviagyűjteményem, amire akár azt is mondhatnám, hogy hülyeségekre szórom el a pénzt, de ezeket tartják az értéküket, ezeket bármikor el lehet adni, elárverezni, mégsem olyanok, mint a drága cipők. És persze ki kell tapasztalni, hogyan bánjunk a pénzzel, mibe fektessünk, hogy mozgassuk, hogy fialjon is; ez már a több lábon állás szakasza, ami a második legfontosabb cél kell legyen. Ha ez a kettő megvan, tehát csináltál magadnak egy kényelmes, saját életteret és nem függsz a prostitúciótól, már elengedheted magad, lazíthatsz egy kicsit, ám túlköltekezni magad továbbra sem ajánlott.

Én nem függök tőle, nem azért csinálom még mindig, hanem mert ez a főállásom, az meg kell, hogy csinálj valamit. Semmi más egyebet nem teszek, ami teljes embert kívánna, ami sok időt és energiát vonna el, sőt kifejezetten sok szabadidőm van. Az anyagi biztonság mellett a legnagyobb érték az idő. Egy luxuskéró és tárgyak nem érnek annyit, hogy ne legyen időd, és aki ezt nem ismeri fel, az hülye. Semmilyen más munka nem adja meg ezt neked: ha tisztességes munkából akarsz jól élni, akkor hajtasz, mint az állat. Ha sok énidővel akarsz rendelkezni, akkor relatíve csóró vagy. 

Na de megint elkalandoztam, a filmben szereplők élete nem igazán erről szólt, hanem a puszta túlélésről. De persze mindegyikük elutasítja a gondolatot, hogy esetleg egy gyárban robotoljon, ami logikus, hát ki a franc akarna jóval kevesebb pénzért elmenni szövőnőnek? Aki egyszer már megtapasztalta, mennyit lehet keresni jóval kevesebb munkával, annak ez már nem opció. Mégis nyomorultul érzik magukat, szenvednek, kilépnének, valami más kéne. Önmaguk áldozatai, nem a striciké, nem a már rég maguk mögött hagyott gyerekkoré, hanem a célnélküliségé. Mind meg tudja magyarázni, mit miért, de arról a legtöbb nem tud szólni, akkor hogyan tovább, miért nincs terv. Nem mondják ki nyíltan, de áldozatokként tekintenek magukra, felelősséget senki sem vállal a tetteiért. "Belevittek, nem volt más választásom, már nem tudok kitörni."

Aztán a perverzek. "Pisiljek a szájába", ez volt a legdurvább kérés. Ma már, az egyre durvuló pornó korában ez éppen csak közepesen sem számítana perverz igénynek. Nagyon eltávolodtunk ettől, hogy szopi-dugi, aztán pá. Most az van, hogy vállalj minél többet, kiröhögnek, ha azt mondod, te csak kefélsz és szopsz. Akkor legalább mélytorkozz vagy ülj bele az öklébe. Feléjük ilyen elvárások nem voltak a film szerint. A külsőnkre vonatkozó előírások is megváltoztak, ezek a nők teljesen átlagosan néztek ki, ma akkora a verseny, a profi stúdiófotók, a pózolás, a póthaj, a kacsaszáj, hogy a magad egyszerűségében nem kellenél senkinek. Már, aki rendes pénzt fizet, arra értem, én mindig arról beszélek.

Aztán a vevőszerzés, kapcsolattartás. Most itt punnyadsz az ágyadban és kapod a levelet, értesítőt, hogy valaki vagy valakik igénybe vennék a szolgáltatásaidat. Kapsz papíron egy megrendelést, amit aztán majd teljesítesz, ha elfogadják az árajánlatot. Rideg, teljesen üzleties. Kp sem muszáj, ha úgy akarja, utalja. A szex közbeni alkudozás még mindig divatban van bizonyos helyeken, útszéleken, lakásos csajoknál, de felsőbb szinteken nem. Velem ne alkudozz, előre megbeszéltük, azt a csomagot kérted, azt fizeted, nem számít, hogy abból mit használsz fel. Kaptál róla egy visszaigazoló emailt, vedd elő az okostelefonodat és olvasd végig. De szép ez, nem? Nem tudsz visszaélni, de én sem, értékeld. Nem fog kiderülni, hogy plusz pénzt fizetsz azért, hogy levegyem a felsőmet, jól tudod előre, mit kapsz, választhatsz a kínálatból, minden tiszta, minden átlátható, semmi kétes ügylet, átverés, minden legális. Ez ugyanannyira a te érdeked is, mint az enyém. Oda a varázs? Hát bocs.

Jobb ez, ami ma van? Sokkal. A prostitúciónak ugyanis ez a lényege: üzletelünk. Vehetsz lányt a netről, házhoz megy vagy te mész hozzá, mehetsz kupiba, ha jobbra nem futja, még mindig felszedhetsz valakit a parkolóból is, te döntesz. Csak továbbra se keverd a szezont a fazonnal: a kurvák nem pszichológusok, nem barátnőpótlékok, nem az anyád, nem fogják megoldani az életedet helyetted, megvan a sajátjuk, amivel foglalkoznak. Testért fizetsz, nem lélekért, ez az egy mit sem változott.