Into the madness

Már egy hete nem igazán vagyok magamnál, teljesen elkapott a gépszíj. Két olyan munka is elém gördült, amik teljesen lefoglalják a gondolataimat, olyannyira, hogy ezeket saját magam szervezem. Illetve az egyik már múlt idő, de a komolyabb - amire a poszt címe is utal - még előttem áll.

Az elsővel kapcsolatban gyakorlatilag nevettem magamon, tök nagy hülyeség, hogy ráparáztam valami olyasmire, ami a szakma velejárója, ráadásul nyolc év tapasztalattal a hátam mögött azért elég szánalmas. Egy szexshop bulijára hívtak két másik kolléganőmmel együtt, ilyenkor az a módi, hogy gyakorlatilag "élő pornó", tehát amolyan beépített emberekkel dolgozunk, akik ugyanolyan fizetett szereplők, mint mi, az efféle játékokban tapasztalatlan egyének számára viszont úgy tűnhet, mintha valamiféle spontán szexparti alakult volna ki. Na és az egyik barátnőm indította be a lavinát azzal, hogy rám írt, hogy közölje: képzeld, az egyik pasas az lesz, akinek 30 centis farka van. WTF?! De, ő ezt hallotta, és ő egyszer látta is. Mondtam, hogy az nem lehet, még a pornófilmekben is túloznak a méreteket illetően, gyakran kis törpe csajokat dugatnak meg viszonylag nagy pénisszel rendelkező férfiakkal, hogy aztán utána úgy adhassák el, hogy az valóban óriási volt. Szkeptikus voltam, de azért belém baszta az ideget egy idő után, szóval ráálltam, hogy valamiféle elérhetőséget szerezzek a sráchoz, hogy megkérdezhessem tőle, hogy ez a városi legenda róla igaz-e. És természetesen nem volt, kiderült, hogy "csak" 25-ről van szó kb. 7 centis vastagsággal, hát nem lettem tőle túlzottan jobban. Az is egy fél ló. Szóval értem én, hogy az igen látványos, kell a show, valami, amiről beszélnek az emberek, de ilyen embert kemény bulira hívni azért inkább felelőtlenség és meggondolatlanság. A személyes kapcsolat aztán kicsit megnyugtatott, jó volt ledumálni előtte a dolgokat, átbeszélni "stratégiákat", ezek a normál munkám során még rég nincsenek meg, mivel nem én szervezem őket, nem állok kapcsolatban a vevőkkel. Ahogy arra is rádöbbentem, hogy valóban burokban élek, nagyon távol kerültem a szakma, a város fontosabb szereplőitől, olyan alakokat emlegetett, akiket ismernem kellett volna, aztán mégsem tudtam őket hova tenni, pedig aztán volt, hogy végül kiderült, hogy már dolgoztam velük, csak sosem ismertük meg egymást még annyira sem, hogy felismerjem a nevüket. Ezen jó volna változtatni, úgyhogy eldöntöttem: aktívabb leszek, érdeklődőbb, nyitottabb. Hogy ez meddig tart majd, meglátjuk.

A másik munkáról most túl sok konkrétumot nem árulnék el. A legextrémebb, legvadabb dolog, amit valaha csináltam, sosem hittem volna, hogy egyszer nem hogy csak elgondolkozom rajta, de be is vállalom. Nem, még mindig nem pisi- vagy kakiszex, nem is anál fisting, semmi hosszú időre szóló sérülés, ezek a tabuk maradnak, viszont bdsm téma és azon belül is hardcore. Olyasmi, amire gyakorlatilag nem hiszem, hogy készen állok, és tudom, hogy soha többé nem fogom csinálni, éppen ezért ijesztő, hogy miért piszkálja mégis a fantáziámat ennyire, miért került rá az "egyszer ezt is ki kell próbálni" listámra. Nem tudom megmagyarázni, nem logikus, nem racionális, minden ellene szól, gyakorlatilag kicseszek magammal, mégis. Viszont ez azt hozta, hogy azóta napi kapcsolatban állok a partnerrel, üzengetünk egymásnak, linkeket, videókat küldözgetünk, ötletelünk, utánajárunk, tanácsokat kérünk másoktól, abszolút együtt, egymást kiegészítve ketten szervezkedünk. Szimpatikus, hogy lelkiismeretes, precíz, mennyi időt, energiát öl bele abba, hogy mindent lekommunikáljon velem, hogy ne legyen egy apró részlet sem, amivel nem leszek tisztában. Ezt is nagyon rég tapasztaltam már meg, teljesen elszoktam tőle, hogy lássam az embert a vágyak, kérések mögött, hogy nem futószalag, hanem ott a készülés, izgulás, lelkesedés bennük is.

Egyelőre nem tudom, fogok-e valaha részletesebben írni erről az eseményről, vagy mélyen eltemetem azok mellé, amikről nem szívesen beszélek, az viszont biztos, hogy mérföldkő, amire mindig emlékezni fogok. Az pedig jó, hogy rákényszerített arra, hogy kilépjek a komfortzónámból, beszéljek az emberekkel és a saját kezembe vegyem az irányítást. Kellett ez, jót tett a lelkemnek, feltöltött, viszont mellette komolyan beütött az is, hogy olyannyira kiszakított a normál életemből, a valóságomból, hogy gyakorlatilag képtelen vagyok bármi másra koncentrálni, ami viszont tartósan nem lenne jó. Megcsinálom, aztán visszatérek a bevált módszerekhez és munkához. A francnak sem hiányzik az, amit az elmúlt napokban műveltem, hogy ültem a kanapén és olyannyira elmerültem a gondolataimban, hogy már ordítani kellett hozzám, hogy egyáltalán feltűnjön, hogy valaki belépett a szobába, és az igazán necces az, hogy ezt képes vagyok vezetés közben is produkálni, erőmön felül próbálok az útra koncentrálni. Úgyhogy ha végül majd azzal szerepelek a hírekben, hogy felcsavarodtam egy fára és senki sem érti az okát, mondjátok nyugodtan, hogy a szex, a pornó és a férfiak hibája. Esetemben, kivételesen, még igazatok is volna.