Különböző női oldalakon, hírportálokon időnként belefutni olyan hírekbe, amik arról szólnak, hogy prostiknak állt lányokat a stricijeik bezárják és napokon át erőszakolják, hogy elfeledtessék velük, hogy emberek és megszokják a bántalmazást. Biztosan van ilyen a kényszerítettek világában, amit azonban mi "betörésnek" nevezhetünk a saját világunkban, egész másról szól és máshogy zajlik.
Az első és legfontosabb továbbra is az, hogy önkéntes ez is, mint a munka maga. Senki sincs bezárva, senki sincs olyasmire kényszerítve, amit nem akar, senki sem sérül, senkinek sem esik bántódása, hiszen épp ez a lényege! Gyakorlatilag egy próbanapként fogható fel, egy oktatással egybekötött tesztként, ami mindenki érdeke. Egy ilyen alkalom az utolsó, amikor még valaki meggondolhatja magát, rájöhet, hogy ez az egész nem neki való, rossz érzései vannak tőle, nem bírja, nem akarja csinálni. Élesben már sokkal rizikósabb, az félremehet, lehet belőle igazi kényszerítés, összeszedhet valódi sebeket, nagy gond lehet belőle, ami valóban okozhat traumát.
Amikor én kezdtem, nekem nem volt ilyenem, egészen más jellegű dolgot csináltam, magamnak találtam ki mindent, a saját káromon tanultam, aminek persze megvan a maga előnye, mint amikor jobban odafigyelnek rád, de az biztos, hogy amikor először hallottam ilyesmiről, egyáltalán nem bélyegeztem valami szörnyű és rossz dolognak, felfogtam, hogy miért kell, mi a lényege, úgyhogy szívesen vettem benne részt már a tanárnéni szerepében.
Elképesztő, hogy a lányok többsége mennyire felkészületlen és gyakran piszkosul sötét. Néha pusztán naivitás, máskor flegmaság áll mögötte, van, hogy nehéz eldönteni. Mindenki abból indul ki, hogy szexeltek ők már eleget életükben, annyi elég tapasztalatnak, akkor is megoldottak mindent, most is meg fognak. Csakhogy ez egy munka. Amikor valaki élvezetből, a párjával vagy akár csak egy pár órája ismert idegennel összefekszik, az ehhez nem hasonlítható. Én rögtön ezzel kezdem mindig a szónoklatot, ezt akarom a fejükbe verni, hogy: itt te vagy a profi, neked kell annak lenned, sosem várhatod el, hogy a vevőd gondolkodjon helyetted. Ha felkészületlen vagy, megszívod, és csak magadat okolhatod érte. Készítsd fel a tested, a lelked, gyakorolj, rögtönözz, oldj meg problémákat, sőt lásd őket előre, tudd, mit miért csinálsz és tudd, mit hogyan kell csinálni. Most nem meghódítandó kis hercegnő vagy, akinek az igényeit lesik a pasik, hanem szolgáltatsz. Nehéz ezt felfogniuk a lányoknak, ez az eddigi tapasztalatom. Van, aki többet gondol magáról, bevállal egy munkát jó pénzért semmit sem tudva, teljesen felkészületlenül, majd telesírja a médiát, hogy ő áldozat, akivel csúnyán bántak és a kórházban kötött ki. Ha hallgat a jó tanácsra, ha nem hiszi, hogy nincs rá szüksége, ha gondolkodik, ez nincs. Ő a profi, ő a szakember, az ő felelőssége.
A másik meglepő dolog ilyenkor, hogy a pasik, akik ezeket a lányokat terelgetik, igazán vajszívűek tudnak lenni. Nem mindenki tudja jól felmérni, hogy kivel érdemes partnerséget vállalni, hogy nem elég az, ha csak szép, ha hiányzik belőle a vágy, hogy jó is akarjon lenni, hogy ne ő maga akarja csak bent tartani magát valami rongybabaként ebben a szerepben, hanem saját üzletként tekintsen rá. Egy olyan helyzet, amikor ott derül ki, hogy a menedzsere mennyire benézte a csaj alkalmasságát, elég ciki. Persze, még mindig jobb, mint ha baj lett volna belőle, de azért mindannyian érezzük, hogy kínos, mert ez meg az ő felelőssége. Ilyenkor ajtót kell mutatni a lánynak, szívem, inkább dolgozz a Starbucksban vagy ahol akarsz, nem neked való a szexmunka, másban vagy jó. A baj ott kezdődik, ha ezt épp a saját menedzsere nem akarja elfogadni. Ilyenkor jön, hogy idő kell neki, majd bevezeti lassabban, majd a tenyerén hordozza, majd csak könnyű munkákat ad neki. Ezzel rögtön el is rontja az egészet. Én ebben szigorúbb lennék, pontosan ugyanúgy, ahogy egy "normál" munkánál: ha nem vagy rá alkalmas, nem veszlek fel. Ebből lesz a probléma, hogy alkalmatlan csajoknak adogatnak újabb és újabb esélyeket, akik elkezdenek pátyolgatnivaló kis hercegnőkként tekinteni magukra, és a végén, amikor találnak egy balekot, aki szemében még hercegnőbbek, az egész történet átváltozik egy férfi- és menedzserhibáztató históriává, egy zokogva előadott kamu szarrá. A legveszélyesebb az ilyen lányokat megtartani, úgymond "hinni bennük", hogy majd összeszedik magukat és lesz belőlük valaki. Félreértés ne essék: ezeket a csajok nem mondják ki soha, hogy nem akarnak prostik lenni, sőt kifejezetten állítják, hogy ezt akarják csinálni, csak elvárják, hogy a világegyetem körülöttük forogjon, hiszti hiszti hátán, műbalhék, különleges bánásmódot igényelnek, sok türelmet, el akarják érni, hogy még a vevő is az ő igényeiknek megfelelően rendelje a szolgáltatást, mindig csak az legyen, amit ők akarnak. Dolgozni általában nem különösebben szeretnek, tehát minél kevesebb munkával minél több pénzt keresni, ez a mottó. Ezek a sokak által megvetett, rossz embereknek tartott "stricik" pedig szó szerint veszik minden szavukat és bedőlnek az összes trükknek. Az ilyeneket egy-egy "próbanap" alkalmával tökéletesen ki lehet szűrni. Lehetne, ha az emberek szeretnének hinni a szemüknek és a fülüknek.
Néha történnek csodák, persze. Ismertem egy lányt, akiről sosem hittem volna, hogy erre a pályára szánt az ég, elég visszahúzódó és problémás volt, úgy éreztem, igazából csak valami pótapuka kell neki, nem pedig egy felnőtt, felelősségteljes nő agyával gondolkodik. Még a meztelenkedés is teljesen beleállította az ideget (bár ez egyébként gyakori a lányoknál, én az összeset azon a ponton kivágnám az ajtón), úgy nézett ki, mint aki folyamatosan meg van rettenve, pedig sosem bántotta vagy kényszerítette senki. A menedzsere állította, hogy nehezen oldódik, lámpalázas idegenek előtt, de egyébként vérprofi és nagyon akarja is csinálni. Én aztán nem hittem ezt el, de meggyőzni nem tudtam, amúgy sem az én bajom. Rávettek (szép szóval, légyszivel), hogy cipeljem magammal egy-két alkalommal, lebeszélik a vevőkkel, hogy ne legyen gond, ne vegzálják, csak szokja a dolgot. A csaj néhány hét után kivirágzott, nem ismertem rá, egyre magabiztosabb lett, gyorsan tanult, éles esze volt, látszott rajta, hogy felvette a ritmust, megértett mindent, lelkes volt. Elmesélte, hogy a probléma inkább az volt, hogy nem volt önbizalma. Félt, hogy nem néz ki elég jól, hogy elutasítják, hogy kiröhögik, hogy balfaszkodik és csak nyomorultul fogja érezni magát, de ez szépen párolgott el. Mostanra ő egy nagyon ügyes, talpraesett prosti lett, aki már a sarokba rakja a menedzserét, hogy ne dumáljon, majd ő jobban tudja. A valóság, hogy a segítők az ilyeneket szeretik, nem pedig a bábokat. Az a jó, ha minden zökkenőmentesen megy, ha mindenki elégedett, ha a csaj is magabiztos és jó kedvvel dolgozik, a feszkóra senkinek sincs szüksége.
A menedzserek tehát nem rosszat, éppenséggel jót akarnak. Meg kell azt érteni, hogy a szexmunka abból áll, hogy a testünkkel dolgozunk, azt használjuk, és meg kell tanulni jól használni, ésszel, felelősen. A segítőnek pedig tudnia kell, hogy erre az adott csaj képes-e. Normális hozzáállással ez teljesen érthető, de nem mindenki gondolkozik így, aztán amikor ezek a történetek kijutnak a világunkról mit sem sejtő emberek elé, probléma lesz belőle, mert egész máshogy hangzik. Az átlagemberek többsége képtelen elfogadni, hogy itt máshol vannak a határok, mások a szabályok; ami a hétköznapokban, két "civil" között molesztálásnak, akár erőszaknak számítana, itt egész más jelentőséggel bír. Ez a kisebb baj, a nagyobb, hogy a szervek sem. Itt, ha megdug a "főnököd", örülj neki, tanulhatsz belőle, megbeszélhetitek, min kéne javítani. Ha összeszedi a barátait vagy pár menedzser összeáll, hogy teszteljenek, annak is örülj szépen, mert ők nem fognak bántani, ők felvehetnek tipikus karaktereket, amikkel fogsz találkozni a munkád során, és rájöhetsz következmények nélkül, hogy mivel is állsz szemben. Amíg csak szerepjáték, biztonságban vagy.
Nem biztos, hogy minden pontosan az, aminek elsőre látszik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése