A legelső - igen, úgy

Van ez a bejegyzés, A legelső címmel, amit a blog a legnépszerűbb bejegyzések között tart számon, mégpedig azért, mert sokan úgy hitték, az az írás valami másról szól, egész pontosan az első, fizetős élményről. Hát nem, de akkor most visszaidézem azokat is, csak hogy ez is megmaradjon az utókornak.

A legeslegelső - ez trükkös, mert így, sok év távlatából nem vagyok tökéletesen meggyőződve róla, hogy amit én annak tartok, az valóban az volt. De úgy hiszem, ezek voltak a tényleges első lépések, úgyhogy mesélek róluk.

Hotelbe mentünk, úgy este tíz körül. Nem egy puccos helyre, hanem csak egy átlagos, tiszta, rendezett szobába, járt hozzá egy kellemesen tágas fürdőszoba zuhanyfülkével, egy lapostévé, egy kicsi erkély. Aznap, pláne kezdőként, csak ő szerepelt a naptáramban, ráértem, úgyhogy megegyeztünk abban, hogy tart, ameddig tart, ő rendesen ki fog fizetni. Egy teljesen normális, (ahogy mondani szokás) jól szituált, kora negyvenes férfi lehetett, aki azt vallotta, nincs különösebb perverziója, hétköznapi dolgokat szeretne csinálni. Ha jól rémlik, úgy kezdtük, hogy töltöttünk egy-egy pohár bort, bekapcsolta a tévét, elment zuhanyozni, én addig lehúztam még egy pohár vöröset, mert azért izgultam rendesen, hogy mi lesz. Az első néhány alkalommal jóval több volt bennem a félelem az ismeretlentől, mint amennyi ma van, és valamiért ragaszkodtam ahhoz, hogy inni kell rá, az oldja a feszültséget, aztán persze soha semmi pozitív vagy negatív hatását nem éreztem az alkoholnak. Spiccesen sem paráztam kevésbé. Amikor visszajött, már készen állt, szopást nem is akart, pedig ez a klasszikus sorrend ilyen munkák esetében, de mivel megoldotta magának, ezek szerint nem volt olyan fontos, hogy így kezdjük. Misszionáriusban csináltuk, megkérdezte, kérek-e síkosítót, én pedig mondtam, hogy persze. Volt egy olyan érzésem abból, ahogy fogalmazott időnként, hogy azt hiszi, valami szűzkislány vagyok (annyit tudott, hogy az első munka), amit nem értettem, de ráhagytam, mert úgy sejtettem, hogy ez talán még véd is. Az elején megkérdezte, hogy fáj-e, mondtam, hogy kicsit, aztán több szót egy ideig nem is váltottunk. Nem volt durva, de nem is óvatoskodott, az aktus vége felé volt, hogy picit toltam el magamtól, akkor elvette a kezem és finoman lefogta, én meg próbáltam jobban elengedni magam helyette. Amikor végzett, megdicsért, hogy ügyes vagyok, ami elég furán hangzott. Nem tudom egyébként, hogy miért tűntem valóban elég kezdőnek még a szexben is, miért fájt, mintha még alig lenne tapasztalatom, de úgy hiszem, a helyzet miatt. Sok pasival dugtam már addigra, sőt már ott dolgoztam a szexszínházban is, tehát nem fizikai akadálya volt a dolognak, viszont maga az, hogy az első fizetős dugás, aminél nem tudom, mire számíthatok úgy igazából, valószínűleg annyira belém tette a feszkót, hogy elég görcsössé váltam tőle. A második menet már sokkal jobban is ment részemről, oldottabb voltam, szóval a teljes képet nézve nem maradt meg rossz emlékként. Az így szerzett pénzt a kezemben tartva azért voltak nagyon sokféle, fura érzéseim, kellett pár nap, míg már nem pörögtek a fejemben ezek a képek, a párbeszédek meg úgy az egész szitu. Ez volt az első softcore élményem, én így nevezem.

Az első hardcore már egészen más volt. Szerintem nem sokkal ez után történhetett, abban is az volt a megállapodás, hogy tart, ameddig tart, nem állapodtunk meg egy kőbe vésett óraszámban. Ő egy fiatalabb srác volt, aki előre jelezte, hogy ő keményen szereti csinálni. Felvett a városban a megbeszélt helyen, rögtön lesmárolt, ami közben megharapta a számat belülről valahogy, és annak nem örültem, de egyébként egy iszonyú jó fej, energikus, laza pasi volt, akivel már pár perc után olyan érzés volt, mintha régi haverok lennénk, és nem egy munka lenne, hanem csak együtt lógnánk, készülnénk egy dugós estére. Megálltunk egy boltnál piát venni, bort és tequilát, ezeket én választottam, rám bízta. Elautóztunk egy tényleg nagyon kicsi, családi házhoz, közben megtudtam, hogy az csak valamiféle hétvégi zug, ne számítsak összkomfortra, egyetlen szoba van benne, egy kis konyha és egy még kisebb mosdó és ennyi. Nekem jó. Megmutogatott mindent abban az icipici lakban, és a végén csak egy kisebb fényt kapcsolt a szobában, aminek jól állt a sötétség, szóval ezt értékeltem. Arra kértem, adjon öt percet, amíg felkészülök, a srác udvariasan kiment az udvarra, aztán amikor kész lettem, kiszóltam neki, hogy na mit iszik: bort vagy tequilát? Lehúztunk pár felest együtt, közben indított zenét is, majd nekem esett, de tényleg erre ez a legjobb kifejezés: nekem esett, olyan hévvel, szenvedéllyel vagy nem is tudom, minek nevezzem, hogy onnantól kezdve órákon át fogalmam sem volt róla, mi történik, csak úsztam az árral, ő pedig mint egy gép, olyan volt és nem fáradt. Szerintem a világ összes pózában csináltuk, mélytorkozás, anál is, és semmi rendszer nem volt benne, ötlet ötletet követett, csak ő irányított, dobált az ágyon, forgatott, még egyszer kézen is álltam az ágy mellett, és egyébként mocskosul fájt, mégis voltak olyan pózok, pillanatok, amikor azt éreztem, hogy el tudnék menni, aztán annak vége lett, szóval egy hullámvasúthoz hasonlított az aktus. Több órán át tartott ez, amikor végre kicsit megálltunk. Ittunk még, majd körülnéztem és láttam, hogy a lepedő elég sok helyen véres. Ő is látta. Kérdezte, hogy belőlem jön? Benyúltam, de a kezem nem lett véres, úgyhogy mondtam, hogy ezek szerint nem. Erre fel elgondolkodott, hogy lehet, belőle, mert az egyik póznál fogaztam, és azt eléggé érezte, kérdeztem, miért nem szóltál, hát mert attól még jó volt. Szóval aztán ezt ennyiben hagytuk, de persze sejtettem, hogy az belőlem jött. Úgy 15-20 perces szünetet tarthattunk, aztán mondta, hogy folytassuk, amihez sok kedvem nem volt, de hát ez van. Kötözős szexet akart, mert eredetileg abban egyeztünk meg, hogy az is lesz, csak azt a témát addig mégsem hozta fel, de akkor eszébe jutott. Mielőtt megkötötte volna a kezem a hátam mögött, jól bekentem magam síkosítóval, mintha az életem múlna rajta. Onnantól kezdve úgy fájt minden mozdulat, hogy az elmondhatatlan, szörnyű volt. Azt hiszem, az is nagyon sokat elvett, hogy már tudtam, hogy vérzek, ez a gondolat befészkelte magát a fejembe. Furcsa, mert érzetre nem volt különbség a csak simán durva, fájdalmas szex és a vérzősen fájdalmas szex között, és mivel korábban még majdnem orgazmusom is volt, nem gondoltam, hogy szakadtam is. Nagyon nyomorultul éreztem magam és csak vártam, hogy vége legyen. Eljött az a perc lassan, befáradt, már sokkal hamarabb, mint első körben, talán egy óra telhetett el. Csak feküdtünk egymás mellett, én még mindig megkötve, mert szerintem úgy tervezte, hogy még folytatja, csak nem bírta. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy szuszog. Bealudt. Hála Istennek! Szerintem egy kicsit én is, mert nagyon elfáradtam, aztán felébredtem és felültem, amivel őt is felébresztettem, de mintha nem érzékelte volna, hogy mennyi idő telt el, talán csak azt gondolta, hogy egy pillanatra bealudt, visszahúzott az ágyra, rám feküdt és be akarta fejezni, de már nagyon erőtlenül, csak úgy elvből. Nem igazán jött össze, akkor megint csak lefeküdtünk egymás mellé, megint bóbiskolt időnként, de már nem aludt be huzamosabb időre, magához téregetett, és kérte, hogy szopjam le, de úgysem volt jó, akkor megint csak lefeküdtünk, magához nyúlt kicsit, aztán mégis odahúzta a fejem csak így, fekvő pózban, aztán megint verte, megint szopjam, és ezzel így elvoltunk egy ideig, tényleg teljesen szánalmasan, nulla energiával, nem is lett belőle semmi, valamikor csak úgy feladta. Eloldozott, kicsit még aludtunk, addigra már javában pirkadt, és mondtam, hogy menjünk, az úton már egészen felébredt, azon örvendezett, mennyire jó volt az este, és hogy muszáj lesz még ilyeneket csinálnunk, úgyhogy hívni fog még, és végül kitett a lakásom előtt. Keresett is egyébként már a következő héten. Annak örültem, hogy számára ez ennyire pozitív volt, ezért is gondolok rá vissza úgy, mint egy alapból bazi rossz élményre, de a lelkesedése miatt az emberre magára pozitívan. Igazából egy nagyon kedves srác volt.

Az első gangbang és egyéb élmények talán külön posztot igényelnek, úgyhogy most azokra nem térnék ki. A tanulság szerintem csak annyi, hogy a kezdet mindig nehéz és szerencsefüggő, volt, amiben megvolt, volt, amiben kevésbé. Viszont hamar lehet alkalmazkodni, tanulni, okosabban felkészülni, és akkor a nehézségeken hamar túllendül az ember és profivá válik, aminek része az is, hogy megtanulja saját magát is szórakoztatni és egyre inkább érzi, hogy minden, ami történik, az irányítása alatt áll.