Ugrás a fő tartalomra

Mi a fene bajuk van ezeknek?

Ez most egy olyan poszt lesz, amit valószínűleg az a pár olvasóm, aki van, érteni sem fog, és ennek kivételesen talán még örülök is. Próbálok rövid lenni, csak kiírom magamból, ami épp nyomaszt.

Szóval engem mindenféle mocsári lúdvércek már bevádoltak azzal, hogy csak unalomból kitaláltam magamnak egy betegséget, hogy addig se az ő eltitkolt vagy letagadott mentális defektjeikkel kelljen foglalkozniuk. Sosem lényeges, hogy ki mit gondol, ellenben az igen, hogy aki úgy jár, mint én, hogy hirtelen információra van szüksége a témában, az megkapja. Ha épp engem dob ki valakinek a google (nem fog amúgy), akkor tőlem. Tudom, milyen fontos ez, mennyi minden múlik a gyors reagáláson. Viszont azt tisztázzuk időben: ez mindössze ennyi. Egy mentális betegségről beszélünk, ami távol áll attól, hogy túl érdekes vagy trendi legyen.

A kifakadásom oka, hogy amikor nekem ebben a bizonyos időszakban eligazításra volt szükségem, nagyon sok hasznos tippet, tanácsot kaptam egyes youtuberektől, az egyik rendszer videóit talán már korábban linkeltem is. Néha beleolvasgattam a kommentekbe és láttam a nézőszámon, hogy magas; ennek örültem, mert tudom, hogy ezek az emberek képtelenek a betegségeik okán bármiféle állást vállalni, tehát tök jó, hogy megélnek az ismeretterjesztésből. Gondoltam naivan. Aztán persze pörgetni kell a showt, egy üzlet lesz belőle. Ez a rendszer, akit követtem, összejött egy másikkal Amerikából, óriási szerelem, sok közös video, kép, én is lájkolgattam őket, mert a szerelem mindig szép. Aztán most rájuk szakadt az ég, kiderült, hogy a nagy szerelem valami elbaszott perverz, akinek azt sem szabad elhinni, amit kérdez. Röviden ennyi a lényeg.

A megdöbbentő az, hogy ezeknek rajongóik vannak. Ezek témák a Redditen (ahol életemben talán ötször jártam, legutóbb most, hogy megnézzem, mi az isten folyik itt), ők ezen elcseszett idők rocksztárjai, vagy inkább Kardashianjei, akik arról híresek, hogy mentális betegek. Ennyi, baszd meg! Semmi többet nem tettek le az asztalra, mégis internetes szupersztárok, akiknek nem csak követőik, hanem fanatikusaik vannak, akik cuki rajzokat készítenek a védelmező alterekről, csak mert fiatal, huszonéves fiúk. Erre nedvesedik a nagyibugyi.

Hogy a faszba jutottunk idáig? Az elfogadás, a tanulás jó dolgok, de mi ez a bizarr, eszeveszett rajongás? Mire fel? A világ tele van nagy koponyákkal: tudósokkal, orvosokkal, fizikusokkal, biológusokkal, mérnökökkel, és ezeknek a nyomorultaknak mentális beteg emberekért kell halálosan rajonganiuk? És csodálkoznak aztán, hogy az elbaszott emberek elbaszottul is viselkednek? Jó reggelt! Megreccsent az alterverzum, a DID mégsem csak egy rózsaszín álom cuki kismacska alterekkel és homoerotikus jelenetekkel.

Aztán leesik a tantusz, most leesik végre, hogy miért óbégatja azt mindenki, hogy a DID-t úgyis csak hazudják az emberek. Mert ez megy! Mert ebből pénzt lehet csinálni, ez keresett a youtube-on, ez influenszerré tesz az instán, ez üzlet. A kevésbé szerencsések aztán csak próbálkoznak, valóban feltűnési viszketegségből. A szakember meg szűrje ki, ki valódi. Bízom benne, hogy olyan messzire nem mennek el, hogy terapeutákat, pszichológusokat, pszichiátereket meg tudnak vezetni, viszont így már hajlok arra, hogy elismerjem: nem véletlen ez, hogy az USA-ban jóval többen kapják meg ezt a diagnózist, mint Európában, ha egyszer a tinik és a fiatal huszonévesek jó része bármit megtenne, hogy erre karriert építsen. 

Ezt így emésztgessük. A disszociatív identitászavar egy létező, ám rendkívül ritka mentális betegség, aminek megvannak a maga veszélyei, nem normális állapot, és még én is beleestem abba a csapdába, hogy már csak önnyugtatásképpen túl sok kedves vagy pozitív hozadékát emeltem ki. Ennek itt most véget vetek, mert ebben nem veszek részt, van erre elég hülye az interneten, már ha még mindig jóindulatúan elhiszem, hogy nem hazudnak. Kérlek, sose támogass olyat, aki ebből pénzt akar csinálni! Van pár jó blog, megtalálod őket magadtól, magyarok is, ingyenesek, szar a design, a kutya sem kíváncsi rájuk, kisemberek, nem youtube sztárok, nem tökéletesek, de fontos dolgokat mondanak mindenfajta érdek nélkül. Bármilyen témában találsz, nem csak ebben.

Ami viszont ennél is fontosabb, hogy a nap végén magaddal foglalkozz, a saját lelki problémáidat, esetleges személyiségzavaraidat kezeltesd és tartsd kordában, és inkább azoknak olvass utána. Talán belőlük még nem csináltak divatot, így azt kaphatod, amire valóban szükséged van.

Megjegyzések

  1. Örülök ennek a posztodnak, mert mások számára is tök világossá teszi, hogy nem vetítesz. Aki ezek után is azt hiszi, az csao vagy feyelilo, vagy ugyanolyan hülye, mint ők.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megasztár 1. rész

Mint azt tudjátok, főállásban csoportszexszel foglalkozom, 1:1 felállást jóval ritkábban vállalok el, egyszerűen, mert nem éri meg anyagilag. A kettecskén szex legtöbb esetben egy filler . Komolyabb munka előtt vagy után, esetleg két nagyobb akció között, ha épp már úgyis arra járok, ha épp úgyis hosszabb üresjárat lenne, ha épp többet fizet érte, mint indolt volna, vagy a csoportból valaki privátba akar menni... olyankor belefér. Átgondoltam, miféle felkéréseim is voltak az elmúlt időszakban, gondoljatok rá úgy, mint a Megasztár 1. részére, tudjátok, amikor némely versenyzőtől egyszerűen csak annyit kérdeznétek, hogy " de miért? " Az önjelölt pornósztárok Vannak ezek a fickók, akik gyűjtik a dugásaikról készült felvételeket, egy részük csak saját magának, a többiek pedig, feltételezem, meg is osztják ezeket az ismerőseikkel vagy beküldik pornóoldalaknak (pedig az tiltott), emiatt az egész csak arról szól, hogy ők a saját jövőbeli énjüknek próbáljanak megfelelni, an

Életjel

Gáz, hogy egy hónapja posztoltam utoljára, pedig azért zajlott az élet, csak hát a lustaság, nem a blogból élés, mint rosszabb helyeken... :) Ott tartottam legutóbb, hogy van ez az élményhajhászat projekt, amiről a német kolleginák csupa szépet és jót mondtak, hogy igen, van rá érdeklődés, izgalmas találják a vevők az ötleteket, sajátokat is hoznak. Pár hétig teszteltük, de már az első héten látszott, hogy ez egy működő dolog lehet, úgyhogy nekiálltunk mi is, hogy törvényes keretek között megvalósítsuk. És persze itt kezdődtek a problémák! Mert nem úgy van az, hogy csak kitalálod magadnak és csinálod, ahogy jónak látod, dehogy! Létre kell hoznod egy új céget, meg kell felelned különböző követelményeknek és előírásoknak, hiszen többek között utaztatsz, vendéglátózol, programszervező vagy, biztosítást kell kötnöd, felelősséget kell vállalj minden apróságért te magad. Még az sem mindegy, hány fokot fúj az autó klímája, amivel a vevőt elviszed a helyszínre, na itt kaptam agyfaszt, de

Pasiügy

Az egyik legzavaróbb dolog az emberekben, hogy amikor a barátomat említem, rögtön megjelenik előttük egy kép valami striciről. Vagy egy kidobóról. Vagy valami kokós bűnözőről. Igazából mindennek képzelik, ami rossz, mert mi más lehetne egy pasi, aki prostival jár? Az én párom messze áll ezektől a karakterektől, de az biztos, hogy egy egyedi és megismételhetetlen hópihe. Teljesen átlagos, kisvárosi családban nőtt fel, igazi nyárspolgárok a szülei, amivel ő nem tud azonosulni. Ő nem az a típusú ember, akinek egyébként nagyra törő vágyai volnának, nem akarta soha bejárni a fél világot, nem akart hihetetlen karriert befutni, nem akart kacsalábon forgó palotát és luxusautót, csak ösztönösen, hogy szeret élni és azt igyekszik megvalósítani. Ha munkáról van szó, ő az év dolgozója - szó szerint, egyszer tényleg megkapta a plecsnit. Az a fajta, aki sosem késik, aki mindig bevállalja a túlórát, aki utálja a lógósokat, a link alakokat, a hazugokat, a folyton kifogásokat keresőket, megveti ők

Ez húzós lesz (1. rész)

Nem, még mindig nem arról fogok írni, amit amúgy egyes emberek már találgattak, azaz hogy mi durvát is csináltam a múltbeli munkám során, ami után hosszú szabira mentem. Nem, nem, nem, azt lezártam, átrágtam, nem éri meg megosztani, bocs. Viszont hosszú poszt lesz és egész másról fog szólni, illetve úgy is fogalmazhatnék, hogy valami olyannak a kezdete, amiről inkább egy tök új blogot kellene nyitnom. Ez tervben is van, mert totál nem illik ennek a profiljába az egész, már ha van olyanja neki, amiben szintén nem vagyok biztos. Általában csak firkálgatok mindenféléről. :) Ezt még átgondolom. Amiről én úgy döntöttem, hogy írni fogok ezentúl (ide vagy máshova), az egy olyan probléma, sorsfordulat, ami még nekem is új. Relatíve. Fél éves körülbelül, már amióta ezzel foglalkozom aktívan. Kérem ezért azt, aki olvassa, hogy ne tekintsen úgy erre az irományra, mint valami tudományos beszámolóra, vagy egy mindenre választ adó posztra, mert én még nem vagyok ott. Összeszedem, amit t

Nem tudok kitörni

Ez az a mondat, amit már mindenki ezerszer hallott, dokukat is forgattak belőle, és engem személy szerint halálra idegesít. Miért? Mert kamu. Hagyjuk most az egyedi eseteket és a kényszerítetteket, akik a prostituáltak között egyébként is a kisebbség, valójában a kurvák 90%-a önkéntes. Boncolgathatjuk, mit jelent az önkéntesség, lehet, hogy van benne gazdasági kényszer, de ennyi erővel az utcaseprő és az árufeltöltő is megmentendő, az emberek többsége sosem lesz teljesen elégedett a munkájával vagy a társadalmi státuszával. A prosti legalább jól keres, igen, még a sarki is ahhoz képest, hogy saját erejéből mennyit kaparna össze a csavargyárban. A nem tudok kitörni a valóságban azt jelenti, hogy "nem igazán vagyok kibékülve a helyzetemmel, ciki ez a meló, de még nem ajánlottak olyat, ami miatt kiszállnék", vagy még ennyit sem. Elmesélek egy történetet, ami ismerősi körön belülről jön. Van egy német, barátnőfílinges prosti, aki EU-n kívüli országból származik, eredet