Van ez a petíció, hogy vegye ki a Netflix a kínálatából a Széttörve c. filmet, mert sértőn ábrázolja a DID-t. Bővebben itt olvashattok erről.
Igazán nem szeretnék ezzel az üggyel foglalkozni, csak azért írok róla ennyit is, mert többen kérdezték már, egyetértek-e ezzel a követeléssel.
Röviden: nem.
Bővebben: nem tiltanám meg, hogy készüljenek ilyen filmek, ha rajtam múlna, viszont azt nem értem, miért kell a valódi mentális betegséget belerángatni a történetbe, és azzal gyakorlatilag elásni mindazokat, akiket személyesen is érint.
Mert való igaz, hogy a mozi negatívan ábrázolja a disszociatív identitászavart, és az altereket is elég gagyin vagy legalábbis creepyn játssza a csávó. McAvoy be is vallotta, hogy sosem ült le beszélgetni egy rendszerrel sem, YouTube videókból utánozta az altereket. Akad egyáltalán ANP a történetben?
De ha ennyi volna, senki egy szót sem szólna. Nagyobb probléma, hogy mivel egy horrorról/thrillerről van szó, csak annyit mutat be a DID-ből, amennyit "muszáj", amennyi kiegészíti, építi a sztorit, féligazságokat hagy lógni a levegőben, ezáltal félrevezető. Nem emeli ki, hogy egy védelmi rendszer, hogy az alterek nem "csak úgy" léteznek, hanem meghatározott feladataik vannak, mégpedig a host segítése. Nem beszél arról, hogy a "rossz alterek" azért léteznek, hogy emlékeztessék a rendszert az elszenvedett traumára, illetve maguk is hordozók és sérültek, akik a többiek figyelmére, gondoskodására vágynak, nem pedig kívülállóknak ártani. A filmben gyakorlatilag olyasmi történik, hogy a persecutorök összefognak és létrehoznak valami szörnyet, az ilyesmi nem kicsit áll távol a valóságtól.
Továbbá az orvostudomány már meghaladta a "széttörés", hasadás elméletét, szóval maga a cím is irritáló. A structural dissociation theory szerint egy ember személyisége 6-9 éves kor környékén "áll össze", addig a különböző érzelmek és emlékek más-más alterekben raktározódhatnak, akik aztán egybeolvadnak, így alakítva ki az egy, egészséges személyiséget. A trauma azonban ezt a folyamatot megakasztja. Hallottad ezt a filmben? Na ugye.
Igen, biztosan vannak olyan esetek, amikor a rendszer nem jól működik és a legrosszabbat hozza ki mindenkiből, mert nem figyelnek egymásra, önzők, nem látják el a saját feladataikat, csak amikor egy film ezt kimaxolja, az nem kicsit stigmatizálja az érintetteket.
A másik, amiért ártó a film létezése a rendszerekre nézve, az, hogy ez egy fiatalok körében népszerűvé vált produkció, valamiféle abszurd szuperhősfilm, tehát nézői többsége fiatal, ahogy a DID is leggyakrabban tinikor vagy huszonév környékén produkálja az első tüneteket, szóval ezerrel nehezíti a beilleszkedést, táptalajt biztosít a bullyingnak, kirekesztésnek, félelmet táplál a kortársakban, csak mert annyi jön le, hogy adott illető veszélyes lehet, hiszen ki tudja, milyen szándékai vannak a személyiségeinek.
A film folytatása, a Glass még ennél is nagyobb agyfasz a fényvillanásra egy másodperc alatt váltó alterekkel. Semmi disszociáció, zavartság, fejfájás, kimerülés (az agyad egy perc alatt kisülne a valóságban ennyi switchtől), csak a tömény gonoszság és támadó attitűd, hát igen, ilyen egy valódi fikció. :)
Mert való igaz, hogy a mozi negatívan ábrázolja a disszociatív identitászavart, és az altereket is elég gagyin vagy legalábbis creepyn játssza a csávó. McAvoy be is vallotta, hogy sosem ült le beszélgetni egy rendszerrel sem, YouTube videókból utánozta az altereket. Akad egyáltalán ANP a történetben?
De ha ennyi volna, senki egy szót sem szólna. Nagyobb probléma, hogy mivel egy horrorról/thrillerről van szó, csak annyit mutat be a DID-ből, amennyit "muszáj", amennyi kiegészíti, építi a sztorit, féligazságokat hagy lógni a levegőben, ezáltal félrevezető. Nem emeli ki, hogy egy védelmi rendszer, hogy az alterek nem "csak úgy" léteznek, hanem meghatározott feladataik vannak, mégpedig a host segítése. Nem beszél arról, hogy a "rossz alterek" azért léteznek, hogy emlékeztessék a rendszert az elszenvedett traumára, illetve maguk is hordozók és sérültek, akik a többiek figyelmére, gondoskodására vágynak, nem pedig kívülállóknak ártani. A filmben gyakorlatilag olyasmi történik, hogy a persecutorök összefognak és létrehoznak valami szörnyet, az ilyesmi nem kicsit áll távol a valóságtól.
Továbbá az orvostudomány már meghaladta a "széttörés", hasadás elméletét, szóval maga a cím is irritáló. A structural dissociation theory szerint egy ember személyisége 6-9 éves kor környékén "áll össze", addig a különböző érzelmek és emlékek más-más alterekben raktározódhatnak, akik aztán egybeolvadnak, így alakítva ki az egy, egészséges személyiséget. A trauma azonban ezt a folyamatot megakasztja. Hallottad ezt a filmben? Na ugye.
Igen, biztosan vannak olyan esetek, amikor a rendszer nem jól működik és a legrosszabbat hozza ki mindenkiből, mert nem figyelnek egymásra, önzők, nem látják el a saját feladataikat, csak amikor egy film ezt kimaxolja, az nem kicsit stigmatizálja az érintetteket.
A másik, amiért ártó a film létezése a rendszerekre nézve, az, hogy ez egy fiatalok körében népszerűvé vált produkció, valamiféle abszurd szuperhősfilm, tehát nézői többsége fiatal, ahogy a DID is leggyakrabban tinikor vagy huszonév környékén produkálja az első tüneteket, szóval ezerrel nehezíti a beilleszkedést, táptalajt biztosít a bullyingnak, kirekesztésnek, félelmet táplál a kortársakban, csak mert annyi jön le, hogy adott illető veszélyes lehet, hiszen ki tudja, milyen szándékai vannak a személyiségeinek.
A film folytatása, a Glass még ennél is nagyobb agyfasz a fényvillanásra egy másodperc alatt váltó alterekkel. Semmi disszociáció, zavartság, fejfájás, kimerülés (az agyad egy perc alatt kisülne a valóságban ennyi switchtől), csak a tömény gonoszság és támadó attitűd, hát igen, ilyen egy valódi fikció. :)
Nem fér a fejembe, hogy hollywoodi produkciók forgatókönyveibe miért kell beleírni igazi, létező országokat, népeket, betegségeket, ami sok esetben mindössze arra jó, hogy a közvéleményt ellenük hergelje. Nem volna kevésbé hiteles attól egy mű, hogy egy, az alkotók által kitalált nemzet állampolgárai a terroristák.
Ennyi volna szerény véleményem az ilyesmiről, viszont a betiltatási hullámot nem támogatom, mert valamin valaki mindig megsértődik, tehát ennyi művészi szabadságot meg kell hagynunk a filmkészítőknek, még ha ez azzal is jár, hogy mi személy szerint magyarázkodhatunk aztán az ismerősöknek. (Amikor először láttam a Splitet, még nem is tudtam a betegségemről, szóval így különösen érdekes ma visszatekinteni a sztorira.)
Ha hiteles "DID-s filmet" ajánlhatnék, akkor - bármily meglepő is ez - az Én és én meg az Irént nevezném meg, igaz, ők ott skizofréniaként diagnosztizálják. Abszurd a történet, de jól mutatja be a host és a védelmező kapcsolatát, motivációit, trauma nyomait, rendszerfeladatait, a test eltérő használatát, az emlékek szétválását stb., továbbá arra is kitér, hogy az elfojtott agresszió is felszínre hozhatja. Nem hibátlan, de közelít a valósághoz, és nehéz benne bármi sértőt találni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése