Egy olyan témán gondolkoznék most hangosan, ami a külföldi blogokat, kommentszekciókat, meg úgy általában a közbeszédet eluralja, én mégsem tudtam komolyan venni soha úgy igazán, mármint nem éreztem jogosnak egymás fejéhez baszkodni, hogy ki van privilegizált helyzetben és ki nincs. Nemrég egy kommentben is felvetődött a gondolat, amely kapcsán megkérdeztem néhány ismerőst, hogy egyetértenek-e azzal a kijelentéssel, hogy mondjuk személy szerint én privilegizált helyzetben vagyok, és jött pár "igen" válasz, és ilyenkor érdemes elgondolkodni, mindig azt mondom. Nem csak nekem, hanem úgy általában mindenkinek, kicsit megvizsgálni ezt a dolgot közelebbről.
Nem szeretem, ha valaki ezzel jön, mert úgy gondolom, hogy egy ilyen mondattal gyakorlatilag elhazudja a másik ember által, önerejéből elért eredményeket. "Nem nagy dolog, kislányom/kisfiam, hogy ötösre érettségiztél matekból, hát fehér vagy, jó családból származol és apád az IT szektorban dolgozik, mire fel várnád a vállon veregetést?" Kurvára motiváló, mi? Szóval szerintem akkor is el kell ismerni az eredményeket, ha nem hátrányos helyzetből indult a másik, hisz tett érte, nem repült a sült galamb az ő szájába sem.
Amerikában rögtön a képedbe vágják a bőrszíned alapján, hogy "neked könnyű", már ha fehér vagy. Pedig gondoljunk például Eminemre. Igen, nyilvánvaló, hogy vannak "beleszületések a tutiba", emberek, akiknek úgymond csak megszületni volt nehéz, de ez azért ritka. És ha így nézzük, mindenki előnyösebb helyzetben van valaki másnál a bolygón, például egy USA-ban vagy Nyugat-Európában élő afro-amerikai privilegizált helyzetben van egy Fekete-Afrikában élőhöz képest.
Ha a saját életemet nézem, akkor azt látom, hogy is-is. Van, aminek köszönhetően előnyből indultam, pl. nő vagyok (szerintem a mai világban ez előny), fehér bőrű, szőke hajú, kék szemű, relatíve fotogén, nincs semmi külsőt csúfító vagy szervi betegségem (elvileg), papíron keresztény, középosztálybeli, félértelmiségi (vagy hát mit mondanak arra, ha az egyik szülőd diplomás?) családból származom, nagy családi házból, saját szobával, két autóval, nagy kerttel az egészséges vidéki levegőt beszívva, és saját termesztésű zöldséget, gyümölcsöt majszolgatva. Ez mind előny. Hátrány: diszfunkcionális család, ebből adódó súlyosabb problémák, családi tragédia, városi gyerekek lehetőségeihez képest valamennyivel kevesebb (pl. 14 éves koromig nem tanulhattam olyan nyelvet, amit szerettem volna, meg talán nem is tanítottak olyan minőségben, mint kellett volna stb.), és hát még akár azt is említhetjük, hogy azért Kelet-Európa nem a világ közepe. Kívülről nézve azt mondom, hogy nem egyértelmű a helyzet, azaz hogy valóban előnyből indultam-e vagy sem. A való élet általában így néz ki, ritkák a szélsőségek, mindenkinek jut ebből és abból is.
Mindez, amit felsoroltam, nem eredmény, legalábbis semmiképp sem saját, ez az, amibe születünk, ahogy születünk. Igen, sokan már ezen a ponton rábasznak, tudom, viszont a sikerhez ez kevés. Ezen a pontom sokan az úgynevezett belső tulajdonságokat rángatják elő, például hogy neked megvan a kellő magabiztosságod, te ki tudsz állni magadért, megvan a magadhoz való eszed, de hát nem mindenkinek. Ezek többsége viszont már olyasmi, amiért az emberek megküzdenek önmagukban, önmagukkal. Nem mutatod a bizonytalanságot, nem beszélsz a kételyeidről, félelmeidről, megbánásokról, harcaidról. Ez különösen nehéz olyan ember számára, aki olyan helyről jött, ami nem volt arra alkalmas, hogy "embert faragjon belőle", tehát reálisan lássa a jó és rossz tulajdonságait, tele van szorongásokkal, nehezen ismeri fel, miben tehetséges, mi a fejlesztendő, hisz önmagában bízik a legkevésbé. Az egészséges, szerető, támogató család hiánya jelenti az egyik legnagyobb hátrányt az életben, mégsem vesszük ezt komolyan, helyette emlegetjük a szegénységet vagy a rasszt.
Az a sokat emlegetett természetes ész ahhoz kell, hogy lehetőleg ne navigáld be magad mélyen a faszerdőbe, tehát nem kéne kikötni egy bántalmazó kapcsolatban, vagy éppen önként ellehetetleníteni magad anyagilag, mert akkor épp jó ötletnek tűnik, hogy ne dolgozz, csak várd haza meleg vacsorával a családfőt. Erre mondják, hogy áldozathibáztatás, pedig ez sok esetben saját döntés eredménye. Ehhez kapcsolódó poszt valamelyest korábbról a Nem tudok kitörni, na az is valami ilyesmi. Nem mindenki áldozat, aki a végén annak érzi magát, mert ha kicsit megkapargatod a sztorit, kiderül, hogy aktívan tesz vagy tett ő a nyomoráért. Igen, mondhatjuk, hogy az is hátrány, ha valaki hülyének születik, de arról ki tehet? A probléma a privilegizált helyzetet emlegetéssel, hogy úgy állítja be az életet, mintha valaki más folyton hibás volna. Van, amikor egyszerűen senki sem az.
Szóval nem arról van szó, hogy józan fejjel ne látnám be akár én vagy bárki más, hogy vannak olyanok, akiknek kevesebb jó jutott, másoknak pedig több, viszont ugyanennyiszer hozzáfűzhetjük azt is, hogy ez kifogásnak azért kevés. Az egyénnek mindig van felelőssége a saját sorsa alakulásában, meghozza vagy épp nem azokat a döntéseket, amik eljuttatják A pontból B-be.
"We all make our choices. And those choices, they put us on a road. Sometimes those choices seem small, but they put you on the road. You think about getting off, but eventually you're back on it. And nothing... nothing can be done about that."
"We all make our choices. And those choices, they put us on a road. Sometimes those choices seem small, but they put you on the road. You think about getting off, but eventually you're back on it. And nothing... nothing can be done about that."
A lényeg szerintem, hogy nőnek lenni előny! (esztétikus, jó külsővel meg főleg)
VálaszTörlésA lányokat általában tizenéves kortól körülrajongják, próbálnak a kedvükre tenni. Önkéntelenül is az egójukat hízlalják, hiszen örülnek ha egy ilyen 'aranyos' csajjal dumálhatnak.
A fiúkat viszont többségében csak megtűrik, és nem mindig veszik emberszámba. Mind a gimnáziumban, mind az első munkahelye(ke)n 2x elején.
Bármilyen kapcsolat (nem pár-) építésénél szintén női előny van. Egy nő elég ha 'csak' normális, kicsit odafigyel, máris mennek a pozitív visszajelzések. Egy férfinak gyakrabban kell 'vért izzadnia'.
Én most 35 vagyok, és tizenéves korom óta ezt látom magam körül..
És nem hiszem el, hogy a feministák jó része ne tudná; csak épp élvezik az aránytalan hátszelet.
Nem érzem sem privilégiumnak, sem sorscsapásnak a női mivoltomat. Szerintem nagy vonalakban ugyanannyi előny meg hátrány jut nekünk is, mint a férfiaknak, csak éppen más-más területeken.
TörlésEl tudom képzelni, hogy kívülről a folyamatos kedveskedés a nőkkel szemben, kívánatos helyzetnek tűnhet, és azt is tudom, hogy sok nő valóban élvezi. Viszont egyre többen vagyunk, akiknek ez nem kellemes. A bókolás, a körülrajongás rögtön beviszi a szexualitást olyan helyzetekbe, ahol annak semmi keresnivalója. Mert az a férfi, aki bókol, akár öntudatlanul is azt jelzi, hogy szexuálisan vagyok vonzó, nem csak úgy, általában emberként szimpatikus.
Most olyan helyen dolgozom, ahol az egyenlőség a vállalati politika, vagyis nem szokás bókolni meg udvarolni, és nem szokás megsértődni azon, ha nem kap valaki virágot nőnapra. Nem hogy nem hiányzik a kedveskedés, de egyenesen jól esik a hiánya. Tudom, hogy ha a férfi kolléga megdícsér, akkor valamit jól csináltam, nem csak udvarolni akar. Nekem sokkal könnyebb így.
Köszi, hogy elolvastátok és hozzászóltatok!
TörlésA poszt nem igazán a nők vagy férfiak privilegizált helyzetéről szól kifejezetten, hanem sokféle élethelyzetről, amit mások szívesen bélyegeznek kiváltságosnak. Szóval pl. akár rasszok közötti ellentétről, tanult-tanulatlan, gazdag-szegény stb., illetve hogy ez gyakran olyankor is kifogás, amikor véleményem szerint nem igazán áll meg annak. A szorgalom hiányát nem pótolja, ha valaki úgymond nem kiváltságos, ahogy a privilegizált helyzet sem jelent automatikusan sikert, illetve kívülről nehéz is eldönteni, ki is van valójában abban.
Külföldi blogokon a többség azonnal ezzel jön számos téma kapcsán, ami mára elég zavaróvá vált már. Sokan úgy kezdik a mondatot, hogy "tudom, hogy én privilegizált helyzetben vagyok fehérként" és hasonlók. Csak, mert valaki fehér, még nem biztos, hogy abban van, erre hoztam példaként Eminemet, akit azért sokan ismernek és tudják, honnan jött.
A "Wake The Fuck Up" posztom alatt is zajlott egy rövidke párbeszéd erről, egy kommentelő úgy érezte, hogy én leszóltam a háziasszonyokat, csak mert nem értettem meg, hogy nem mindenkinek alap az, ami nekem, vagy nincsenek olyan lehetőségei. Egyértelmű, hogy nem mindenkinek vannak, viszont ez gyakori "olcsó kifogás" is bizonyos elszúrásokra, önmaguk faszerdőbe navigálására, épp erről szólt az a kis írás, hogy ne bassz ki magaddal, te nő! Legalább az ne csinálja, akinek lehetősége volna átgondolni az életét és meghozni jobb döntéseket még akkor, amikor nem késő.