Szemét posztnak érződik majd, amiért előre is sorry not sorry. Nem célom bárkit szégyeníteni, nem arról van szó, mindössze a saját, egyedi, erős ellenérzéseimről, amikről viszont beszélnék a szólásszabadság jegyében. Mindemellett természetesen tartom, hogy mindenki úgy él, ahogy szeretne, mert az mindennél fontosabb a mentális egészsége érdekében. Csak hát nem egymást fogjuk megtalálni.
Fasznak kell előre magyarázkodni!
Tehát egy szubmisszív, azaz (az ágyban) behódoló, alárendelt pasas a szememben nem férfi, nem volt, nem lesz, lehetünk barátnők. Az agyam valahova a homoszexualitás környékére helyezi ezt, jókat beszélgetek velük, édes pofák, férfias nők, nőies férfiak, szexuálisan sosem fogunk közeledni egymáshoz, azt megígérhetem. Pénzért sem, mert ha olyasmit akarnék csinálni, amit sem testileg, sem lelkileg nem tudok élvezni, akkor elmennék aktatologatónak vagy a konzervgyárba, én nem vagyok domina.
A switchekkel, azaz azokkal, akik mindkét "szerepben" otthonosan mozognak, tehát időnként szubmisszívek, máskor dominánsak, ugyanez az ösztönszintű elutasítás van bennem. Nem, nem nem, szélsőséget ide nekem, a köztes nem jó, hagyjon békén!
Érdekes, hogy azzal még elvagyok, ha valaki elém áll és felvállalja, hogy életében egyszer kipróbálta férfiként férfival kíváncsiságból, még ha meg is dugatta magát, megtapasztalni, hogy az milyen, egye fene, még meg lehet érteni. Egyszer. A biszexualitást tehát hasonlóképpen elutasítom, esetleg olyan szituációval tudnék megbékélni, amiben a férfi akkora kan, hogy hobbiból hasonló kaliberű saját neműt aláz, de azért inkább ne.
Érdekes megfigyelés, nem csak saját, másoktól is hallom időnként, hogy aki switchnek tartja magát, valójában szubmisszív, ahogy a biszexuális is inkább homoszexuális. Buzik is mondják, hogy aki "uni"-nak bélyegzi magát, azaz elvileg dugni és dugatni is szeret, az szinte mindig passzív, csak így jobban hangzik, hogy szökőévente vagy jobb esetben teliholdkor előtör belőle a férfi.
Vannak még a vanilla pasik, hát ők férfiak, mert mid volna ellenük? Nekik elég a lekváros kenyér, nem gourmet-k (így kell írni vajon ezt? :), van ilyen, kevésnek kevesek, olyan együgyűek, de legalább nem nyomik.
Egy valami miatt a transz nőket kiemelném, mégpedig nem is saját rinya okán, hanem mert kezd probléma lenni épp ismerős férfiak számára, hogy ez az ultramodern világ ugyebár összemossa őket a menstruáló emberekkel (ahogy J.K. Rowling olyan szépen mondta: régebben volt nekik egy nevük, mármint hogy nők), aminek a folyománya, hogy sosem tudhatod, pinás vagy pöcsös csajt fogsz-e látni vagy kapni, ami miatt vannak mini idegösszeomlások. Ha egy nunira számítasz, mert arra buksz, akkor a gyomrod felfordul attól, ha valami csökevényes farkincát nyomnak a képedbe, női agy meg lélek ide vagy oda. Persze, ha pornóról vagy prostitúcióról van szó, külön kategória a transz, de képzeld el, hogy egy buliban egyre alapvetőbb, hogy 5 nőből 1-nek farka van, már ez is lelohasztó lehet sokak számára. Haver meséli, hogy benne van különböző "szexcsopikban", ahol napi szinten rengeteg transz pornót linkelnek vagy raknak be gifek formájában a heteroszexuális címke alatt, ő meg inkább csendben kilép, mert nem ilyen lovat akart ő, szórakozásnak ez nem az, alacsony vérnyomásra meg elég a kávé. Ez viszont már gáz, kurvára gáz, és megnéztem, igaza van, elkezdtem számolni, kb. minden ötödik "heteroszexuális" aktus valami eredetileg hímneművel volt. Megkérdeztem az admint, azt a választ kaptam, hogy nem teheti meg, hogy blokkolja ezeket a tartalmakat, nőknek számítanak, és ő lesz megbaszva, ha diszkriminálja őket és rajongóikat.
Szóval a szexualitás valahogy úgy működik, hogy bár elméletben elfogadhatsz mindent és mindenkit, munkatársként, barátként, családtagként, ám arra senki sem kényszeríthet, hogy olyanokkal dugj, akikkel nem passzolsz. Ez eddig oké, talán ezzel a mondattal még a harcos SJW-k többsége is (morogva) egyetért, de azzal már nem, hogy beszélj is róla, akkor legalább egy valakit biztosan megbántasz, az pedig elfogadhatatlan. Gondold, de csak a négy fal között. Ne izgulj rá, de ezt titkold.
6th Season. Live now, everywhere.
Szerintem nem szemét poszt. Mindenben igazat adok. Ezen a fura leszbikus transznő-pasin azóta se jutottam túl, hogy szóba került. Ez szerintem vagy a kreténség fullba nyomása vagy a rendszer meghackelése férfi-módra. Nem is tudom, melyik rosszabb.
VálaszTörlésEgy férfi testbe született női lélek, aki nőkkel akar szexelni, minden racionális megközelítés szerint mázlista: férfitestben olyan nőket is megkaphatna, akik nem vevők a leszbikus kapcsolatokra. Ha ehhez teljesen megváltoztatja a testét, akkor egyrészt kizárja azokat a csajokat, akik nem vonzódnak más nőkhöz és azokat is, akik vonzódnának, de idegenkednek a gondolattól és nem tudnak megbarátkozni a transznő-állapotával. Ez nekem felfoghatatlan. Furcsa ez az egész és túl van tolva.
Szerintem nem fog ez így menni, ha elfogadjuk, hogy az ember neme nem bináris, akkor kell erre megoldásokat találni: Legyen mindenféle kategória, ne az legyen, hogy a transznő is nő. Mert persze, társadalmilag nő, de mivel pubertás előtt nem végeznek nemátalakítást, ezért pl. a sportban előnyt élveznek azzal a pár éves izomépítő tesztoszteronnal (legalábbis az átalakulást követő pár évig) és az állapotuk egészségügyileg se ugyanolyan, kvázi betegek, mert ugyanúgy hormonpótlásra szorulnak, mint egy hashimotós vagy egy hasnyálmirigybeteg. Azt nem is részletezve, hogy a kialakított nemi szerveik sem pontosan ugyanúgy funkcionálnak. Nem gecizésből, de aki egy transznővel, transzférfival együtt akar élni szexuális kapcsolatban annak ezt joga van tudni és joga van előre ismerni a nehézségeket, amivel ez jár, és bizony joga kellene legyen nemet mondani erre. Nekem nem okozna gondot barátságot vagy munkakapcsolatot kialakítani transznemű emberekkel, ahogy nem okozott gondot homoszexuálisokkal se, de nem hiszem, hogy párkapcsolatnak bevállalnám. És kurvára nem hiszem, hogy ettől én terf meg gonosz lennék. Merthogy ugyanígy: nem hiszem, hogy akár szubmisszív, domináns vagy kisebb-nagyobb egészségkárosodással élő embert vállalnék, bármi is az aktuális neme. Lehet, hogy önző vagyok, de legyek. :)
Ez a transznő is nő amúgy nagyon hajaz nálam a vegán szalámira. Miért szalámi, miért egy meglevő húsipari termék nevét kell használni? Ha nem bináris valakinek a neme, akkor miért ragaszkodunk ahhoz, hogy a meglévő bináris rendszerben beszéljünk róla? Persze legyen full joga hozzá, hogy átalakuljon annak aminek szeretne, joga van olyan mértékig bonyolítania az életét, ahogy csak akarja, de a szabadsága itt véget ér: mások életét nem bonyolíthatja. Igaza van J.K. Rowlingnak, ne kelljen már körülírni, hogy néhány ember miatt, akit a génjei megtréfáltak és uterussal született, ne lehessen azt mondani, hogy a nők menstruálnak és körül kelljen írni a nő szót. Ha a transzférfit zavarja, hogy nőként hivatkoznak rá, mert menstruál, akkor igyekezzen ez ellen tenni, a legminimálisabb, amit megtehet, a hormontartalmú spirál használata, amellett sok "menstruáló személynek" nem jön meg a menzesze. Problem solved. Aki meg transznő és van menzesze (nem tudom, hogy ez lehetséges-e), az örüljön neki, hogy nőként hivatkoznak rá.
Jó, amit írsz, Orsi, tényleg olyasmi ez, mint a vegán szalámi. :)
TörlésEz az elfogadásdolog nagyon nehéz. Egyrészt van egy olyan elvem, hogy aki nekem nem árt, annak én sem fogok, tehát a kedvükért részt veszek abban a játékban, hogy legyenek akkor nők. Sőt még jó fejségből akkor is annak nevezem őket, ha épp nincsenek jelen, a neten is transz nőket szoktam mondani stb. Ha nekik ettől jobb, rajtam nem fog múlni. Másrészt viszont valójában nem tartom őket nőknek, mert férfiakat látok. Sminkelt, átalakított hímneműeket. (Ugyanezt gondolom a transz férfiakról is egyértelműen.) Talán az egyetlen, akit pl. agyban is nőként kezelek, az Kim Petras, mert benne nem látok pasit; ő nagyon fiatal volt a teljes átalakulásakor, még talán 16 sem, és szerencsés is pl. az arcával. Őt tudnám talán 100%-osan elfogadni nőnek, nincs bennem egy zsigeri ellenérzés, nem írja felül semmi ezt a gondolatot. Élőben még nem találkoztam olyannal, akiről ezt gondoltam volna. Szóval értem, hogy más a külső, a test, és hát ugyebár ott az agy, a lélek, de nem tudom ezt a kettőt külön kezelni. Annyit tudok, hogy empatikus vagyok és nem bunkózom.
Viszont meg kell érteni, hogy bunkónak lenni is egy alapjog, nem bűncselekmény, tehát aki nem vesz részt ebben a játékban, az nem, kész. Nem tetszik az emberek kényszerítése, a cancel culture ilyen balhék miatt. A munkahely meg munkahely, ahol elvileg nem a nemed számít vagy az, hogy nézel ki, szóval ott lényegtelen, ki született nő/férfi és ki transz, az eredmény számít, tehát ott értem meg egyedül, ha azt mondják, hogy ezt szépen fogadja el mindenki, mármint olyan értelemben, hogy mint kollégát, gondoljanak is bármit magáról a jelenségről, átműttetésről, transzszexualitásról.
Szintén érdekes, hogy nekem ugye van egy (igazából 2, de a második inaktív) fiú alterem, tehát az agyam egy "szeglete" úgy éli meg, hogy ő az. Ennek semmi köze a transzneműséghez, ez az agy védelmi mechanizmusa, hogy minél eltérőbbnek alkotta meg őt (is) tőlem. Ettől függetlenül ő teljesen pasinak érzi magát, úgy is gondolkodik, úgy is éli meg, hogy hát akkor ő női testben van, ha éppen abban van. Kérdeztem már őt erről, sőt másokat is, néztem videókat is, és nagyjából olyan érzés lehet nekik, mint egy transznak, csak hát ők nem lázonganak ellene, mert tudják, mi a szitu. Viszont ha már valakivel szemben igazán megértő és empatikus vagyok, azok az alterek. Nekik nincs saját testük, mégis teljes emberekként léteznek, tehát ez még egy annál is rosszabb helyzet, mint amit a transzok kaptak. (Persze, erre lehet azt mondani, hogy valójában nem külön emberek, csak személyiségtöredékek-darabkák, de a tudomány már ezt kezdi meghaladni, és gyakorlatilag haladunk abba az irányba, hogy elismerik a létezésüket individuumokként is.)
Az ő problémájuk, mármint az altereké olyasmi, amit sosem lehet megoldani. Még a legtoleránsabb világban sem tehető meg az, hogy pl. kapjanak saját személyit, hiszen gyakorlatilag bizonyíthatatlan, hogy mi a saját részük bármilyen tettben, jogilag sosem lehetne őket felelősségre vonni, a jog nem kezelheti őket cselekvőképes, felelősségvállaló, önálló személyekként. Csak közben tudom, hogy nagyon sokakat pedig úgy lehetne. Bazi fura helyzet.
Szóval ha már valami mellett kiállnék, akkor az ez az ügy lenne, hogy legalább emberekként fogadja el őket a társadalom mondjuk egy olyan mértékben, hogy hivatalosan egy DID-s rendszer ne egy ember legyen, hanem több, többesszámban. Ez amúgy nem hivatalosan már így is működik, nem azt mondod, hogy he/she, hanem they. És az ausztrál ügyben már tettek is alterek tanúvallomást a bíróságon, ami azért nagyon komoly lépés elfogadásügyben.
Inkább engem ez érdekel, közben meg itt látom állandóan a transzokat nyekeregni az interneten, és ismétlem: szerintem az ő ügyük picsafüst ennek az összetettségéhez és kilátástalanságához képest.
Amellett, hogy nekem se tetszik a 33-as, és azt gondolom, hogy aki egy csomó nehézség árán megváltoztatja a nemét, annak legyen már joga nőként/férfiként gondolnia magára és a társadalomtól azt a viselkedést elvárni, ami így megilleti, nem pedig Kovács Jánosként élni egy női testben.
VálaszTörlésJó poszt, és egyetértek, Seri. A szólásszabadságot nem szabad csak azért korlátozni, mert valakiket esetleg bánt egy vélemény. A tett (pl. megverni valakit csak azért, mert transz, vagy megdobálni őket az utcán) már egy másik büfé, az bűncselekmény oda is és vissza is.
VálaszTörlésEnnyi. De ez a túlérzékenység is, mint minden extrém faszság, az USA-ból indul, ezért most már nem is igazán szeretek amerikai blogokat, fórumokat olvasni, mert mintha mindenki debil volna. Elképesztő, amit az átlagemberek ott nyomnak, a legextrémebb liberalizmus és önutálat van bennük, aztán visítanak, ha valaki olyan szót használ, ami szerintük a bolygó egy szegletében bárkit megbánthat.
TörlésTeljesen ugyanez a véleményem. Léteznek nemi szerepek és illúzió lenne azt gondolni, hogy ezek megmaradnak az ágyon kívüli dolgokban. Éppen ellenkezőleg! Szex közben csak fokozottan érvényesülnek.
VálaszTörlésSosem értettem és mindig meglehetősen visszatetszőnek is találtam a szubmisszív pacákokat és a hasonlóan szereptévesztő, magukat dominánsnak mondó nőket. Előbbieket szánalmasnak látom. Szerencsétlenek szívnak is eleget a szubmisszivitásukból adódóan, az ilyeneket csak kihasználják a nők. Gyanítom náluk a torz családi minták, a rossz gyerekkori élmények lehetnek a hibásak.
A "dominák" inkább a nevetséges kategória. Az állandó felfújtságukkal meg csicskázásukkal. Egy férfi a fizikai erejével, a határozottságával, a nyugodtságával minden további nélkül képes egy nőt uralni (max. nem teszi mert az a másé, mert nem akarja, mert rosszul nevelték stb.), míg egy nőnél ez csak a férfi beleegyezésével történhet meg. A férfi egy mozdulattal képes lenne letépni a "domina" fejét. A nő uralkodhat mert a férfi megengedi neki. Valójában a domina csak szolgálja a szolgáját.
A biszex pacákok meg switchek megint csak komolytalanok. Az irányultság meg a kapcsolatbani szerep nem a nem tudom eldönteni melyik kapura játszom kategória. Szóval kifejezetten hiteltelen. A női bivel rendben vagyok de leginkább azért mert a nőknél a szexuális vágy iránya és jellege más, kevésbé nemhez kötődik.
A legteteje pedig az, ahogy a BDSM közösségekben mindent egy kalap alá vesznek, mintha nem is lenne értékbeli sorrend, mintha az hogy mi az irányultságod, szereped, fétised nem is számítana, hogy nem lehetne nem megfelelőnek vagy károsnak bélyegezni némelyiket.
Nem szerencsés szétválasztani a "való életet" az szextől, pedig gyakorlatilag a többség azt teszi, legalábbis tapasztalataim szerint. Játék van az ágyban, szerepjáték, miközben valódi vágyak kiéléséről beszélhetünk, amiket akár be is lehetne illeszteni a hétköznapi életbe, a párkapcsolatba. Valószínűleg azért vannak megkeveredve az emberek, mert ma a csapból is az folyik, hogy törlődjenek el a nemi szerepek, miközben egyébként maximum inkább csak megreformálni kellene őket, és a szex lesz a menedék, ahol "úgy működnek a dolgok, ahogy kellene nekik" (sokan fogalmaztak már így). Én mindig úgy láttam, hogy persze van kivétel, de azért a többségről elmondható, hogy a férfiak dominánsak, a nők pedig szubmisszívek. Nem jó azt erőltetni, hogy ez nem igaz, mert csak szétcseszi az embereket.
TörlésIgazán nem is tudok mit szólni a dominákhoz, őszintén szólva, csak valami kurvára elcseszett szerepjáték, ami engem bazira taszít, mármint a gondolat is. Nem is annyira a nő része, mert nála még el tudom képzelni, hogy kiadja a dühét, akármi iránt is van benne, de egy férfi hogy aljasodhat le ennyire? Épp ezért nem tolerálom a switcheket sem, mert azok is megteszik, maximum nem olyan gyakran, de a végeredmény ugyanaz.
Nem tudom, hogy mi az, amit károsnak vagy nem megfelelőnek lehetne, kellene bélyegezni. Szerintem olyasmiket, amik már egészségkárosító dolgok, viszont közben meg úgy vagyok vele, hogy ha valakinek ez a vágya, végülis az teste, az élete. Ha szart akar enni, az ő döntése volt, ő viseli a következményeit, hasonlóan a mindenféle maradandó károsodásokhoz. Én ebben adnék szabadságot. Talán olyan szempontból problémás a dolog, hogy pl. én szeretném tudni, ki az, akinek a szájába szarnak, mert azért egy ponton lehet, rám is tartozik, hogy mégis miket művel, akár rám is veszélyes lehet emiatt ő maga. (Amúgy a prostitúcióról ugyanezt gondolom, nem korrekt dolog eltitkolni, mert akkor a partnernek nincs választása, nem tudja felmérni az eü kockázatokat stb.)
A hangsúly inkább az értéksorrenden van. Az hogy a másik pacák női harisnyában, tűsarkúban meg tangában baszatja meg magát straponnal meg szart eszik nem egyenértékű azzal, ahogy mondjuk én bánok dominánsan a nőmmel, aki ettől csak nőiesebbnek és teljesebbnek érzi magát, "nem ugyanaz a műfaj, nem ugyanaz a játék, nem ugyanaz a sportág", hogy egy klasszikust idézzek. Vannak természetes, mondhatni istenadta dolgok, amelyek a valós természetünk részei, abban gyökeredznek és vannak olyasmik, amelyek éppen önnön valónk és annak megélt képe közötti konfliktusból.
TörlésEgyébiránt ha valakinek drasztikusan eltér a viselkedése a való világban és az ágyban, az az illető a kettő közül valamelyikben szerepet játszik. Mivel a szexuális vágy és libidó sokkal őszintébb tevékenység, sejthető hogy melyikben.