Ugrás a fő tartalomra

Boldog vagy?

Egyszer régen csak úgy belém hasított egy felismerés, valami olyasmi, hogy úristen, boldog vagyok! Úgy zavarba jöttem tőle, hogy elkezdtem sorolni magamban, mi miatt is nem kéne annak lennem, mert nem tudtam mit kezdeni vele, az érzés mégsem múlt, kitartott egy pár órán át. Nincs rá logikus magyarázat, de talán nem is számít, a lényeg, hogy kurva jó volt, még ha nem is tudtam igazán kiélvezni.

Arra viszont rájöttem az évek folyamán, hogy az nem boldogság volt, csak gondtalanság. Az a dolog, amiben sosem volt részem, nem emlékszem olyan pillanatra, amikor ne nyomasztott volna legalább egy valami, még gyerekkoromból sem, akkor legfőképpen a szüleim szoktak. Szóval ez nekem kimaradt, a kicsik öröme, tudatlansága, felhőtlen fűben ugrándozása, és ez az, amit valami különös okból kifolyólag abban a pillanatban megéreztem.

Nagyon jó lenne ezt még egyszer megtapasztalni, de nem látom újra esélyét, hacsak el nem kap valami hormonsokk, ami ez is lehetett. Egyszerűen azért nem, mert az élet nem gondtalan, ez az érzés a gyerekek kiváltsága, akik még annyi mindent nem tudnak és nem láttak, felnőttként tisztában vagy vele, hogy a világ egy elég geci hely tud lenni, és valami probléma mindig lesz.

A boldogság - tudom, közhely - átmeneti. Pillanatok, percek, néha pár óra, de nem marad olyan sokáig. Jön és megy, ám addig nincs nagy baj, amíg gyakran meglátogat. A címben feltett kérdésre tehát ritkán lehet igennel felelni, bár mostanában mintha mindenki bizonygatná, hogy ő boldog, mert nem annak lenni lúzerség. Szerintem úgy általában "jól vagyunk" vagy semlegesen, és ez épp elég ahhoz, hogy motiváltak maradjunk.

Zene, tánc. Eltávolodik minden probléma, elfog egy általános jó (boldogság?) érzet, órákra kiszakadok, fáj visszatérni a valóságba. Szeretem a keserédes dalokat mostanában, kiadni magamból mindazt, amin nem tudok változtatni, kiénekelni újra és újra, amíg már nem vált ki semmit, csak egy dalszöveg marad belőle.

I can't see straight, I can't see me
There's too much hurt caught in between
Wish I could be what I know I am
This moment's hijacked my plans

Megjegyzések

  1. Ez az érzés nem csak a gyerekekre vonatkozik, hanem arra is, aki épp gyerekekkel foglalkozik, szerintem ezért örökfiatalok a jó pedagógusok is. És a szülőséggel is járnak ilyen ilyen pillanatok, amikor a gyerekek időtlensége és gondtalansága a felnőttre ragad. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megasztár 1. rész

Mint azt tudjátok, főállásban csoportszexszel foglalkozom, 1:1 felállást jóval ritkábban vállalok el, egyszerűen, mert nem éri meg anyagilag. A kettecskén szex legtöbb esetben egy filler . Komolyabb munka előtt vagy után, esetleg két nagyobb akció között, ha épp már úgyis arra járok, ha épp úgyis hosszabb üresjárat lenne, ha épp többet fizet érte, mint indolt volna, vagy a csoportból valaki privátba akar menni... olyankor belefér. Átgondoltam, miféle felkéréseim is voltak az elmúlt időszakban, gondoljatok rá úgy, mint a Megasztár 1. részére, tudjátok, amikor némely versenyzőtől egyszerűen csak annyit kérdeznétek, hogy " de miért? " Az önjelölt pornósztárok Vannak ezek a fickók, akik gyűjtik a dugásaikról készült felvételeket, egy részük csak saját magának, a többiek pedig, feltételezem, meg is osztják ezeket az ismerőseikkel vagy beküldik pornóoldalaknak (pedig az tiltott), emiatt az egész csak arról szól, hogy ők a saját jövőbeli énjüknek próbáljanak megfelelni, an

Életjel

Gáz, hogy egy hónapja posztoltam utoljára, pedig azért zajlott az élet, csak hát a lustaság, nem a blogból élés, mint rosszabb helyeken... :) Ott tartottam legutóbb, hogy van ez az élményhajhászat projekt, amiről a német kolleginák csupa szépet és jót mondtak, hogy igen, van rá érdeklődés, izgalmas találják a vevők az ötleteket, sajátokat is hoznak. Pár hétig teszteltük, de már az első héten látszott, hogy ez egy működő dolog lehet, úgyhogy nekiálltunk mi is, hogy törvényes keretek között megvalósítsuk. És persze itt kezdődtek a problémák! Mert nem úgy van az, hogy csak kitalálod magadnak és csinálod, ahogy jónak látod, dehogy! Létre kell hoznod egy új céget, meg kell felelned különböző követelményeknek és előírásoknak, hiszen többek között utaztatsz, vendéglátózol, programszervező vagy, biztosítást kell kötnöd, felelősséget kell vállalj minden apróságért te magad. Még az sem mindegy, hány fokot fúj az autó klímája, amivel a vevőt elviszed a helyszínre, na itt kaptam agyfaszt, de

Pasiügy

Az egyik legzavaróbb dolog az emberekben, hogy amikor a barátomat említem, rögtön megjelenik előttük egy kép valami striciről. Vagy egy kidobóról. Vagy valami kokós bűnözőről. Igazából mindennek képzelik, ami rossz, mert mi más lehetne egy pasi, aki prostival jár? Az én párom messze áll ezektől a karakterektől, de az biztos, hogy egy egyedi és megismételhetetlen hópihe. Teljesen átlagos, kisvárosi családban nőtt fel, igazi nyárspolgárok a szülei, amivel ő nem tud azonosulni. Ő nem az a típusú ember, akinek egyébként nagyra törő vágyai volnának, nem akarta soha bejárni a fél világot, nem akart hihetetlen karriert befutni, nem akart kacsalábon forgó palotát és luxusautót, csak ösztönösen, hogy szeret élni és azt igyekszik megvalósítani. Ha munkáról van szó, ő az év dolgozója - szó szerint, egyszer tényleg megkapta a plecsnit. Az a fajta, aki sosem késik, aki mindig bevállalja a túlórát, aki utálja a lógósokat, a link alakokat, a hazugokat, a folyton kifogásokat keresőket, megveti ők

Ez húzós lesz (1. rész)

Nem, még mindig nem arról fogok írni, amit amúgy egyes emberek már találgattak, azaz hogy mi durvát is csináltam a múltbeli munkám során, ami után hosszú szabira mentem. Nem, nem, nem, azt lezártam, átrágtam, nem éri meg megosztani, bocs. Viszont hosszú poszt lesz és egész másról fog szólni, illetve úgy is fogalmazhatnék, hogy valami olyannak a kezdete, amiről inkább egy tök új blogot kellene nyitnom. Ez tervben is van, mert totál nem illik ennek a profiljába az egész, már ha van olyanja neki, amiben szintén nem vagyok biztos. Általában csak firkálgatok mindenféléről. :) Ezt még átgondolom. Amiről én úgy döntöttem, hogy írni fogok ezentúl (ide vagy máshova), az egy olyan probléma, sorsfordulat, ami még nekem is új. Relatíve. Fél éves körülbelül, már amióta ezzel foglalkozom aktívan. Kérem ezért azt, aki olvassa, hogy ne tekintsen úgy erre az irományra, mint valami tudományos beszámolóra, vagy egy mindenre választ adó posztra, mert én még nem vagyok ott. Összeszedem, amit t

Nem tudok kitörni

Ez az a mondat, amit már mindenki ezerszer hallott, dokukat is forgattak belőle, és engem személy szerint halálra idegesít. Miért? Mert kamu. Hagyjuk most az egyedi eseteket és a kényszerítetteket, akik a prostituáltak között egyébként is a kisebbség, valójában a kurvák 90%-a önkéntes. Boncolgathatjuk, mit jelent az önkéntesség, lehet, hogy van benne gazdasági kényszer, de ennyi erővel az utcaseprő és az árufeltöltő is megmentendő, az emberek többsége sosem lesz teljesen elégedett a munkájával vagy a társadalmi státuszával. A prosti legalább jól keres, igen, még a sarki is ahhoz képest, hogy saját erejéből mennyit kaparna össze a csavargyárban. A nem tudok kitörni a valóságban azt jelenti, hogy "nem igazán vagyok kibékülve a helyzetemmel, ciki ez a meló, de még nem ajánlottak olyat, ami miatt kiszállnék", vagy még ennyit sem. Elmesélek egy történetet, ami ismerősi körön belülről jön. Van egy német, barátnőfílinges prosti, aki EU-n kívüli országból származik, eredet