Ez húzós lesz (10. rész) - Gyakori személyiségzavarok

Miközben DID témában kutakodom a youtube-on, gyakran feldob a rendszer más személyiségzavarokról szóló videókat is, amikbe időnként belenézegetek mindössze kíváncsiságból. Ez adta az ötletet ehhez a poszthoz, hirtelen bevillant, hogy írhatnék egy összefoglalót a leggyakrabban előforduló mentális betegségekről. Tudni róluk hasznos, egyrészt bárkinek leeshet a tantusz, majd segítséget kérhet, ha ráillik valamelyik leírás, másrészt pedig családtagjaiban, barátaiban, ismerőseiben is felismerhet egy-egyet, ami után talán könnyebben kezeli őket, hiszen megérti, miért is viselkednek úgy, ahogy.

Igen, kihagyok néhányat, mert azt szerintem mára már mindenki tudja, ki is a nárcisztikus vagy a szociopata, sokszor átvettük már. :)

Borderline személyiségzavar

A BPD az igazi mumus, az ebben a betegségben szenvedők elviselhetetlenek, mindenkit elüldöznek maguk mellől, teátrálisak, manipulatívak, figyelemkurvák, sokan a valódi gonoszokként írják le őket. Elvileg attól alakul ki, hogy gyerekkorukban nem kapták meg a kellő figyelmet, elismerést, ezért gyakorlatilag önkívületi állapotban képesek őrjöngeni, túlérzékenyek, betegesen ragaszkodnak, az érzéseiket pedig nem úgy élik meg, mint ahogy azt normális, hanem ezerszer intenzívebben. Örökké rettegnek attól, hogy elhagyják őket, és bármit megtennének azért, hogy ez ne történjen meg, de közben csak lerombolják az emberi kapcsolataikat. Ha ők szeretnek valakit, azt nem egészséges módon teszik, hanem fanatikus rajongással, majd elfogja őket egy rossz gondolat, elkezdik bebeszélni maguknak, hogy az illető voltaképpen utálja őket, nem is akar velük lenni, és akkor rájuk tör a kontrollálhatatlan düh, teljesen elszállnak, közben megalázzák saját magukat, manipulálnak, hazudoznak, hogy figyeljenek rájuk, hogy mondjanak elismerő szavakat nekik, erősítsék meg, hogy szeretik őket, aztán megnyugszanak, ami sokszor mindössze fél percig tart, elég egy más hangsúllyal kimondott mondat, és újra kezdődik az egész. Teszik mindezt úgy, hogy miközben tombolnak, tudják, hogy szörnyűséget csinálnak, de szó szerint nem képesek megfékezni magukat, már csak higgadtabb állapotukban tudják alkalmazni azokat a problémakezelési stratégiákat, amiket tanítottak nekik a szakemberek. Miután az őrület véget ér, elképesztő mértékű megbánást, magányt éreznek, nagyon sajnálják, amit tettek, folyamatos bennük az önvád, önutálat. A borderline-on nehéz segíteni, a terapeuták is rettegnek tőlük, sokan nem is vállalják őket, ami csak tetézi a bajt, hiszen szenvednek attól, hogy még segítséget is nehezen kapnak, és amúgy is annyian basszák a fejükhöz, hogy elmebeteg, manipulatív gecik, hogy már attól is rettegnek, hogy egyáltalán valakivel őszintén beszéljenek a problémáikról, úgy gondolják, senki sem fogja elhinni nekik, amit mondanak.

Őket tehát szinte lehetetlen elviselni, de legalább együttérezni lehet velük, elhiszed, hogy nekik szarabb, mint neked. Kivéve, ha nárcisztikus is egyben, mert akkor valóban maga az Ördög.

Skizofrénia

Ez az a betegség, amit a filmeknek köszönhetően a leggyakrabban összekevernek a disszociatív személyiségzavarral, pedig semmi közük egymáshoz, a tünetek is teljesen különböznek. Míg a DID trauma hatására alakul ki, műszerekkel nem kimutatható, addig a skizofrénia megléte igen, illetve anyai ágon örökletes betegség. A skizofréniát hallucinációk, paranoia és téveszmék jellemezhetik, ezek megléte vagy súlyossága természetesen egyénenként eltér. A beteg valóban hall és lát dolgokat, amik nincsenek ott, a belső és külső hangok nem személyesek, hanem sokszor csak motyogások, suttogások, kántálások, és általában támadók: megpróbálják az őrületbe, önutálatba, öngyilkosságba kergetni a pácienst. Ezeket sokan nonstop hallják, emellett pedig mindenféle egyéb zajt is érzékelhetnek, és mint mondtam, látnak is dolgokat közben, amik rájuk támadhatnak, folyamatosan zavarhatják őket. A skizofrének általában úgy fogalmaznak, hogy úgy érzik, Oscar-díjat érdemelnének azért, hogy mindezek ellenére ideig-óráig képesek egyben tartani magukat, és kifelé semmit sem mutatni abból, amit átélnek. A paranoid skizofréniára emellett az jellemző, hogy a beteg olyan téveszmékbe "hergeli" magát, hogy mások folyamatosan megfigyelik és ártani akarnak nekik, sokszor ez az oka annak, hogy abbahagyják a gyógyszereik szedését, ugyanis attól rettegnek, hogy azokkal az orvos voltaképpen meg akarja mérgezni őket, a barátaiknak, rokonaiknak pedig nem veszik fel a telefont, ugyanis hiszik, hogy lehallgatják őket. Amikor elmúlnak ezek az epizódok, kitisztul a fejük, akkor jól tudják, hogy mindabból, amit látnak, hallanak vagy képzelnek, semmi sem igaz, de miközben átélik, valósnak tartják és úgy is reagálnak.

A skizofrénia tehát nagyon súlyos, a páciens nem csak önmagára, de másokra is veszélyes lehet, amikor épp nem tud különbséget tenni a valóság és a hallucináció, téveszme között. Gyógyszerekkel tudják kezelni, ám az nem jelenti, hogy minden tünet megszűnik, és nagyon sűrűn el is utasítják azok beszedését a fentebb már említett okból kifolyólag.

Bipoláris zavar

Napjaink népbetegsége, talán a legismertebb mentális problémák egyike, érzelmi hullámvasútnak szokták leírni. Jellemzője, hogy a páciens gyakorlatilag kétféle hangulatot ismer: a mániát és a depressziót. Nincs köztes állapota. Egyszer energikus, tele van ötletekkel, pörög, jókedvű, boldog, aztán hirtelen rá tör a depresszió, ami olyan mértékű lehet, hogy az ágyból sem képes kiszállni. Természetesen ennek is többféle típusa, súlyossága ismert: van, akinél kevesebb idő telik el a két szélsőséges állapot megélése között, van, akinél több, illetve enyhébb esetekben nem annyira látványos a változás, ami akár a saját környezetüknek feltűnne. Gyógyszerrel és terápiával lehet kezelni.

Elkerülő személyiségzavar

Ez is egy meglehetősen gyakori betegség, a benne szenvedők rendkívül érzékenyek, folyamatosan rettegnek attól, hogy valaki megszólja őket, kritizálni kezdi akár a külsejüket, akár egyéb tulajdonságaikat, ezért emberek között szoronganak, folyton szégyellik magukat, félnek, hogy hülyén viselkednek és kinevetik őket, így egy idő után nem is nagyon mozdulnak ki, leépülnek az emberi kapcsolataik, magukra maradnak. Viszonylag jól, gyorsan kezelhető zavarról van szó, a terápia során megerősödik az önbizalmuk és előjönnek a barlangjukból.

Dependens személyiségzavar

Ők a nárcik első számú célpontjai. Erősen tudnak ragaszkodni más emberekhez és rendkívül szubmisszívek, közben pedig folyamatosan attól rettegnek, hogy elveszítik ezt az imádott alanyt. Olyan mértékben függnek másoktól, hogy önállóan szinte képtelenek funkcionálni, önálló döntéseket hozni, mindig kell valaki, aki megmondja nekik, hogy mit tegyenek, és ha ez az ember elhagyja őket, abba szinte belehalnak. Maguk a szakemberek is óvakodnak velük kettesben maradni, ugyanis a pszichológus is célpontjává válhat a rajongásuknak, inkább csoportterápia keretein belül foglalkoznak velük. A tünetek csak hosszú, évekig tartó terápia után enyhülnek, de gyökeresen sosem változnak meg.

Rögeszmés-kényszeres személyiségzavar

Jellemzője, hogy a beteg megszállottan ragaszkodik a tökéletességhez, és ezzel összefüggésben gyakran teljesen irracionális félelmei vannak, például hogy meghalnak a szülei, ha nem igazítja meg azt a képet a falon. Súlyossága természetesen ennek is egyénenként eltérhet. Sokan úgy írják le az érzést, hogy gyakorlatilag mintha folyamatosan beszélne a fejükben egy hang, ami előre megmondja, mit tegyenek, mit ne, és mi a következménye annak, ha nem úgy cselekszenek, ahogy "kellene". Az illető tisztában van vele, hogy tök hülyeség az egész, de nem tud ellene mit tenni, felülkerekedik rajta, irányítja az életét. A leggyakoribb OCPD-s tünetek a gyakori kézmosás (baciktól, betegségektől való félelem), a "ne lépj arra a pontjára a talajnak", a tisztaság-, rendmánia, a tárgyak párhuzamos elrendezése stb. Emiatt nagyon gyakran szoronganak és depressziósak lesznek, nehezebben alakítanak ki emberi kapcsolatokat, merevek, aggodalmaskodók, furcsán viselkednek (fizikai tüneteket produkálnak, ha nem hozhatják helyre, ami zavarja őket). Mivel az idejük jó részét leköti, hogy a kényszeres és rögeszmés "igényeiket" kielégítsék, ezért gyakran minden mást elhanyagolnak, nem jut rá idejük. Gyógyszerekkel lehet kezelni, és egyébként örökletes betegség.

Remélem, hasznosnak találtátok a kis összefoglalómat, viszont azt nem, hogy bárki magára vagy családtagjára ismert, azonban ha így van, ne feledjétek, hogy ezek többsége gyógyszeres kezeléssel vagy pszichoterápiával gyógyítható, vagy legalábbis a tünetek enyhíthetők.