Ez húzós lesz (12. rész) - Pozitívumok

Egy barátom nemrég a DID-et a láblevágáshoz hasonlította, mármint hogy azzal is együtt lehet élni, meg lehet szokni, alkalmazkodni hozzá. Csakhogy arról, ha elveszíted a lábad, nem mondhatsz semmi pozitívat; ha multi vagy, akkor viszont tapasztalsz néhány igencsak különleges dolgot a saját agyad működésével kapcsolatban, illetve egyéb előnyei is lehetnek.

Én például egész életemben rossz voltam matekból és a reál tárgyakból úgy általában, a fejben összeadás nekem olyasmi, amihez inkább előveszem a telefonomat, az a biztos. Sokan vannak így, nem ez az erősségük. Nem így az egyik alterem, a fő védelmezőm, akinek mindez gyerekjáték, fél másodperc alatt kinyög olyan válaszokat, amiken nekem elég sokáig kéne törnöm a fejem, és a végén úgysem hinnék magamnak. Ő okos, ami elég zavarba ejtő, mert hogy én nem.

Aztán ott van az olyan apróság is, hogy ha elmegyek bevásárolni, akkor nem nézem az árakat. Értem ez alatt az átlagos szupermarketbe látogatást, amikor csak pakolod be a kosárba, ami kell, nem nézegeted, mi mennyi, mert úgyis kifizeted. Az alterem visszamondja az árukat később, valahogy látja és megjegyzi, a pasim le is tesztelte, felolvasta a blokkról a termékeket, és egy-két kivétellel eltalálta, néhánynál bizonytalan volt, de sokszor akkor is jó nyomon járt. Szóval útközben, amire én oda sem figyelek, ő kiszúrja és eltárolja.

A másik ilyen a könyvek, olvasás. Ez számomra a legrejtélyesebb rész, ugyanis a személyiségek olvasnak odabent. Nagyon kíváncsi lennék azokra az irományokra, hiszen logikusan csak arról olvashatnak, amit az agyam egyszer már befogadott, viszont nyilvánvalóan nincs fotografikus memóriám, hogy minden sor úgy szerepelne bennük például valami kötelező olvasmányból, ahogy annak lennie kell.

Azt már elvileg bizonyították néhányszor, hogy az alterek tudnak olyat, hogy mondjuk beszélnek egy másik nyelven, amin a host nem. Hogy hogyan? Hát a faszom se érti! Igen, addig oké, hogy ők valóban nem én vagyok, bár ezt sokan amúgy képtelenek elfogadni, mert hogy egy agy, minden, ami ők, az én vagyok, de ez egyáltalán nem igaz. Személyiségekről beszélünk, és nem, ők nem csak töredékek, hanem ugyanolyan összetettek, mint én. Egy ponton létrejöttek, az agy megteremtette őket, és fejlődtek, tapasztaltak, tanultak, úgyhogy nem, nem vagyunk ugyanazok az emberek, csak lehetséges az összeolvasztás, de az sem lesz olyan, mint másnál, hanem egy jóval kaotikusabb, furcsa állapot áll be, amely során egész sokféle szemszögből emlékszel a múltatokra. Ezt is fontos tudni egyébként. Szóval hogy beszélhet egy alter franciául, ha te sosem tanultad? Mondhatjuk, hogy esetleg filmekből összeraktak ezt-azt, de azért a nyelvismeret nem ennyi.

Ha arról van szó, mit nem tudnak, az világos, érthető, az agy "leválasztja" azt az információtömeget. De ha többet, mint én, az meglepő. Biztosan azon is múlik, hogy mennyire vagy nyitott a világra, milyen témákban olvasgatsz, aminek jó részét te magad elfelejtetted, hiszen annyira nem kötöttek le, szóval persze nem valami szuperképességre kell gyanakodni. De akárhogy is, nagyon bizarr tud lenni. Az egyik alterem, a fiú tehát jó a reál tárgyakban, matematikában, sőt a műszaki cikkek terén is képben van, és még valamennyire barkácsolni is tud. A másik, a tinicsaj egy csomó olyan filmet, könyveket, zenét emleget, amikre egyáltalán nem is emlékszem. A film és a zene még oké lenne, de a könyv az, amit nem érthetek, mert sosem olvastam olyan sokat, hogy ne tudnám, mi volt meg és mi nem. :) Először arra gondoltam, hogy csak a történetek váza van meg neki, tehát amolyan rövid összefoglaló a műről, és ha belekérdeznék, nem tudná megmondani, pontosan milyen jelenetek is voltak benne, nem vágná annyira részletesen. Ezt leteszteltük a pasimmal, hogy ő keressen rá a neten, ne én, és tudta. Amit kedvencének tart, azt marha jól ismeri. Na ezt fejtsd meg!

Van rá logikus magyarázat, de akkor is elképesztő. Úgy gondolom, az élet során számos olyan alkalom van, amikor éppen csak hallasz valamit emberek között, egy étteremben, beszélgetéseket a repülőn ülve, amikre nem is figyelsz, de ők igen. Valami ilyesmikből tanulhatnak olyasmit, ami számomra teljesen homály. Ma már azt is sejtem, hogy a nagy érdeklődésem az univerzum titkai irányába sem a véletlen műve volt, furcsának is tartottam, hogy annak ellenére, hogy tök hülye vagyok a fizikához, és gyakorlatilag nem is értem, amit olvasok, miért erőltetem annyira. Valószínűleg nem én vágytam arra a tudásra igazából.

A másik előny természetesen az, hogy ezek az infók összeadódnak ilyen módon a fejedben, tehát amit ő tud, csak benyögi neked, és te kifelé azt kommunikálhatod, hogy mindenhez IS értesz. Olyan, mintha a DID rengeteg dolgot elő tudna kaparni a tudatalattidból és aktívan használja is ezt a sok infót, de közben te megmaradsz olyannak, amilyen mindig voltál, nem lesz kevesebb hobbid, nem veszítesz emlékeket ezekről, szóval több leszel, nem kevesebb.

Úgyhogy multinak lenni azért nem annyi, hogy hiányzik az egyik lábad, és ezt megszokod, elfogadod valahogy, hanem együtt jár néhány tényleg elképesztő és barátságos "tünettel", amik miatt nehéz bánkódni.