Perverzkedjünk

Vissza a blog eredeti témájához a sok lelkizés és komolykodás után. :)

(Hosszú poszt várható, gondoltam is rá, hogy több részletre bontom, de inkább rátok bízom a döntést, hogy letoljátok-e egyben vagy részekre bontjátok, mint az Ír szart szokás mostanában.)

Egy figyelmeztetéssel kell kezdjem ezt a bejegyzést: nem való mindenkinek. Aki idegenkedik bármiféle perverziótól, alárendeltségtől-dominanciától, szadizmustól, ne olvassa tovább! Semmi baj ezzel, mindenkinek megvan a maga ízlése.

A másik dolog, amit azonnal leszögeznék: vulgáris és nyers leszek. Mindig próbáltam visszafogni magam az online térben, azon belül ezen a blogon is, hogy fogyasztható tartalmat rakhassak le, viszont ez most tényleg nem az a téma, ahol finomkodni szeretnék. Erről nem lehet máshogy írni. Az is hozzátartozik, hogy még egyes testrés(z)eimet is említeni fogom, tehát az is hagyja abba az olvasást most rögtön, aki nem akar ennyire személyes dolgokról tudni.

A harmadik fontos megjegyzés, hogy ez a poszt igazából azért születik, mert szórakoztat a téma, szeretek ilyesmikről beszélni, ez olyan számomra, mint kerkonzerv háziasszonynak a receptcserélgetés. Mondogatják ezt a közhelyet az emberek, hogy a szexről nem beszélni kell, hanem csinálni; szerintem megfér egymás mellett a kettő, tehát beszélni és csinálni is menő.

Úgy gondolom, hogy akár érdekes olvasmány lehet ez azoknak is, akik első körben csak szörnyülködnek rajta; talán kicsit formálhatja a véleményüket a témáról, viszont abban egészen biztos vagyok, hogy akinek nincsenek hasonló vágyai, teljesen eltérő az ízlése, az meg nem értheti, ami itt elhangzik. Viszont aki hasonló hozzám, annak szeretnék egy olyan üzenetet is közvetíteni, hogy nem kell szégyellni ezeket a dolgokat, érzéseket, a szexben nincs olyan, hogy "rossz", amíg kölcsönös beleegyezésen alapul az eksön, szóval felejtsük már el, hogy egyes csoportok a szexuális ízlésük miatt megbélyegeznek más embereket, sőt egyenesen megakadályoznák őket abban, hogy kiélhessék, ami bennük rejtőzik.

Na. Akkor kezdjük azzal, hogy én melyik fiókba is raknám be magam. Azt szoktam mondani, hogy szubmisszívnek tartom magam, de mazochistának nem, és időnként hozzáteszem gúnyosan, hogy alapvetően szívás szubnak lenni mazo vágyak nélkül. :) Ez azt jelenti, hogy magát a fájdalmat nem szeretem, ez viszont nem jelenti, hogy nem engedek fájdalmas dolgokat, pont mert a szubmisszív oldal van annyira erős, hogy a matek végül azt adja ki, hogy megéri.

Ez önbántalmazás-e? Nem. Az egész más, ha magába néz az ember, megértheti a különbséget. Én nem akarom büntetni magam, nem akarok rosszat magamnak, épp ellenkezőleg: szeretem szexisnek érezni magam. A bántás, megalázás, fájdalom is lehet szexi, még ha ellentmondásnak is tűnik, ezért írtam, hogy van, aki ezt sosem értheti meg.

Gyakran vágják egymás fejéhez az emberek azt is, hogy aki perverz, az nem képes élvezni az egyszerű, lassú, romantikus szexet, azt sem tudja, az milyen, és hát szegény. Hát a lófaszt nem! Ez olyasmi, mint hogy időnként nagyon jól tud esni a lekváros kenyér, máskor meg a wagyu steak, és szeretheted ugyanannyira mindkettőt. Minél több mindenre buksz az ágyban, annál változatosabb az életed. Egyszerűen arról van itt szó, hogy bár szeretsz mindent, nem bírsz csak lekváros kenyeret enni többé, hiszen kitárult a világ, megismertél rengeteg új ízt, így magasabbak lettek az igényeid, már látod, hogy ahogy mások egy életen át basznak, az maga a lekváros kenyér csupán. Te nem akarsz csak azon élni, még ha tök jól is tud esni.

Nekem az egy elvem, hogy olyat munkában sem vállalok, amit nem tennék a magánéletemben. Nem éri meg. Szerintem relatíve kevés tabu van, de vannak. Ha röviden össze kéne foglalnom, azt mondanám, hogy a rossz szagú, gusztustalan dolgok nem férnek bele, tehát pisi, kaka és hasonlók, illetve nem csinálok olyat, ami bármiféle maradandó kárt okoz, szóval például a szexmentes, korbácsolós vonal sem a stílusom, ilyesmi csak lájtosabban lehetséges.

Eszembe jutott, hogy egyes retardáltak régebben mennyit szekáltak egy bizonyos lista miatt, amit írtam az általam vállalt dolgokról, szóval akkor végigmegyek azokon, hadd bassza tovább az agyukat. :)

Dugás, szopás, mélytorkozás, dp, fisting, bondage, anál, bdsm számos eleme, TT, elektro, eszközök, a nyilvános szex kategória is ebben van, és most tutira kihagytam egy csomó mindent, amit még fel kéne sorolni. :)

 A mélytorkozásról már volt szó a blogon korábban. Ennek kétféle típusa van: az egyik, amikor te csinálod, a másik pedig, amikor a partnered dugja a torkodat, mintha pina lenne. Egy szubmisszív és tehetséges ember számára természetesen utóbbi a szexibb, amikor átadja a kontrollt, és hagyja, hogy úgy csinálják, ahogy szeretnék. Kötözéssel együtt még izgalmasabb. Sok feminista jajgat az ilyen jellegű pornófilmek miatt, és kijelentik, hogy egy nő nem élvezheti azt, ha fuldoklik, mert nem kap levegőt; hát dehogyisnem! Az kifejezetten ad egy extra mocskosságot a dolognak, ha még az orrodat is befogják közben és elkezdesz szenvedni. Nálam ez minimum top 3-as tevékenység az ágyban, kifejezetten szeretem az ilyen jellegű munkákat is, szóval valószínűleg tudat alatt soroltam rögtön az első helyre a perverziók között, mert ez jut eszembe a leghamarabb.

Dp, azaz double penetration. Ez az, amikor mindkét lyukadba kerül egy-egy fasz (vagy műfarok), vagy egybe kettő, azt hiszem, arra is használják. Csoportszex esetében mondhatjuk viszonylag gyakori húzásnak, mert sokan inspirálódnak a filmekből, de aztán rájönnek, hogy igazából nem nagy buli, szóval ez "ezt is kipróbáltam" érzésen túl más nem nagyon ad. Elég fájdalmas érzés tud lenni, ráadásul a két ember általában különböző tempóban mozog, vagy legalábbis próbálnak. Nem tartozik a kedvenceim közé.

Fisting, azaz öklözés. Ebből is kétféle van: pinába és seggbe, én utóbbit nem csinálom, mert nem tartom egy egészséges dolognak, bár egy-kétszer megesett a múltban igen kivételes esetekben. Ilyenkor a partner tehát az egész kézfejét betolja csuklóig vagy mélyebben és azzal dug, mondhatjuk, az ujjazás extrém formája. A lakáson dolgozó, egyszerű szexet kínáló prostik nem vállalnának ilyesmit, hiszen erről tényleg elmondható, hogy durván tágít egy idő után, tehát csak a speckóbb szolgáltatásokat ígérők szokták. Normál esetben egy tévhit, hogy a sok baszástól kitágul a vagina, inkább csak erősebbé teszi az izmokat, ide azonban már kevés az intimtorna, viszont van rá "gyógymód": 2-3 alkalmas, lézeres kezeléssel jelentősen lehet javítani a kitágult pina állapotán kívül-belül. Kívül gyakorlatilag teljesen korrekten "visszaáll" az eredeti állapotba, belül hááááát, csodát ne várjuk, senki sem válik ismét szűk 16 évessé, de nem is harangoznak benne. Egy gangbang kurvától senki nem is várja el szerintem, hogy ilyesmivel lepje meg, itt inkább épp az a lényeg, hogy extrém dolgokat lehet csinálni. Igazán szűknek ott a segg meg a torok, ahogy a párom is szokta mondani, a pina kísérletezésre való. Nem kellemes érzés még akkor sem, ha mondhatjuk, hogy be vagy járatva, viszont boldogsággal tölthet el a tudat, hogy te ilyet is tudsz/hagysz, emiatt lehet szexi.

Bondage, azaz kötözés. Minden mennyiségben és formában jöhet, tehát az egyszerű bilincseléstől kezdve a művészibb módokig. Úgy vagyok vele, hogy (ki)kötözéssel minden jobb. Ezen nincs is mit magyarázni, ennyi. Favorit.

Anál. Sokszor van benne részem, nem tartozik a személyes kedvenceim közé, de megkerülhetetlen: mindenki szereti, mindenki csinálja, nem akarnék kimaradni belőle. Alapdolgot nem utasítunk el, csak mert mi el tudnánk képzelni nélküle is az életünket.

A többit a felsorolásból beleteszem a "BDSM számos eleme" kategóriába, ezek alatt a különböző szadis dolgokat értem. Mindig úgy gondoltam, egy olyan közepes szinten művelem az ilyesmit, aztán ezt tavasszal sikerült megugrani nem is akárhogy, és azt hiszem, most végre le is írom már, mi történt, ha már ennyi mindent felvállalok.

Kezdjük a lájtosabbakkal, tehát pl. pofozás, fojtogatás, hajhúzás, ezek tök szexi dolgok. Magát az ütlegelést nem szeretem, mint mondtam, durván nem is csinálnám, mert nyomot hagy a testen. A kínálat része a lovaglópálca és a flogger is, tehát valamennyire lehet őket, véresre verés nem engedett. Körülbelül ez a szabály, hogy mindent lehet, csak ne hagyjon nyomot, tehát múljon el néhány nap elteltével. A csipeszeket is engedem, lehet többféle, van is egy háromágú, lánccal összekötött csipeszem a két mellbimbóra és csiklóra, azt nagyon szokták szeretni; ez még mindig a "fáj, de szexi" kategória, emiatt a közepesen durva dolgok közé sorolom.

Az elektro már durvább számomra, igaz, nem véletlenül nincs is komolyabb kütyüm, csak egy egyszerűbb kis rúd, viszont csináltam már keményebbet, és nem igazán szeretném többé, ennyi elég volt.

Na de akkor leírom az igazán durvát, amit életemben eddig csináltam, és nem kívánom megismételni. Többen kitalálták már abból, amennyi ideig tartott a felgyógyulás, hogy a varrás volt az, pontosabban a nagyajkaké. Több profit megkérdeztem előtte tippeket kérve, hogy mégis milyen tű, milyen fonal, milyen fertőtlenítő szükséges stb. A 3-as sebvarró tűt javasolták damillal, szóval végül ez is lett. Mivel nem szerettem volna, hogy tartósan nyomot hagyjon, ezért az volt a prioritás, hogy kis tű legyen. Erre mondták a hozzáértők, hogy a kicsinek a nyoma elvileg szépen eltűnik, viszont az sokkal fájdalmasabb, mint a nagyobb, vastagabb, utóbbi inkább égető érzés. Azt is javasolták páran, hogy mivel ez annyira kemény cucc, hogy még tapasztalt mazók is ritkán merik bevállalni, ezért inkább próbáljam ki előtte, szúrjam meg magam, hogy meglássam, mennyire bírom, de ezt elutasítottam. Épp azért, mert tudtam, hogy nem bírom. Azt is megbeszéltük a vevővel, hogy kötözésben fogjuk csinálni, parám volt, hogy amint megszúr, ugrok egy óriásit bele a tűbe vagy ki tudja, mi történik, és ezt nem akartam megkockáztatni. Adott egy biztonságérzetet, hogy nem tudtam mozogni és kárt tenni magamban. A másik kikötésem az volt, hogy ha már elkezdi, végigcsinálja. Nem akartam a semmiért szenvedni, hogy félig elkészüljön, aztán nem bírom és hagyjuk az egészet, és akkor végülis tényleg csak kibasztam magammal. Így legalább van egy befejezett történet, egy "egyszer ilyen is volt", pár jó kép, felvétel. Bizarr volt, mert viccelődtem azzal, hogy ha beájulok se hagyja abba, legalább nem érzem, és aztán erről papírt is írtunk, hogy én kértem, én egyeztem bele. Úgy gondoltam az egészre, hogy volt az az énem, aki eldöntötte, hogy megcsinálja és pontosan tudta, hogyan legyen, mi a cél, hogy végig kell csinálni, és volt a jövőbeli másik, aki a fájdalmat érezve mindent el fog követni, hogy hagyjuk abba. Tehát megegyeztünk, hogy a két "énem" közül csak az egyik véleményét, akaratát veszi figyelembe. Másik nagy kérdés volt a fájdalomcsillapítás. A vevő nem szerette volna a Lidocain injekciót, amit pedig mindenki javasolt, a spray pedig szart sem ér fél centi mély szúrásoknál, úgyhogy csak bevettem előtte egy erős tablettát, bár tudtam, hogy az semmit sem fog használni, de úgy voltam vele, hátha egy kicsit mégis. A pasas sűrű, kb. fél centi távolságnyi varrásokat szeretett volna, emiatt előre tudtuk, hogy hosszú menet lesz, viszont abban ellene mentünk a tanácsoknak, hogy felülről lefelé vagy lentről felfelé, mert mindenki a lenti kezdést javasolta, végül nem így lett. Az egész kb. 40 percig tartott, életem leghosszabb 40 perce, tényleg elképesztő fájdalom, bár nem ájultam be, csak néha úgy éreztem, hogy be fogok. A legparásabb pillanat mégis az volt, mielőtt megtette az első szúrást, amikor tudtam, hogy most fog jönni a fájdalom. Rettenetes volt! Azt nem tudtam előre, hogy nézni akarom vagy sem (már amennyire ráláttam), ezzel úgy voltunk, hogy majd menet közben alakul, és nagyjából így is történt, hogy néha néztem, néha nem. Ha rápillantottam, általában elkezdtem émelyegni, szédülni, szóval nem volt annyira jó ötlet. :) Amikor végzett, szerintem egy fél órás pihenőt tartottam, eleinte csak remegtem meg ájuldoztam, ahogy feltérdeltem, majd mozogtam, szóval kellett idő, meg egy pár cigi. Viszont akkor lassan elöntött egy olyan érzés, hogy megcsináltam, túl vagyok rajta, még ha tisztában is voltam vele, hogy a kiszedés ismét gecire fog fájni. Aztán a megbeszéltek szerint még csináltunk ezt-azt a kibontás előtt, persze, nem pinás dolgokat, aztán lassan vége lett a napnak.

Utólag sokan mondták szakmai körökből, hogy szép teljesítmény volt, bátor dolog, főleg így tapasztalatlanul, elsőre, nem mazóként, miközben persze olvastam már másoktól, hogy a varrásnál vannak rosszabb dolgok, pl. a csontig hatoló ostor, de azért nem csináltam kis dolgot, és mindent egybevéve elégedett voltam a magammal. Egyszer ez is megvolt, aztán soha többé, az biztos!

Az én szemszögemből, életemben ezt jelenti tehát szubmisszívnek lenni: csinálni egy csomó megalázó, fájdalmas és egyúttal szexi dolgot, mert a matek a végére mindig azt adja ki, hogy megéri. Aki nem így érzi, ne csinálja, különösen ne álljon kurvának, mert csak tönkremegy. Nem csinálnám másképp, nem akarnék kevesebbet, csak van pár dolog, amit nem ismétlek meg; megbánás nincs bennem. Ne sajnáljon senki, és ne akarjon meggyőzni arról, hogy mindez rossz, és maradjak a lekváros kenyérnél, mert az a gasztronómia csúcsa.

Lehet, hogy őrült vagyok, de legalább élvezem. :)