Azt mondják: ne panaszkodjon. Hallom az embereket, ahogy folyamatosan rinyálnak a munkatársaik, a főnökeik, vagy csak egy nehéz napjuk miatt a mókuskerékben, de én mindig azt kapom, hogy ne picsogjak, mert én választottam.
Szó sincs arról, hogy sokszor érezném úgy, hogy problémám van, de nekem is vannak rosszabb napjaim, amikor nem vagyok a topon, rossz a kedvem, nincs energiám, semmi kedvem melózni, nem vagyok hangulatban; ez az élet része, bármilyen szakmát is űzöl. Most például egy igazi agresszív tahóval futottam össze megint, nem éreztem jól magam, tele vagyok zúzódásokkal, fáj mindenem, megtéptek, szétfolyt a sminkem, ami kicsípte a szemem, ráadásul még az egyik fiammal is összeugrottam, mert késett, miatta fagyoskodtam a nyílt utcán és beszóltak - hát ez egy ritka szar nap volt.
Ez most csak egy rövid poszt, nincs benne több - de jót tett, mert miközben írtam, éreztem, hogy száll el a haragom, és már a holnapi munkámra gondolok, kezdek izgatott lenni miatta. Úton stoppolós, hülye diszkópicsás, elrablós szerepjáték, már dobom is be a mosógépbe a zebracsíkos rucimat, előkészítem a legribisebb hosszúszárú csizmámat, és sminkötletek után fogok kutakodni a neten. A dolgok szépen visszarendeződnek a normál kerékvágásba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése