Egy prostiblog, ami történeteket ígér, nem az igazi, ha nem mesélek rögtön egyet, úgyhogy leírom az egyik legfurcsábbat, ami mostanában esett meg velem.
Annyi idő alatt, amennyit én ebben a szakmában már eltöltöttem, hozzá illene szokni mindenfajta emberhez kortól, rassztól, időnként nemtől függetlenül. Persze, megegyezünk abban, hogy túl idősekkel, túl suttyókkal, csak csajokkal nem dolgozunk, de igazán válogatósnak sem éri meg lenni. Én azok közé a prostik közé tartozom, akinek elég bő a programkínálata, vannak tabuk, de az átlaghoz képest talán valamennyivel kevesebb, aki bírja a tempót, az keresett. Számomra a legideálisabb, amikor fiatalokkal vagy harmincasokkal szexelek, mert az engem is jobban pörget, még ha a hátránya a velük való érintkezésnek, hogy sokkal intenzívebbek, reszelősebbek, felelőtlenebbek tudnak lenni, mint az idősebbek. Bár ahogy ezt a mondatot leírtam, el is bizonytalanodtam benne, mennyire állja meg a helyét, de aztán megállapodtam magamban abban, hogy az esetek többségében azért ez igaz. Az idősebbek, tehát mondjuk úgy 45 felett, már higgadtabbak, átgondoltabbak, és több perverziót is szedtek magukra. A fiatalok még szívből tudják élvezni, hogy együtt, csapatban dugnak, az idősebbek - még ha csoportra is szól a felkérés - inkább váltásokban gondolkodnak, ki ki a maga ízlése szerint.
A másik, amit hamar megtapasztal az ember lánya, hogy az emberek meglepő időpontokban akarnak szexbulikat rendezni. Hinnéd, hogy hétvégente, az esti órákra tervezi a többség, és bár van benne valami, mégis rengeteg a kivétel. Vannak a házibulizók, azok este 11-hajnali 1 között szeretik kezdeni. Vannak a buliból hazaérők, ők 1-2 után aftereznek még. Ez normális, stimmel az elképzeléseiddel. Aztán van a többi, akik meg a lehető leglehetetlenebb és legmegmagyarázhatatlanabb időpontokat választják, nem is gondolnád, hogy emberek képesek valami elképzelhetetlen okból vasárnap reggel 8 órára szervezni egy gangbanget.
Már ebből sejtettem, hogy ez egy különleges kompánia lesz. Rettenetesen gyűlölök korán kelni, pláne, mivel órákkal előbb kell, mint amikor indulunk, hiszen fel kell készülnöm rendesen. Fizikailag fáj az hajnalban. Ilyenkor vakolom be a képem a leginkább, hogy elrejtse a nyomoromat.
Annyit tudtam, hogy negyvenesek lesznek és a csapatlétszámot. 6 fő. Kb. Gyakran megesik, hogy egy ember meggondolja magát vagy csatlakozik egy újabb, így mindig csak kb-ról beszélhetünk. Messze mentünk, egészen a külvárosig, a cím egy aránylag nagy, átlagos családi házhoz vezetett, amiben semmi meglepő nincs. Kiszálltunk, becsengettünk, álltunk ott a járdán, a kapu előtt, mint amikor meglátogatom a nagyit, mert korán kelő típus. A bejárati ajtóban aztán feltűnt egy ránézésre 45 éves nő szövetnadrágban és pulóverben, és olyan kedélyesen invitált beljebb bennünket, mint a rokonokat szokás. Na ilyenkor kezdem el nagyon hülyén érezni magam. valahogy nem stimmel a helyzet, mit kezdjek ezzel a nővel? És ami még rosszabb ilyenkor: előjön a jókislány énem, az udvarias, szimpátiára hajtó felem, amiről a korábbi posztomban már szót ejtettem, hirtelen úgy érzem, viselkednem kell és a hogyléte felől érdeklődnöm. A fiúkon is láttam, hogy megilletődtek, nem erre számítottak. Kedvesen csevegve bevezetett minket a hölgy a házba, ahol további két, vele egyidősnek tűnő nő várt minket. Bent már hallottam, hogy férfiak is vannak, de a hangok távolabbról szűrődtek be, persze, azért megnyugtató volt, hogy nem ezekkel a furcsa, 40-es csajokkal leszek összezárva, mert nem erről volt szó. A következő sokk: helyet, üdítőt és harapnivalót kínáltak. A fiúknak, nekem nem. Engem gyakorlatilag levegőnek néztek, a srácokat ugrálták körbe, el is gondolkoztam, hogy nincs-e valami félreértés, és majd kínos lesz, ha kiderül, hogy csak én maradok. Aztán végre megjelent egy pasi is, aki rátért az anyagiakra, átvette az eszközcsomagot, és lezárta a beszélgetést a fiúkkal, akiken látszott, hogy már húznák maguk mögött a kondenzcsíkot.
A pasi bemutatkozott, ő volt az első, aki ezt megtette, és mondta, hogy menjek utána, mert a buli (vasárnap reggel 8-kor!) lent van a garázsban, ahova egy kissé ingatag csigalépcső vezetett le a házból. A garázs gyakorlatilag két részre volt osztva. Volt egy nagyobb hely, ahol a verda állhat normál esetben, és mellette, egy kis beugró részben valamiféle kis közösségi tér berendezve: egy régebbi kanapé, egy dohányzóasztal, pár szék még. Itt már megismerkedtem a többiekkel is, akiket addig nem láttam, levontam a következtetést, hogy 3 párról lehet szó összességében, mert lent csak férfiakkal találkoztam. Azt éreztem és láttam, hogy piáltak (vasárnap reggel 8-kor!), jó volt a hangulat, szólt valami zene is messzebbről, fentről pedig a nők nyerítését lehetett hallani, akik valamiért nem követtek minket, de aztán hamar összeraktam a képet, hogy valószínűleg az eszközöket nézegetik és azon nyihognak egymás között lányos zavarukban.
A következő, amire felfigyeltem, amikor kicsit szétnéztem a környéken, miközben kértem magamnak valami piát, hogy a földön egy olyan, mozaikokból álló szivacsszőnyeg volt lerakva, amin a kisbabák szoktak játszani. Ez most komoly? Azt sejtettem, hogy perverzek, ha egyszer engem odahívtak, de azért reméltem, hogy nem oda lyukadunk ki, hogy bepelenkáznak és Duplóval kell játszanom ott, miközben apuci a számba lógatja a farkát.
Hála Istennek, nem így lett, visszatértünk a kanapéhoz és a megszokott módon, egyesével mentek végig rajtam, semmi rendhagyó nem történt, nettó reszelés. Még dugtak, amikor erősödött az asszonykórus hangja, arra fel ki is szálltak belőlem és a következő, amit láttam, hogy a nők kisajátították a terepet és minden eszközt szépen, sorban kipakoltak az asztalra, és akkor értettem meg az egész lényegét: a pasiknak ebben az egészben az volt a pláne, hogy ezeket a szédült tyúkokon szórakoztak. Ők a háttérbe húzódtak és onnan szólogattak oda, biztatták a feleségeiket, hogy szálljanak be a játékba és próbáljanak ki mindent, mert ez egy ilyen buli. Láttam az arcukat, röhögtek. Én is elmosolyodtam, amikor a szövetnadrágos-pulcsis háziasszony fel próbálta húzni kívülről, a ruhájára a felcsatolhatót, ami persze nem ment gyorsan, a másik kettő pedig az electro stick működését próbálta megfejteni. Kedvenc párbeszédem közben, ami megmaradt.
Férfi (a műfaszt viselőnek): "Akkor most megdugod?"
Nő: "Dehogyis, nem akarom."
Férfi: "Akkor miért vetted fel?"
Nő: "Mert lengetni akartam."
Szerencsémre (?) akadt egy vagányabb lédi közöttük, aki kijelentette, hogy ő már csinált ilyet, és lerángatta róla az eszközt, amit aztán felvett, és a világ legügyetlenebb módján, rossz tempóban, rossz szögben, de megdugott, és ezzel letudtuk a kötelező, strap on-os idétlenkedést.
A délelőtt további programja inkább a férfiakkal telt, megszentségtelenítettük a mozaikszönyeget is, amit továbbra is bizarr helyszínnek találtam, a hölgyek pedig jobbára csak a pompomlányok szerepét töltötték be, a szélén ugráltak és drukkoltak a fiúknak. Ezért nem tudtam őszintén lelkesedni, mert egyre komolyabb hülyeségeket erőltettek a pasikra, akik részéről meg valamiféle megfelelési kényszert kezdtem érezni, és valamiért az ő szabályaik szerint kezdtek el játszani, amit mindig én szívok meg, a nők ugyanis szeretnek ártani.
Miután mindenki kiszórakozta magát és lassan vége lett a bulinak, a csajok ismét aktivizálták magukat, és kikötötték, hogy addig nem megyek sehová, amíg nem fotózkodunk egymással, biztos a Facebookra vagy elképzelésem sincs, miféle mappában őrizhetik az ilyesmit. Vagányka vitte a prímet, a másik kettő játszotta a fotóst, miközben nekem a Káma szutra legkitekertebb pózaiban kellett bohóckodnom vele, és úgy tenni, mint ha lerendezett volna, hogy az ő szavaival éljek. A végén azért sikerült összeterelni a csapatot egy csoportképre, amin mindenki büszkén feszített, én pedig, miután összeszedtem magam a távozáshoz, kaptam egy kisebb doboznyi sütit, hogy adjam oda azoknak a kedves fiúknak, akikkel jöttem.
Mindez vasárnap reggel 8-kor.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése