Lehet jó anya egy prostituált?

Kommentelői pályafutásomat a Dívány egyik, egészen pontosan a Lehet jó anya egy prostituált? című cikke alatt kezdtem (akkoriban még jöhettek a vélemények, azóta megszűnt a hozzászólási lehetőség). Emlékszem, ahogy feltolta a vérnyomásomat, amint végigolvastam azt a közhelyektől hemzsegő, ostoba írást a témáról, hiába volt a szerzője egy pszichológus asszony.

Azóta is tervezek egy válaszcikket, pontosabban szívesen kifejteném, mi az én válaszom erre a kérdésre, mert érint annyi embert, hogy érdemes legyen vele foglalkozni. Nekem nincs gyerekem, tehát mindaz, amit most leírok, egyelőre csak a fejemben létezik, mindössze elmélkedés.

Milyen a jó anya? Szerintem a jó anya az, aki törődik. Aki érti, hogy a gyerek számára nyugodt, stresszmentes, biztonságos környezetet kell biztosítania. Aki nem csak feltétel nélkül szereti, de ismeri a gyerekét, megértő, tisztában van az erősségeivel és gyengeségeivel, és az igényeinek megfelelően fejleszti, támogatja, támaszt elvárásokat, hagy teret neki vagy éppen húzza közel magához.

Jó anya tehát bárki lehet, aki minderre képes.

De azért a dolog nem ilyen egyszerű.

Ha kifejezetten a szexmunkások alkalmasságát nézzük, akkor ki kell mondani, hogy nehezített pálya, ezernyi buktatóval, de hogy megugorhatatlan lenne, arról nem vagyok meggyőződve.

Mi miatt lehet szar anya egy prosti?

Tételezzük fel, hogy alapvetően egy gondoskodó, neki mindig jót akaró, a gyereke igényeit önmaga elé helyező szülőről van szó, csak sokszor ennyi még nem elég.

Kezdjük ott, hogy ha aktív dolgozó, annak vannak hátulütői. Kiszámíthatatlan munkarend, gyakran éjjeli munkák, furcsa emberek közelsége, összeszedhető nyavalyák. Ezek a problémák jó részét átgondolt tervezéssel, a megfelelő védelemmel, jó orvossal többé-kevésbé kiküszöbölhetők. Ha prosti vagy, vállalkozol, tehát magad osztod be az idődet, és lehet ezt akár nappali, akár 8-16-ig idősávban is csinálni, hozzám hasonlóan fogadhatsz munkatársakat, akik odafigyelnek és vigyáznak rád, távol tartják a rossz embereket, még a szervezésre sincs gondod. A betegségek benne vannak a pakliban, de ha beadatod magadnak az összes, ajánlott védőoltást, részt veszel a prEP programban (HIV megelőző kezelés), specialistát fogadsz, rendszeresen jársz szűrésekre, használsz fertőtlenítőket, azért valamennyivel tudod csökkenteni a veszélyét egy esetleges betegség benyalásának. 100%-os védelem persze nincs, tehát egy jó adag szerencse is kell hozzá, lekopogom, hogy eddig engem semmi komolyabb nem ért el, mióta űzöm ezt a szakmát, bár remélem, hogy ehhez azért annak is sok köze van, hogy odafigyelek az egészségemre és komolyan veszem a megelőzést. Ha gyereked van, még jobban kell figyelned.

Ha ezen túl vagy, nem hanyagoltad el a gyereket, nem fertőzted meg sem magad, sem őt, kellően kötődtök egymáshoz és békében, nyugalomban éltek, ő pedig az elvárásoknak megfelelően fejlődik, akkor kúszik be az idilli képbe egy újabb, nem alábecsülendő, komoly probléma: az emberek.

Magamról elmondhatom, hogy gyakorlatilag egy buborékban élek, annyiszor és úgy érintkezem idegen emberekkel, amikor és ahogy én akarom, tökéletesen el tudok vonulni a belső, védett kis világomba. A gyereknek nem jár ki ez a luxus, neki szocializálódnia kell: ovi, iskola, barátok, barátnők, azok szülei, az edző - mind be fog szólni. Ez az a kereszt, amit születésétől fogva cipel a vállán miattad.

Persze, állhatsz úgy hozzá, hogy lehet ez egy sötét titkod, de mindenki tudja, hogy a titkok úgyis kiderülnek, és az bizony szívás. Én nem hiszek benne, hogy az ilyesmit megéri elhallgatni, legfőképpen a gyerek előtt nem szabad titkolni, neki az élete része lesz, és ez ellen már nem tudsz mit tenni. Na de hogy mondd el neki? Akármilyen furcsán is hangzik, egy fokkal könnyebb helyzetben vagy, ha aktívan dolgozol továbbra is, mert beépül a kis tudatába, még ha pontosan nincs is tisztában azzal, mit csinálsz. A gyerek nem hülye, a maga szintjén megért olyanokat, hogy anya férfiakkal találkozik, annak ellenére is, hogy ő sosem látja őket. Ha ezt természetes dologként kezeled, ha szánsz rá időt, hogy adj némi magyarázatot, nem éri akkora sokként, ha a társai a fejéhez vágják, mert hallották a szüleiktől. Ez persze nem jelenti, hogy nem érinti érzékenyen vagy nem bántja, de legalább nem új információ számára. Mikor tedd ezt meg? Már az oviban megtörténhet, sanszosan meg is fog, úgyhogy nagyon össze kell szedd magad, hogy ezt az egészet ügyesen menedzseld, és a lehető legkevésbé sérüljön. Lehet-e ezt jól csinálni? Fogalmam sincs.

Vegyük a másik opciót, hogy abbahagytad a születése előtt a pénzért dugást. Ez az a helyzet, amivel mindenképpen számolnom kell, ha valaha lesz gyerekem, tehát innentől személyes a dolog. A mai világban naiv gondolat, hogy akár egy lakhelyváltással megúszhatod, hogy a gyerek mástól halljon először az elítélendő múltadról, a hír terjed, a rossz pláne, szóval ugyanott vagy, hogy lehetőleg minél korábban el kell kezdened felvilágosítani őt. Ezzel kapcsolatban van egy érdekes megfigyelésem. Hagyjuk most az embereket, hiszen a legfontosabb, hogy a gyerek valahogy fel tudja ezt dolgozni magában, ami vagy megtörténik valaha vagy nem, de semmiképpen sem előbb, inkább utóbb fog. Azt vettem észre, hogy azok a kölykök, akiknek az anyjuk kényszerből vált prostituálttá, gyakran szinte hősökként tekintenek rájuk, vagy ha azért ilyen erős szavakat nem is használhatunk, elmondhatunk annyit, hogy nem haragszanak érte vagy szégyellik, mert úgy érzik, a szülő ezt értük tette, a jobb életért, hogy jobb iskolába járhassanak, hogy mindenük meglegyen, ami szükséges és a többi. Nem a drogfüggő vagy alkoholista prostikra gondolok persze, hanem akik valóban a megélhetésért küzdöttek. De mi van akkor, ha te önként és dalolva vállaltad? Hazudni nem szabad, ebben az egyben biztos vagyok, a gyerekeddel való kapcsolatod nem épülhet valami olcsó kamura csak azért, hogy neked jobb legyen, tehát saját magadat is fel kell készítened arra lélekben, hogy a gyerek bizony el fog utasítani, legalábbis lesz egy vagy több olyan életszakasza, amikor nem leszel a kedvence, és lehet, hogy egész életében szégyellni fog mások előtt, még ha a mélypontokat át is vészelitek valahogy, és kialakul egy jó viszony. Nem fogja egykönnyen megbocsátani neked, hogy egész fiatalkorában ezzel basztatták, súgtak össze a háta mögött és kezelték minimum különcként, csak mert te ezt a szakmát választottad. Egy prosti tehát ne vállaljon gyereket úgy, hogy arra számít, hogy ő majd gondozni fogja öreg korában, unokázhat vagy büszkén mutogathatja a családi fotókat a Facebookon, mert nagy az esélye, hogy pofára fog esni. Marad az, hogy szereted, amennyire csak tudod, segíted, támogatod, igyekszel a legjobb anyja lenni, és ha tényleg jó voltál benne, talán előbb-utóbb megbocsát és visszatalál hozzád, ha nem, azt pedig elfogadod.

Van még valami, amiért a prostikat rossz anyáknak szokták tartani: ha a gyerek követi a szülő példáját, maga is kurvának áll. Nem értek egyet, mert úgy gondolom, hogy maga a választás, hogy valaki pénzért szexel, legyen pornós vagy prosti, még nem tesz senkit sem rossz emberré. Ha a drága csemete is ezt az utat választja, nem kényszerből, nem felelőtlenül, hanem egy tudatos, átgondolt döntés eredményeképpen, akkor az a szülő-gyerek kapcsolat lehet egy sikersztori. Jelenleg így, gyerektelenül azon az állásponton vagyok, hogy ez ügyben nem befolyásolnám a lányomat/fiamat, nem ajánlanám, de nem is beszélnék ellene. Ha meghozta a döntését, hogy szexmunkásként szeretne érvényesülni, akkor viszont mindent megtennék, hogy kellően felvilágosítsam, védjem és jó tanácsokat adjak neki, mert annál nagyobb előny nincs ebben a szakmában, nem beszélve a kockázatokról, amikkel tisztában kell legyen, már ha olyan viszonyt ápolunk egymással, aminek része, hogy ad a szavamra.

Jó anyának lenni prostiként tehát szerintem nem lehetetlen küldetés, de nehéz. Valahol egyszer azt olvastam, hogy minden szülő okoz legalább egy traumát a gyerekének, akármennyire is próbálkozik. Mi tudjuk előre, mi lesz neki az első, viszont rajtunk múlik, mennyire lesz ez számára mély, és hogy ennek ellenére egy kiegyensúlyozott és boldog felnőtt emberré tud-e válni.