Műhelytitkok 1. rész

Próbálnék megkomolyodni és elmerülni a komolyabb, kifejtős témákban, de nehéz mindezt DJ Bobót hallgatva. A fiúkat már kiidegeltem azzal, hogy ismétlésre dobtam a Games People Playt a kocsiban, és igen, tudom, hogy az eredetileg az Inner Circle száma, jólvanmár. Néha napokig ez szól a fejemben, kicsit unom is, de aztán újra elkap a lendülete. Én az a fajta ember vagyok, aki folyton zenét hallgat és még a lépteit, mozdulatait is az ütemhez igazítja, hát szívás, ha épp egy balladára vagyok ráfüggve, mert akkor mindenhonnan elkések.

Szóval munkához készülődés. Az egy olyan valami, amit egyszerre imádok és gyűlölök, attól függ, hogy mely mozzanatánál tartok. Van a kádban lazítós fázis, az király, bedobok akár egy sorozatepizódot is addig, amit sokszor duplázok, szóval képes vagyok negyven percig ázni benne, és észre sem veszem, hogy eltelt az idő. Aztán jön a nemszeretem rész, amikor ki kell mosnom magam, ami egy teljesen külön húsz percet jelent és a világon semmit sem gyűlölök annál jobban. Olyankor kezdődik a nyűglődés, az előbb még elszívok egy szál cigit és az inkább menjünk moziba nyavalygás, a pasim már birkatürelemmel hallgatja végig és közben gúnyolódik rajtam a kutyának. Egyébként tényleg vicces olyankor, jókat röhögcsélek én is magamon. Aztán amikor végre túl vagyok rajta, ismét felélénkülök és persze rájövök, hogy már megint elbasztam az időt és mindjárt indulni kell, olyankor jön, hogy én sminkelek, egy fiú meg vasalja ki a hajam. Akik ismernek, tudják, hogy nem a kivételt, hanem sajnos egy átlagos hétköznapot írtam le, mert többször vagyok megcsúszva, mint sem.

Nem árulok el egy hét lakat alatt őrzött szakmai titkot, ha azt mondom, hogy az ilyen munkára, pláne egy csoportos támadásra nem árt megfelelően felkészülni. Igen, a tágításra gondolok, ami az alfája és omegája az egész történetnek, és itt el is érkeztünk a mai poszt témájához. Kell hozzá a tapasztalat, hogy mégis mennyire, hogy kalkulálj az idő múlásával, a mozgásoddal, ezt mindenki maga tudja, már, aki nem szűz kislányként állít oda a munkába, mert bizony vannak olyan debilek, úgy is szoktak járni, hiába szólok, hogy gondolkodj. Nem az én bajom. Szóval ezt úgy érdemes csinálni, hogy először az egész testedet átmozgatod, nyújtasz, mert az is nagyon fontos, hogy a test egyéb izmait is felkészítse az ember lánya, ne csak odalentre gondoljon, csúnya balesetek származhatnak a felkészületlenségből. Az egy romantikus elképzelés, hogy csak elnyúlsz az ágyon és masztizol egyet, a tested formába hozása nem erről szól, hanem kifejezetten precíz, gépies, nemszexi dolog, ha meg kevés az időd, akkor a legbizarrabb helyzetekben kell megoldanod, erről is tudnék mesélni. A legjobb, persze, ha nem magadnak kell csinálnod, mert addig szabad vagy, igen, ezt értékelni kell, amikor fogy az idő. Az évek folyamán már kitapasztaltam, milyen segédeszközökkel és módon a leggyorsabb, leghatékonyabb a felkészülés, tehát gyakorlatilag rutinná vált, mint az alapsmink elkészítése. De van, amikor ez nem jön össze vagy nem sikerül befejezni, akkor megoldom útközben, egyébként is szükséges pár emlékeztető mozdulat közvetlenül munkába állás előtt. Akkor szoktam befeszülni, amikor olyan társaságba kerülök, ahol nagyon lassan indul be a buli, mert nekem folyamatosan ez kattog az agyamban, hogy minél hamarabb neki akarok kezdeni, még mielőtt a testem elkezdené elfelejteni, mit is beszéltünk meg. Gyorsabban megtörténik, mint gondolnád, különösen a kettes ajtónál. Hogy úgy mondjam, ez egy stresszforrás.

Egyébként az ellenkezője is elő szokott fordulni, amikor egy alapos kúra után valahogy vissza kellene dolgozni magam alapállásba (dolgozósba természetesen), arra is vannak praktikák, mindenki maga tudja, hogy mi válik be a leginkább, nekem például a jég sokat szokott segíteni, mert azt nagyon nem bírom, nem véletlenül mondják valahogy úgy, hogy befagy a segged és annak nem szokás örülni, szóval olyankor irány egy benzinkút, egy kis jég, én meg komoly anyázások közepette, mert nagyon bosszant és fizikailag fáj a dolog, de megoldja a problémát. Vagy legalábbis javít rajta.

Vannak vaginaszűkítő sprayk, krémek is egyébként, de azok szart sem érnek, a többségét kismamáknak ajánlják, tehát csak hosszútávon fejtik ki hatásukat, ami meg azt ígéri, hogy azonnal, az hazudik. Análszexhez viszont remek ellazító termékeket lehet kapni, azok valóban lehetnek hasznosak és van olyan helyzet, hogy kifejezetten ajánlott is a használatuk, bár én személy szerint kerülöm, amennyiben az lehetséges, mert anélkül is felvállalhatónak tartom az akciót. Normál esetben elég a megfelelő felkészülés és a síkosító, nem kell különböző kemikáliákkal mérgeznie magát senkinek, nem sül ki belőle semmi jó, de ebben nincs egyetértés szakmai körökben.

A szexmunka tehát inkább a felkészülésről és a kreatív megoldásokról szól, emiatt aztán mindenkinek van egy véleménye vagy egy bevált receptje, de a nap végén úgyis csak az számít, hogy sérülés nélkül megússzuk a dolgot, ez a legfontosabb, éppen ezért én is ragaszkodom azokhoz a trükkökhöz, amiket megszoktam és biztosan működnek, időnként meg hát improvizálok.

Viszont elvben azért nyitott vagyok az újító megoldásokra, úgyhogy aki mesélne arról, hogy neki mi vált be, véletlenül se legyen szégyenlős és tartsa magában az infót.