Jó voltál

Évekkel ez előtt megbízható, visszajáró megrendelőm volt egy baráti kör. Huszonéves, kora harmincas srácok, akik jó ideje ismerték egymást, és évente néhányszor fogták magukat, kibéreltek valahol egy házat, nyaralót egész hétvégékre, ahol bulizhattak. Nem a szexért elsősorban, az csak egy része volt az egésznek, csak szerettek együtt lenni, "pasis" dolgokat csinálni, ha épp valami fontos meccs ment, akkor arra voltak rágyógyulva, ha volt a közelben valami fesztivál, akkor az jelentette a fő programot, máskor csak kerti parti piálással egybekötve. Mikor hogy, a lazulás volt a lényeg, a monoton hétköznapokból való kiszakadás, gondolom én. Igyekeztek mindig olyan bérleményt választani, aminek nem voltak közvetlen szomszédai, hogy ne panaszkodjon senki, düböröghetett a zene, eszetlenkedhettek, röhöghettek, különösebben nem zavartak senkit.

Nagyon bírtam őket, tényleg bazi jól kijöttünk egymással, kifejezetten vártam, hogy jelentkezzenek, mert egy-egy ilyen hétvége szinte nem is munkának tűnt, hanem kikapcsolódásnak, amit még fizetnek is. Az a fajta társaság voltak, akik között elég csak ülnöd és szórakoztatnak a dumájukkal egész nap, többeknek volt kifejezetten kedvemre való humora, nagyon sokat nevettem. Volt, hogy csak egyedül voltam csaj, máskor ketten, egyszer megesett, hogy négyen is, bár erről később úgy nyilatkoztak a fiúk, hogy ennyi lány túlzás, sokszor útban voltunk nekik, tehát értelmetlen, nem beszélve az anyagi vonzatáról a dolognak. Általában tehát ketten voltunk csajok, de volt, hogy csak én egyedül.

Az egyik ilyen hétvégéről fogok most kicsit mesélni, mert mély nyomot hagyott bennem, majd megértitek, miért.

Ha jól emlékszem, ez amolyan nyárbúcsúztató összejövetel volt, talán szeptember első vagy második hétvégéjén. A szokásos három-négy srác jött, akik a kemény magot alkották, és mindig csatlakozott hozzájuk egy-két újabb arc vagy legalábbis olyanok, akik nem tartoztak az alapcsapathoz. Péntek este mentünk le az én fiaimmal, átvettük a házat, én berendeztem úgy a nappalit, teraszt, a kerti asztalokat hátul, ahogy már jól tudtam, hogy szeretik, kiraktam a piát, amit akkoriban már tőlünk vettek, összekészítettem mindent a koktélokhoz, csináltam kaját, kiraktam a nassolnivalót - aki jó hozzám, ahhoz én is jó vagyok, megszokták már, hogy Seri jön, akkor rögtön beleülhetnek a tutiba.

Meg is érkeztek nemsokára, heten összesen, két srácot ismeretlennek tartottam a bandából, a többiekkel már nem egyszer találkoztam. Ahogy korábban volt szó róla, arra a hétvégére csak sütögetést, sátrazást terveztek, semmi extra programot, és a foglalás szerint vasárnap délelőtt indultunk haza. Aznap este nagyon jó időt fogtunk még ki, kint vertünk tábort a hátsó kertben, felhúztak két sátrat csak úgy poénból, ha valaki a kempinghangulatra bukna, sütögettünk szalonnát, egy kis BBQ és persze bebasztunk, mint az állat, egész este Jägert ittam vodkanaranccsal, csak szép nőiesen. És persze dugtunk is, én a sátrazást választottam, és ismét tök jól éreztem magam. Másnap legalább délig aludtunk, nem zargatott senki, akkor másztam elő, amikor magamtól ébredtem, sőt a fiúk addigra már az ebédet is beszerezték a legközelebb eső étteremből. A délután lazulósan telt, nem is voltunk annyira egy kupacon, voltak, akik valamit néztek a tévében, mi pár sráccal felállítottuk a pingpongasztalt és gyenge koktélokat ittunk, mindenki tartalékolta az energiáját az esti folytatásra. Megint sütögetés, ökörködés, pia, sztorik, szex, aztán valamikor kidőltünk. Arra ébredtem a sátorban valamikor éjszaka, hogy lehűlt az idő, nem éreztem a kényelmet, úgyhogy bekóvályogtam a házba, kerestem valami takarót és kifeküdtem a kanapén, nem is emlékszem többre, rögtön visszaaludtam.

Még talán ki sem virradt, amikor az egyik kedvenc fiúm a csapatból megjelent nálam és duruzsolni kezdett a fülemben, hogy fel kéne kelni, mert nála eljött a szexitájm, világomról nem tudtam, picit még mindig keringett a szoba, de jó-jó, figyelj, pisilek, beugrom a zuhany alá, tíz perc. Bejött velem a fürdőbe, ami ellen normál esetben tiltakoztam volna, de nem éreztem magamban az erőt. Egyébként viszonylag türelmesen kivárta, amíg végeztem a fogmosással, mosdással, igaz, én is látványosan siettem, aztán elkezdtünk kefélni ott, gyakorlatilag csak támaszkodva, semmi flanc. Kopogtak, automatikusan kiszóltam, hogy bocs, foglalt, ennek ellenére bejött, akkor átfutott az agyamon, hogy tán a fejükre estek az éjszaka, mert nem szoktak ilyen kergék lenni hajnalok hajnalán, egyik a másik után. Ami utána jött, szürreális volt. Elkezdtek veszekedni, az a kettő ott. Őszintén mondom, hogy fogalmam sincs, miről, az agyam még nem fogta, hogy egyáltalán mi a jó életről lehet vitatkozni ilyen korai órákban, pláne egy kellemes hétvége utolsó napján, de ezek egymásnak estek és egyre hangosabbak voltak, én meg persze kislisszoltam a képből a fal mentén, mert nem akartam belekeveredni. Felkaptam az előző esti kis ruhámat, a szandálomat és a takarómat, csendben, nehogy valaki más is felébredjen óbégatni, majd kiültem a teraszra, rágyújtottam egy cigire és behúztam az ajtót, de azért úgy igazítottam magam a székbe, hogy rálássak a nappalira, hátha eksön lesz, valami jó kis bunyó, mert én volnék az egyetlen szemtanúja, és nem mellesleg az ilyesmi szórakoztató is tud lenni. Nem kellett sok, hamarosan már tényleg a nappaliban ugattak egymásnak, aztán valamiért persze a teraszon tartották érdemesnek folytatni a harcot, de addigra már olyan idegbe jöttek, hogy nekiálltak lökdösődni, sőt engem is belekevertek, a srác, akivel dugtam nem sokkal korábban, már engem is rángatott, még mindig dugni akart, mert ő megteheti, és különben is ő fizeti az egész hétvégét meg elmehet a faszba mindenki, úgy ilyeneket vettem ki. Közben én is küzdöttem, hogy onnan is elmeneküljek, mert már az asztalok és a székek is mozogtak, reális veszélye volt annak, hogy nemsokára repülni is fognak, ha nem jutnak dűlőre arról, ki is az alfa, szóval lefutottam a sátrakig, de még mindig olyan távolból figyeltem őket, hogy azért lássam, ha megkopasztják egymást. Úgy tűnt, nem követnek, úgyhogy benéztem a sátramba egy újabb cigi reményében, szokásom erre-arra elhagyni a dobozokat.

Meglepetésemre ott bent az egyik fickó azok közül, akik újak voltak, de nem aludt, csak ott ücsörgött magában, kérdezte, mi folyik odakint, röviden összefoglaltam, hogy az a két barom, akiket még nem láttam ilyennek, egymásnak mentek, majd kérdeztem, nem látott-e ott cigit esetleg. Az enyémet nem találtuk meg, de meghívott egyre az övéből, és mondta, hogy ha már így alakult a reggel, hogy ezek senkit sem hagynak aludni és nemsokára mindenki ott fog tobzódni, járhatnánk egyet. Vezetett le egy kis út a tóhoz a közelben, egész jó ötletnek hangzott nyugiban sétálgatni, nem csak a veszekedőket hallgatni, úgyhogy elindultunk.

Nagyon jól eltelt az idő vele, egy szimpatikus, jó fej pasi volt, bizonyos mozdulatai, arckifejezései egészen emlékeztették a pasimra. egy halál nyugodt, pozitív életfelfogású srácnak tűnt, dumálgattunk mindenféléről, kérdezett, én is kérdeztem, nem tolta túl, nem erőlködött, nem produkálta magát, nem is próbálkozott be, amire persze számítottam: az ilyen bulikon mindig eljön az idő, amikor egyesek kettesben akarnak maradni. Úgy gondoltam, ha akart volna valami konkrétat, már előállt volna vele. Leültünk a tónál egy padra, kicsit hideg volt meg borús az idő, de még nem esett, és még kába voltam, kezdtem érezni, hogy nem aludtam sokat, másnapos voltam, kiment az adrenalin. Felajánlotta a pasi, hogy visszamehetünk, vagy megtehetjük azt is, hogy kimegyünk a közeli focipályához, ott vannak automaták, vehetünk kólát vagy amit találunk, ha egyáltalán működnek, és ez nem tűnt rossz ötletnek. Útközben mesélt a környékről, aztán arról is, ahonnan ő jött, szintén egy kis faluból, mint én, megtaláltuk a közös pontokat a múltunkban, felidéztük a helyi bulikat, hogy mivel ütöttük el az időt gyerekkorunkban, egyre csak szimpibb lett, és még mindig nagyon emlékeztetett a barátomra.

Odaértünk a pályához, totál úgy nézett ki, mint nálunk otthon, pár asztal és pad, középen egy kis épület, a kihelyezett kocsma, amiről rutinból tudtam, hogy csak akkor van nyitva, amikor meccs van. Egyetlen dolog nem stimmelt: sehol egy automata. Kicsit furcsálltam is, hogy arrafelé ilyen modern a világ, hogy a helyi kocsmáros már automatákba is befektet amiatt a pár szurkoló miatt, de még nem volt elég gyanús ahhoz, hogy ne rendezzem le magamban annyival, hogy oké, amikor a srác utoljára itt járt, még biztos megvoltak.

Aztán jött a kérdés: "na kérsz kólát?" Talán egy vagy két másodperc telt el, de sokkal hosszabbnak tűnt, ugyanis abban a pillanatban jöttem rá, hogy átbaszott. Csak összenéztünk, ő ezt a felismerést akarta látni, hogy már tudom, leesett, de még csak ennyim van. Nekem jött, mint valami állat, megütött nem is egyszer, nem igazán erősen, de fájt, és belőlem kijött egy jókora kurvaanyád, teljesen kiestem a szerepemből, és innentől a dolgok felére csak részlegesen emlékszem, mert azzal voltam elfoglalva, hogy kitaláljam, hogy csinálta. Rengeteg gondolat pörgött a fejemben, hogy miért kapcsolt ki bennem minden vészjelző, miért nem voltam erre felkészülve, miért vagyok egy hülye picsa, akit teljesen egyszerű módszerekkel csőbe lehetett húzni. Számára nem az volt a lényeg, hogy erőszak által szexhez jusson, hiszen az az én esetemben értelmetlen. Ő azt akarta, hogy átverjen és őszintén reagáljak. Ismerem ezt a típust, nagyon jól ismerem, ez is egy perverzió, sűrűn találkozom vele. Vannak, akik megkérik a munkatársaimat, hogy ne szóljanak nekem arról, hogy erőszakosak lesznek, mások az első 10-20 percben a világ legkedvesebb, legrokonszenvesebb embereinek tettetik magukat, majd egy szempillantás alatt agresszívvé válnak, és remélik, hogy kiakadok - de én ezt mindig kiszúrom, nem lehet megvezetni. Ilyenkor színészkedek, adom a meglepettet, tiltakozom, még műsírásom is van, cukin tudok hüppögni. Csak játék, amiben én irányítok, profiként azt adom, amit akarnak.

Ez más volt, és olyat éreztem akkor, amit szakmai karrierem során talán soha: szégyent. Legyőzött a saját játékomban, gyönyörűen átbaszott, bejutott a fejembe és tökéletesen adagolt mindent, tökéletesen csinálta. Erőszaknak éltem meg, hiába tudtam, hogy nem az, hiszen ezt is fizették, és iszonyú nehezemre esett ismét szerepbe kerülni. Durva volt, de nem extrém módon, viszont a szavakat továbbra is jól forgatta, végig tudta, mi járt a fejemben, mintha olvasott volna benne, mindig tudta, mit kell mondani vagy tenni ahhoz, hogy ne térjek vissza és még szarabbul érezzem magam. Fogalmam sincs, mennyi ideig tartott, elveszítettem az időérzékemet, teljesen szétestem, hiába próbálkoztam összeszedni magam. Igazán vége sem lett, legalábbis számomra, mert azzal, hogy ő befejezte, amiért jött, nekem nem lett vége. Elindultunk visszafelé, akkora megint más stílust vett fel, átkarolta a nyakam és mutogatta a videókat, amiket csinált, röhögcsélt, beszólogatott, elég lenézően, de játékosan, közben úgy tett, mint aki azt várja el, hogy én is egy jó bulinak tartsam, ami történt. Nem hiszem, hogy mondtam bármit is, teljesen passzív voltam, de belül már éreztem, hogy amint kijövök a sokkból, nagyon pipa leszek.

Nem is emlékszem, hogy telt az a maradék pár óra, amit még a házban töltöttem, mert nem számít. Az van meg, hogy már mentem haza a fiúkkal és én még mindig ezen gondolkodtam. Hogy csinálta? Egyáltalán nem hoztam fel a témát, annyit meséltem csak a hétvégéről, amennyit muszáj volt, hogy ne érezzék, hogy volt valami, amit nem akarok felhozni, semmiképp sem akartam beszélni róla, amíg magamban le nem rendeztem. Meg akartam tudni, miért blokkoltam le, miért bíztam benne, miért vártam tőle mást, miért nem tudtam visszakerülni a szerepembe.

Talán több hét is eltelt még, miközben folyamatosan eszembe jutott, de lassan tisztult a kép. Már nem voltam mérges rá, a végén meg már magamra sem. Túlzottan elbíztam magam. Azt hittem, hogy mindent tudok, mindent láttam már, tökéletesen olvasok az emberekben, és ő erre rácáfolt, hülyét csinált belőlem, és ez ért sokként. Rájöttem, hogy törvényszerű volt, hogy egyszer valaki letöri az önbizalmam, és ez nem egy veszteség, ez jó. Jobb színész is lettem tőle, mert már nem sért, ami történt, viszont most már tudom, milyen valóban meglepettnek lenni és összezavarodni, fel tudom idézni, sokkal hitelesebben adom elő a szerepem.

Ez tehát nem egy rinyaposzt, hanem épp ellenkezőleg. Úgy gondolom, csak profitáltam belőle, segített felnőni, leszállni a földre, újat mutatott. A srác pedig, akivel egyébként soha többé nem találkoztam, kapott tőlem egy üzenetet, ami csak annyiból állt, hogy "jó voltál".